A Jégvarázs című Disney-film máig az egyik legnépszerűbb mese a cég történetében, 2019-ben érkezik a folytatás, ezért Mickey egéréknél úgy gondolhatták, nem árt egy kicsit emlékeztetni a nézőket erre a fagyos hercegnős kalandra. Ehhez jó módszernek tűnt, hogy egy jégvarázsos kisfilmet pakoljanak az egyik új animációs filmjük elé, és ez látszólag nem is tűnik rossz döntésnek, ám most mégis annak bizonyult. Az Olaf karácsonyi kalandja ugyanis 21 perc hosszan hömpölyög az ilyenkor szokásos alig ötperces felvezető mesehossz helyett, ráadásul sikerült egy tematikusan egyáltalán nem hozzáillő animációs film, a mexikói halottak napjáról szóló Coco elé odabiggyeszteniük, ami a rossz árukapcsolás tipikus esete.
Már a sajtó elől is rejtegették
Azt, hogy a Disney-nél is tudták, nem szerencsés a lépésük, már az is bizonyítja, hogy a Coco sajtónak szervezett elővetítésein egyáltalán nem adták le az Olaf karácsonyi kalandját, pedig korábban az volt a gyakorlat, hogy a rövidfilmjeiket meg lehetett nézni a sajtóvetítésen is. Magyarul: tisztában voltak vele, hogy nemcsak egy hosszú, hanem egy kifejezetten gyenge rajzfilmmel borzolják a filmre jegyet váltó nézők idegrendszerét. Az ügyet tovább árnyalja, hogy a Pixar jelenleg a Disney leányvállalata, és egészen mostanáig minden saját animációs filmjük előtt egy saját kisfilmjüket mutatták be, ám ezúttal az anyacég rajzfilmje került oda kísérőnek. Az Olaf karácsonyi kalandja eredetileg egy tévébe szánt, karácsonyi Jégvarázs-különkiadásnak készült, csakhogy időközben a Disney-nél valaki azt gondolhatta, hogy Elsáék vannak annyira népszerűek, hogy egy másik film elé biggyesztve lesznek nézők, akik csak az ő kisfilmjükért jegyet váltanak, csakhogy közben megfeledkeztek azokról a családosokról, akik két és fél órán keresztül voltak kénytelenek a moziszékben ülni, ami kisgyerekekkel majdhogynem egyenlő a lehetetlennel.
Mexikó kiutálta Olafot
A film először Mexikóban mutatkozott be, ahol a Disney helyi részlegének hamar leesett, hogy a közönség nagy része mennyire gyűlöli a jégvarázsos kisfilmet (amiben a beszámolók szerint a játékidő nagy részében folyamatosan énekelnek), ezért egy idő után néhány mozihálózatban levették a műsorról, és a helyben amúgy rekordokat döntögető Cocót inkább csak önmagában, kísérőfilm nélkül vetítették. Ez intő jel lehetett volna, de a Disney nem adta fel, és a világ többi részén is mozikba küldte Olaf karácsonyi kalandját.
Amerikában a helyzet odáig fajult, hogy a nézők a közösségi médiában adnak tippeket egymásnak, hogy mikor érdemes érkezni a Cocóra ahhoz, hogy a jégvarázsos kisfilmről pont lemaradjunk. Többen arról is beszámoltak, hogy néhány kisgyermek zavarba jött attól, hogy egymás után két filmet is meg kell néznie (a 21 perc már nem feltétlenül érződik rövidfilmnek), és nem értette, miért van erre szükség. A Redditen több mozis alkalmazott azt mesélte, hogy rengeteg néző jött hozzájuk panaszkodni, hogy rossz filmre ültek be, hiszen negyven perccel az érkezésük után még mindig nem indult el a Coco. A Disney nagyjából egyetlen mentsége, hogy a Jégvarázs kisfilm csapnivalósága ellenére a Cocót nagyrészt szerették a nézők, és ezért sok mindent hajlandóak voltak megbocsátani. A legjellemzőbb közösségi médiás panaszokból válogattunk:
Azt hiszem, ez a húszperces Jégvarázs kisfilm… sok volt. Ült mellettem egy kislány, aki az anyukájának azt mondta, hogy „Anyu, azt hittem a Cocót jöttünk megnézni”.
Meg lehet nézni valahol a Cocót a Jégvarázs film nélkül is? A Disney igazán hagyhatná a mexikóiakat, hogy végre kiélvezzék azt, hogy egy filmjük róluk szól.
Azt hiszem, a Disney először egy csomó fehér embert akart mutatni a közönségnek, mielőtt egy csomó barna bőrű embert mutatott volna nekik.
Egy rövidfilm legyen rövid. Ezt a 21 percet sosem kapom vissza az életemből.
Az a szemét, amit a Coco előtt játszottak, majdnem rávett arra, hogy idő előtt kimenjek a moziteremből.
Az apukám azt gondolta, hogy átvertük azzal, hogy a Cocót nézzük meg, és helyette beültünk vele erre a hercegnős-éneklős Jégvarázs-marhaságra.
