A tartásdíj nem elég, kompenzálni kéne a gyereknevelésre fordított időt és energiát is

Egy ügyvédet és egy korábban ügyvédként dolgozó, de ma már a válásokat kísérő mediációkat vezető szakembert kérdezett meg az Abcug.hu arról, hogy mi a véleményük az itthon zajló válóperekről. Ebből kiderül, hogy Magyarországon egyre ritkább az olyan bíró, aki a vitás válásokat emberi hangnemben képes levezényelni, az ilyen tárgyalásokat sokszor megalázó, a nőket hibáztató megjegyzések és hangulat kíséri. Azt éreztetik nem egyszer a nővel, aki válni akar, hogy tulajdonképpen az ő hibája, hogy idáig jutott. Ez az érzéketlenség Vajna Virág szakember szerint részben annak köszönhető, hogy, mondjuk, az évtizedek óta válóperes tárgyalásokat levezénylő bíró kiég, és nincsen szupervízióra lehetősége, másrészt annak, hogy a mai jogászoktatásban sem fordítanak elég figyelmet a kommunikációra, a pszichológiára, hogy a másik minősítése nélkül folytassák le a bírók a tárgyalást.

Ezenfelül gyakran méltánytalan a megítélt tartásdíj – jegyzi meg a cikk. Mivel az apa bevallott jövedelme alapján ítélik meg az összeget, így sokszor előfordul, hogy nem a férfi valós vagyoni helyzetének megfelelő a tartásdíj megállapítása. A lap által megkérdezett ügyvéd, Makó Klaudia példaként felhozza, hogy egy ízben az exférj számára 6 ezer forint havi tartásdíjat állapított meg a bíróság, mert a férfi hivatalosan előnyugdíjban van. Ez a csekély összeg köszönőviszonyban sincs azzal, hogy a férfi amúgy a közelmúltban egy 113 négyzetméteres lakást vásárolt Budapesten.

„Pedig sok kúriai állásfoglalás van azzal kapcsolatban, hogy ha valaki nem vallja be az egész jövedelmét, de gyanítható, hogy jóval magasabb színvonalon él, mint állítja, akkor becslés alapján kell megállapítani az összeget. De a bírók ezt valahogy levetik magukról, egyszerűbb túlesni hamar az ügyeken, nincs mérlegelés, le van zárva, és jöhet a következő” – mondja az ügyvéd.

Mivel a tartásdíjnak sokszor pont a mértéke az, ami már önmagában megalázó helyzeteket teremt a válási tárgyalások során, Makó Klaudia szerint jó lenne, ha általános gyakorlattá válna, hogy a tartásdíjon felül valamilyen egyéb, időbeli vagy pénzbeli kompenzációt is megítéljen a bíróság. Jó lenne, ha vitás eseteknél kompenzáció járna azért az időért és energiáért, ami a gyerek nevelésével jár. Például, hogy az anya jár a szülőire, viszi edzésre a gyereket, ezt az igyekezetet ismerje el a másik fél is, vagy úgy, hogy fizet, vagy úgy, hogy többet vállal át időben a terhekből.

Míg korábban a jövedelem 15-20 százalékát állapították meg tartásdíjként, mára az összeget fixen kell meghatározni, de az ügyvédnő úgy látja, hogy a legtöbb bíró még mindig inkább a százalékos számítást preferálja. Ha havi negyvenezer forint feletti tartásdíjat állapítanak meg, az már ritkaságnak számít.