Gyerekek, picik, másfél év körüliek, kisfiúk. Játszanak dolgokkal, amik a szobában éppen vannak, az ő kis másfél éves agyuk nem aszerint válogat a játékok között, hogy „fiús” vagy „lányos”, hanem aszerint, hogy milyen színű, milyen hangot ad ki, mennyire puha, nem puha, gurul, nem gurul. Szóval a kisgyerekeket nem igazán érdekli, hogy egy játékot milyen neműeknek talált ki a társadalom, ez igazából a szülőket, nagyszülőket érdekli, főleg, ha rettegnek attól, hogy a „gyerek buzi lesz”.
Nem félsz attól, hogy a gyerek buzi lesz?
Kérdezte meg az egyébként éppen vendégségben lévő anyuka a barátnőmet, amikor a barátnőm kisfia a lánytestvére pónijaival játszott. Egyébként a lánytesónak éppen úgy van babája, mint autószerelő garázsa. Lehet, ez utóbbi is túl veszélyes egy kislányra. „Ha az én kisfiam baba után nyúl, vagy valamilyen lányos játékért, azonnal rászólok, hogy tegye le, nehogy buzi legyen” – hangzott el a vérfagyasztó érvelés. Szerencsére a barátnőm kellő humorral kezelte a helyzetet, és mosolyogva csak annyit mondott, hogy „legalább jó pasikat hoz majd haza”.
Természetesen ez a válasz sokkolta a homofób anyukát, hogy mi járt a fejében ekkor, nem tudjuk meg, de nem nehéz kitalálni. Most nem jövök a skandináv gendersemleges óvodai neveléssel, vagy a játékáruházzal, ahol beintettek a nemi sztereotípiáknak, csak írom, amit érzek. Nem, nem zavarna, ha a gyerekem vagy a barátnőm kisfia, akit szeretek, „buzi” lenne – mondtam volna, ha éppen ott vagyok. Egyébként mi nem azt szoktuk mondani, hogy „buzi”, hanem azt, hogy „meleg”, de igaziból nem annyira szoktunk arról beszélni, hogy ki heteró, és ki nem az. És nem azért szeretek vagy nem szeretek valakit, mert rendes heteró, ahogy a homofób anyuka szerint mindenkinek kell lenni.
Van egy olyan furcsa szokásom, hogy nem az dönti el, hogy milyen viszonyban vagyok egy emberrel, hogy férfi vagy nő kezét fogja az utcán. Szerintem félelmetes egy olyan anyuka, aki rászól a fiára, ha „lányos” játékkal játszik. Szegény kisfiúnak mekkora felesleges szorongást okoz. És egyébként a melegektől félő anyuka érvelése mentén azt kell gondolnom, hogy ő nem fogja szeretni a saját fiát, ha „buzi” lesz. Vagy inkább azt szeretné, hogy örökre titkolja, éljen hazugságban, öntagadásban, csak hogy az anyjának ne legyen kellemetlen? Ezer millió dolog van, ami szerintem fontosabb annál, hogy a gyerekem meleg lesz-e, vagy sem. Mondjuk jó lenne, ha boldog lenne, és úgy élne boldogan, ahogy szeretne. És nem kéne titkolóznia csak azért, hogy Magyarország egy frusztrált része jobban érezhesse magát.
