A gyerekek éppúgy szoronganak az ismeretlentől és a változástól, mint a felnőttek. Az óvodát elhagyó kicsiknek az iskolakezdés legalább olyan stresszhelyzetet teremt, mint nekünk egy munkahelyváltás, és ha már rögtön az elején rossz élmények érik őket, akkor a suli teher és kudarcélmény lesz számukra.
Te mit vársz a gyerekedtől?
Az egyik legfontosabb dolog, amit már az iskolakezdés legelején el kell döntened, hogy te magad milyen elvek mentén szeretnéd végigkísérni a gyermeked az iskolás éveken. A te konzekvens viselkedésed ugyanis nagyon meghatározó lesz a gyermek fejlődése szempontjából. Vannak szülők, akik a szoros kontroll, a rendszeres kikérdezések és az ellenőrzések hívei („mondd fel a leckét, mutasd az ellenőrződ”), mások pedig úgy gondolják, hogy az iskola a gyerek saját feladata, aminek önállóan kell megfelelnie, és ezért nem is fogják olyan szorosra a gyeplőt („had verje be a gyerek néha a fejét, így edződik”). Mindkettő lehet jó módszer, sőt a kettő keveréke is működhet. Az első jobban garantálja, hogy a gyermek megtanuljon minden tantárgyi ismeretet, amit az iskolában lehet, a második pedig önállóságra nevel, és arra tanít, hogy mindenkinek viselnie kell a tetteiért a következményeket – legyen az siker vagy kudarc. Az első módszer önállótlanabbá teheti a gyermeket, a másiknál viszont fennáll a veszélye, hogy túlzottan is öntörvényű, az irányítást egyáltalán nem tűrő lesz a gyermek, ráadásul rengeteg fontos dolgot nem tanul meg, és ezt később már nehezen lehet pótolni. Gyereke válogatja, hogy kinél melyik módszer válik be – szerintünk a kettő között félúton van az igazság ebben a kérdésben is.
Otthon legyen minden rendben
Bármilyen nehézségek és örömek is érik a gyermeked az iskolában, soha ne feledd el, hogy nem elsősorban a suli és az ottani élmények határozzák majd meg a személyiségének fejlődését, és nem ezen áll vagy bukik, hogy boldog és kiegyensúlyozott lesz-e, (az pedig pláne nem, hogy sikeres lesz-e felnőttként), hanem azon, hogy otthon bensőséges, jó hangulat várja-e vagy sem. Ezt egyedül ti, a szülők tudjátok megteremteni, és sokkal hasznosabb a részetekről ezen munkálkodni, mint azzal törődni, hogy az iskolában megfelelők-e a körülmények, jó-e a tanterv és az oktatási módszerek, és hogy hány piros pontot hoz haza a gyerek. Az érzelmileg biztonságot nyújtó család az, ami bármilyen váratlan helyzeten képes átlendíteni a gyermeket, és ez segít megbirkózni a kihívásokkal, az iskolai kudarcokkal és örömökkel egyaránt.
Bizalommal támogasd és higgy benne
Az iskolai teljesítmény is nagyon fontos persze, és nem hagyhatod figyelmen kívül, hogy milyen eredményeket mutat fel a gyereked – de ezek elsősorban már következmények és jelek, amik azt mutatják meg, hogy ti, szerető szülőként otthon hogy végzitek a dolgotokat. A jó eredmények általában akkor jönnek, ha minden egyensúlyban van a gyermek körül, a képességei legjavát pedig úgy tudja előhozni, ha bíznak és hisznek benne. Tudományos kísérletek sora igazolta, hogy jobb eredményeket ér el az iskolában az a gyerek, akire a szülei őszintén úgy gondolnak, mint okos, kedves, szép gyermekre. Nem ostorozással, lelki fröccsökkel, jutalmakat és büntetéseket kilátásba helyező, teljesítményorientált menedzser szemlélettel lehet tehát serkenteni a legjobban a gyermeket, hanem azzal, ha folyton azt sugárzod felé, hogy okosnak, kedvesnek, ügyesnek látod. Ezt szóban nem is kell folyton kifejezni, csupán érzetetni kell, mint ahogy azt is, hogy bármi is áll elő, a bizalmad töretlen benne, az iránta érzett szereteted pedig az ég világon semmi nem befolyásolja – főleg nem a jó vagy rossz iskolai előmenetel. Ha ezzel a szemlélettel kíséred végig a gyermeked az iskolán, akkor örömteli és sikerekben gazdag évek várnak rá.
