A háromgyerekes Heidi Hamm elmondása szerint az elmúlt négy éve a rendrakásból és a gondoskodásból áll főleg. Ebből lett most elege. A minap ugyanis, mikor Hamm benyitott gyermekei szobájába, apokaliptikus állapotokkal nézett szembe. A padlón szerte-széjjel legódarabok hevertek mindenhol.
„Szeretem a tisztaságot, főleg a házamban. Ez az egyetlen dolog az életemben, ami felett úgy érzem, teljes kontrollom van. Ha minden rendben és tisztán áll, attól érzem azt, hogy jobb az életem. De a gyerekeket ez nem érdekli. Nem tudom, hányszor folytattam le ugyanazt a párbeszédet velük, hogy így nem tudnak normálisan átmenni a szobán, mert beleáll a lábukba egy legó. Ők csak annyit válaszoltak, nem zavarja őket, majd ugróiskoláznak köztük.”
Végül Hamm férje állt elő azzal az ötlettel, hogy felesége csak csukja be a srácok ajtaját, és ne vegyen tudomást a bent uralkodó állapotokról. Az a fiúk szobája, az ő felelősségük rendet tartani benne. Az ajtó azóta is csukva van, a fiúk dolga heti egyszer kitakarítani szobájukat, a köztes időben meg azt tesznek, amit akarnak. Hamm pedig a ház többi részének rendben tartásával és magával foglalkozik.
„Könnyű elveszíteni magadat, ha folyamatosan másokról gondoskodsz. De mi van az öngondoskodással? Nem könnyű dolog. Időre, energiára és segítségre szorulsz hozzá.”
