Csütörtök reggel jelent meg a hír, hogy Szinetár Dóra és Makranczi Zalán kisfia Down-szindrómával született. A pár a helyzetről nagyon korrekt, szívhez szóló nyilatkozatot adott ki, melyben mindenkit arra kértek, hogy ne sajnálkozzanak, és főleg ne szörnyülködjenek, a Down-szindróma nem sorscsapás, és ők borzalmasan büszkék szeretetgombóc kisfiukra és csodálatos családjukra. A magunk részéről sok örömöt boldogságot kívánunk Szinetár Dóráéknak, és csak egyet érteni tudunk minden sorral, amit leírtak.
Itt az NLCafén mi is időről időre írunk történeteket fantasztikus downos emberekről, akiket egy kromószómarendellenesség a legkevésbé sem akadályoz meg abban, hogy boldog, teljes életet éljenek.
Emlékeztek például Cilire, a Down-szindrómás zumbatanárra?
Nála energikusabb, pozitívabb kisugárzású emberrel ritkán találkozhatunk. Amikor nála járt kolléganőnk idén év elején, épp a második esküvőjére készült. Elragadtatással mesélt arról, mennyire szeret utazni, színházba, moziba járni, és milyen boldoggá teszi az, hogy szenvedélyét a zumbát hivatásként űzheti. Cili anyukája alapította egyébként 25 évvel ezelőtt a Down-alapítványt, és ő hozta létre a Down Dada szolgálatot is.
Zozó csodaszép természetfotókkal varázsolt el minket
De nemcsak a fotói különlegesek Pölös Zoltánnak, hanem a személyisége is elragadó. Igazi művész ő, egészen egyedi látásmódja van, szereti hosszan komponálni a képeit. Első önálló kiállítását a Titkos kertet 1999-ben rendezték, azóta volt már 13 másik egyéni tárlata. Képeiből sugárzik az alkotásra szánt nyugodt idő, az őszinte érdeklődés és legfőképp az életöröm. Ezért szeretetre méltóak fotói.
Szandi és Tomi jegyben járnak, mindketten downosok, és imádják egymást
Igazi tündérmese az övék. A Down Alapítvány Lakóotthonában élnek, mindketten dolgoznak, mindketten zenélnek, és köszönik szépen, nagyon boldogok. Négy évvel ezelőtt jegyezték el egymást, és bár az esküvő még várat magára, nászúton már voltak Rómában. Amikor Szandit arról kérdeztük, hogyan viselkednek velük az idegenek, nagyon fontos dolgokat mondott. Van, aki kedves és megértő, de akadnak kifejezetten lekezelő figurák is. „Ami nagyon-nagyon idegesítő, az az, hogy ha valaki túl sokat akar segíteni – mondja Szandi. – Ha úgy beszél velem, mintha legalábbis gyerek lennék. Én felnőtt gondolatokkal, felnőtt életmóddal jöttem az otthonba. Független nő vagyok saját vőlegénnyel!” A pár idilli harmóniában él, Tomi egy közeli lakóotthonban készít kézművestermékeket, Szandi pedig a Nem adom fel kávézóban dolgozik.
Apropó, kávézó! Beszélnünk kell Colette-ről, a sütiárus lányról is
Colette szenvedélye a sütés, imád finomabbnál finomabb édességeket készíteni. 15 éves kora óta arról álmodozott, hogy egy nap majd cukrászként dolgozhat valahol. Járt is rengeteg állásinterjún, de mindenhol lepattintották, mondván: aranyos vagy, de nem illesz bele az elképzeléseinkbe. A Down-szindrómás lány azonban nem keseredett el, és nem hagyta magát eltántorítani a tervétől. Végül testvére és édesanyja segítségével megalapította saját vállalkozását, a Colette Sütödéjét. Az első megrendelést egy közeli élelmiszerbolttól kapta: heti száz kekszet készített nekik. Majd miután híre ment a történetének, nyomban megugrott az érdeklődés a finomságai iránt – tavaly év végén már heti 10 ezer megrendelésnél járt. Kell ennél inspirálóbb történet?
Imádja a világ a downos divattervező ruháit
És ha már a sikertörténeteknél tartunk: mutatunk egy 20 éves Down-szindrómás lányt, akinek a munkáiért nemcsak mi rajongunk, hanem a divatvilág is odavan értük. Isabella Springmühl mindig is arról álmodott, hogy egy nap majd sikeres divattervező lesz. De hiába jelentkezett a guatemalai lány divattervező szakra, elutasították. Ez az apróság azonban egyáltalán nem szegte kedvét, úgy döntött, ha így nem megy, akkor más utat keres a kibontakozáshoz. Szép lassan elkezdte felépíteni a portfólióját, és hamarosan fel is figyelt munkáira a divatipar. Tavaly aztán debütált a londoni divathéten, és zajos sikert is aratott. Színpompás, gazdagon díszített ruháit ezrek imádják.
És ha arra vagytok kíváncsiak, milyen Down-szindrómás gyereket nevelni, ismerjétek meg a Sárkány családot!
Sárkányék két vér szerinti kislányuk mellé örökbe fogadtak két downos fiút, Ádámot és a kis Zétényt. „Egy üvegablakon át néztük egymást, engem rázott a hideg. Akkor még nem tudtam, de pont úgy, ahogy később rázott, mikor a lányokat szültem” – így emlékezett vissza Vera arra a pillanatra, amikor nagy fiukkal, Ádámmal először találkozott. A lelkük mélyén rögtön tudták, hogy összetartoznak. De mivel Ádinál kimaradt a közös életükből az első négy év, később elhatározták, hogy egy downos csecsemőt is szeretnének örökbe fogadni, akivel az elejétől kezdve megélhetnek minden egyes pillanatot. Így került hozzájuk rögtön születésekor, nyílt örökbefogadással Zétény. Ha akartok valami igazán szívmelengetőt látni, akkor nézzétek meg erről a fantasztikus hattagú családról készült képriportunkat.
