Mióta az eszemet tudom, mindig igyekeztem spórolni, mert azt hallottam a szüleimtől, hogy a pénzre vigyázni kell, és nagyon nehéz megkeresni. A nagymamám pedig mindig azt ismételgette, hogy a hasán tud a legtöbbet spórolni az ember, és most már tudom, ő sem tévedett. Sokszor eszembe jut, hogy a kevéske nyugdíjából mindig kifizetett minden számlát, és félre is tett. Felnőttként aztán én is igyekeztem követni a példát: amikor nagyon kevés pénzem volt, akkor azért spóroltam, amikor több, akkor meg azért. Ilyenkor, év végén pedig még inkább megtervezem a költéseket, mint egyébként.
A kötelező kiadásokon túl végiggondolom, hogy mennyi pénzünk marad, és abból mire kellene jutnia. Vagyis a számlák, csekkek befizetése után eltervezem, hogy mennyi pénzt szeretnék félretenni, és azt elteszem egy borítékba. Legyen ez 5000, 10 000 vagy 20 000 forint, de mindig félreteszek. Az a szabály, hogy ehhez nem szabad hozzányúlni, csak vészhelyzetben. A maradékból pedig élünk, és decemberben még az ajándékokat is ki kell gazdálkodni, ha csak nem vagy előrelátó, és már nem különítettél el egy keveset erre az év többi hónapjában. Ez ugyanis a legjobb, ha nem akarsz belerokkanni az ajándékvásárlásba. Én az év összes hónapjában félreteszek 3000 forintot a karácsonyi ajándékokra, így 36 ezerrel indítom a vásárlást. Ehhez még hozzáteszek a decemberi fizetésünkből nagyjából 20 ezret, és ennyiből meg kell oldani az ajándékokat. Akkor persze sokkal könnyebben lehet költeni, ha volt extra bevétel, de ha a közelmúltban éppen extra kiadás volt, akkor nincs mese, eddig lehet nyújtózkodni. Vannak ismerőseim, akik személyi hitelt vesznek fel a karácsonyi ajándékokra. Ez számomra felfoghatatlan, én ilyet sosem tennék. Hitelt maximum egy lakás vásárlásához tudok elképzelni, semmi egyébhez.
A gyerekeken kívül mindenki csak jelképes apróságokat kap, ez régi megállapodás a családunkban. A gyerekek viszont megkapják azt, amire vágynak, ha az nem megfizethetetlen.
„Mi megállapodtunk, hogy az egész kicsiken kívül senki nem kap ajándékot, a kicsik is csak játékot, maximum 5000 forint értékben. A felnőttek csak sütivel kényeztetik egymást, vagy csokival, és ez évek óta működik, senki nem stresszel, tök jó így is a karácsony. Óriási a család, legalább 30 embernek kellene ajándékot keresgélnem, ha nem hoztuk volna meg ezt a döntést” – meséli Anett.
Karácsonyfára nem költünk évek óta, mert műfenyővel nyomjuk, aminek a gondolatától is rosszul voltam régebben, ma pedig élvezem, hogy nincs vele macera, ráadásul még szép is. A karácsonyi menü minden egyes évben abba torkollik, hogy rengeteg étel gyűlik fel, és sok a kukában landol, márpedig ez pazarlás, ezért idén kevesebbet főzök majd, ezt megfogadtam. Ugyanis az ünnepek második napján megcsömörlünk a sok ételtől, ezért aztán alig eszünk. Ráadásul idén nem lesz nagy vendégjárás, mert a család jelentős része külföldön ünnepel, és nem tudnak hazajönni.
Egy karácsonyi ajándék kedvéért sosem vennék fel hitelt
Ami ilyenkor jobban megnyomja a családi költségvetést, az az, hogy mindenki otthon van, reggelizik, ebédel, vacsorázik, és ez bizony pénzbe kerül. És marhára unatkoznak, ha nem csinálunk programot. A kiadásokba így bele kell kalkulálni némi mozit és egyéb alapot is, hogy legyen miből fedezni az ilyen típusú élvezeteket is. Ez legalább 20 ezer forint, ezt is igyekszem kigazdálkodni.
Sokunk már decemberben megkapja a januári fizetését, így nagyon ügyelni kell arra, hogy ne nyúljunk hozzá, kizárólag az új évben. A bankszámlán lévő dupla összeg sokakban azt a hiú ábrándot keltheti, hogy sokkal többet költhet, pedig nem. Januárban ugyanúgy kell enni, számlát fizetni és ruházkodni is. Sokan pórul járnak, mert erre nem figyelnek.
„Tavaly elkapott a harci láz, és úgy gondoltam, hogy mindenkinek megveszem, amire vágyik. Nem kértek nagy dolgokat, nem volt szó több száz ezres tételekről, mégis nagyon hamar elfogyott a pénzem, és kénytelen voltam hozzányúlni a januári pénzemhez. Így nem csoda, ha januárban már a hónap közepén üres volt a pénztárcám, és kénytelen voltam kölcsönkérni a barátaimtól, amit egészen nyárig törlesztettem. Na, ezt soha többet, megfogadtam!” – meséli Virág.
