Még csak 16 éves a lányom, jó gyerek, nem azért esett teherbe, mert boldog-boldogtalannal lefekszik. Már egy éve jár a fiúval, aki két évvel idősebb nála, tudtam róla, hogy pár hónapja elvesztették együtt a szüzességüket, nem tartottam nagyon korainak, szerintem manapság már örülhet a szülő, akinek 16 évesen kezd csak el szexelni a gyereke. Sajnos most pont olyan korban élünk, ahol a szexualitást nem veszik elég komolyan, hiába mondanak a szülők bármit.
A lányom nem tartozott az ilyen körökbe, ahol a szex menő, és nem igyekezett elveszteni a szüzességét.
Már nyolc hónapja együtt voltak ezzel a fiúval, mikor megbeszélték közösen, hogy szeretnének lefeküdni egymással. Nem titkolta előttem sem, elmesélte, hogy mire készülnek, és bár rettenetes érzés volt, mert nekem még mindig pici lány, beláttam, hogy ez a világ rendje, úgysem tudom megakadályozni benne, így inkább tudjak róla, mint hogy elkezdjen titokban, hazudozva nemi életet élni.
Aztán megtörtént a baj, kimaradt a menstruációja. Mivel 13 éves kora óta óramű pontossággal megjön neki minden 28. napon, ezért rögtön frászt kaptam, amikor láttam a naptáramban, hogy már menstruálnia kellene, de azt mondta, még nem jött meg. De egy hétig türtőztettem magam, azt mondogattam magamban, hogy biztos csak valami kamaszkori hormoningadozás, nem lesz baj, természetes, ha ilyenkor még nem pontos a menzesz. Aztán egy hét múlva csak vettem egy terhességi tesztet, hogy nézzük meg, biztos, ami biztos. És kiderült, hogy terhes, akkora két csík jelent meg a teszten, hogy a fal adta a másikat.
A 16 éves lányom ott ült a kanapén, szorongatta a tesztet és zokogott, hogy ő nem akarta, nem is érti, hogy történhetett, hát gumit használtak. Én sokkot kaptam, és csak néztem magam elé, hogy most mi a francot csináljunk.
Elsőnek persze az abortusz jutott eszembe, mint kézenfekvő megoldás, mert egyértelmű, hogy 16 évesen tönkretenné az életét, ha gyereket kellene nevelnie. Másodikra viszont beugrott, hogy egy tündéri pici gyerek lehetne ebből a magzatból, aki mosolyt és örömet hoz az életünkbe. Nem tudtam elengedni a képet a fejemben, hogy élő emberi lény, érzésekkel, tele szeretettel, egy élet, amit nem vehetünk csak így el. Döntésre jutottam pár óra alatt, hogy meg tudjuk oldani a helyzetet, voltunk már nehezebb helyzetben is, majd én gondoskodom a piciről, a lányom pedig járhat iskolába és élheti a fiatalok életét.
Részlet a Double Daddy című filmből
Természetesen elmondtuk a fiúnak és a szüleinek, hogy terhes a lányom. A fiú apja elég vaskalapos volt, mindenképp abortuszra akarta küldeni a gyerekemet, de az anyukájával tudtam értelmesen beszélni. Elmondtam neki, hogy nem ölhetjük meg születése előtt az unokánkat, én nem vagyok rá képes, inkább vállaljuk fel a helyzetet és oldjuk meg közösen a problémát. Abban maradtunk, hogy a fiú szülei beszállnak anyagilag is a baba körüli költségekbe, és segítenek a gondozásában is, majd váltjuk egymást. Az otthona nálunk lesz, de a srác és a szülei bármikor jöhetnek hozzá, vigyázhatnak rá, az anyuka a lelkemre kötötte, hogy ha segítségre lesz szükségem, neki szóljak először. És hozzátette, hogy mire megszületik a baba, megpuhítja a fiú apukáját is, ne aggódjak, nem hagynak minket magunkra.
Nem volt könnyű döntés, attól függetlenül, hogy milyen gyorsan hoztam meg. Belegondoltam, hogy épp csak most nőtt fel a gyerekem annyira, hogy visszakaptam a szabadságomat, és most újra elölről kezdhetem a babázást. De közben meg édes teher is, mert betölti azt az űrt, amit a lányom hagyott maga után, amikor felnőtt. Akárhogy is alakul az élet most, hogy jön az unokám, állok elébe, biztos vagyok benne, hogy meg tudom oldani a helyzetet, bármilyen nehéz is lesz. És abban is biztos vagyok, hogy imádni fogom a kissé korán érkezett unokámat.
