Itt van mindjárt az, hogy mit ért a kormány családbarát szülészet alatt. Mert szemben a nemzetközileg pontosan körülírt, auditálási folyamatok során megszerezhető bababarát és anyabarát minősítésekkel, a családbarát kategória egyelőre definiálatlan. Jelenlegi tudomásunk szerint semmilyen hivatalos, szakmai irányelv nincs mögötte, semmilyen mérhető, ellenőrizhető feltételrendszer nem vonatkozik rá. (Magyarországon egyébként jelenleg 19 hivatalosan bababarátnak mondott kórház van.)
Ha tényleg tenni akarnak a pozitív szülésélményért, első körben a régóta rutinná vált, káros gyakorlat megszüntetésére, átalakítására lenne szükség – hívta fel a figyelmet a Másállapotot a szülészetben! mozgalom legutóbbi sajtótájékoztatóján. Ezek a változtatások ugyanis egyrészt nem igényelnének anyagi ráfordítást – legfeljebb tudatos munkaszervezést –, másrészt akár holnaptól bevezethetőek lennének. Lássuk, melyek ezek!
1. Sok kórházban korlátozzák a nőket vajúdásuk alatt az evésben és ivásban. Ez súlyos jogsértés, ráadásul semmilyen tudományos alapja nincs.
2. Bevett gyakorlat, hogy legfeljebb egy főt engednek be kísérőként az anya mellé a vajúdóba és a szülőszobába. Ha az anyáknak nem kellene választani például az apa és a dúla között, sokkal nagyobb érzelmi biztonságban éreznék magukat, ami az ellátásukat is megkönnyítené. Ráadásul így a személyzet terhei is csökkennének.
3. Szintén nem pénzkérdés, hogy megengedjék a szabad mozgást vajúdás alatt. Mint ahogy az sem, hogy a szülő nő maga választhasson szülési pozíciót. A legtöbb helyen még ma is fekvésre kényszerítik a kismamákat, aminek szintén nincs tudományos alapja.
4. Sok helyen azonnal mosdatnak, öltöztetnek szülés után, pedig az aranyóra biztosítása nagyon fontos lenne. A megszületést követő bőr-bőr kontaktus megismételhetetlen, és számos élettani, érzelmi előnnyel jár. Normális, élettani szülés esetén nincs semmi ok arra, hogy siettessék a mérést, öltöztetést. És mindez császármetszés esetén is megvalósítható.
5. Nem elfogadható, hogy még mindig vannak kórházak, ahol háromóránként 20 percre adják oda a babákat az anyáknak, vagyis semmilyen mértékben nem elégül ki a folyamatos együttlét alapvető, biológiai szükséglete. Legyen természetes mindenhol a rooming-in! Csak kivételes esetben történhessen meg az, hogy baba és mama külön kerülnek! És ha az anya fáradtságra hivatkozva maga kéri, hogy vigyék el a kisbabáját, akkor vizsgálják meg, valójában mi akadályozza a pihenésben. A személyzet felelőssége, hogy mindenki megfelelő tájékoztatást kapjon a rooming-in előnyeiről, hogy aztán annak ismeretében hozhasson felelősségteljes döntést.
6. Vannak kórházi házirendek, amelyek az apák számára naponta negyedóra látogatási időt engednek. Ez nagyon súlyos korlátozás! Rendkívül fontos, hogy az apa jelenlétét semmilyen formában ne akadályozzák sem a vajúdás, sem a szülés ideje alatt, sem azután! Az apa nem látogató, hanem szülő. Az ő érzelmi támogatása nélkülözhetetlen. Mindez a császármetszésekre is vonatkozik! A gyermekágyas szoba, ahol az apa is jelen lehet, nem kellene, hogy fizető szolgáltatás legyen.
7. Sajnos nagyon sokszor csorbul az anyák önrendelkezéshez és a beavatkozás visszautasításához való joga: gyakran megfelelő tájékoztatás, beleegyezés nélkül, nem ritkán érzelmi nyomás mellett végeznek el a szülő nőn beavatkozásokat. Az anya döntését tiszteletben kellene tartani!
A Másállapotot a szülészetben! mozgalom hangsúlyozta, nagyon fontos lenne, hogy a beharangozott 10 milliárdos fejlesztési keretösszegből jusson pénz színvonalas továbbképzésekre is az egészségügyi dolgozók számára. Nagy szükség lenne többek között érzékenyítő tréningekre (az anyák egyik leggyakoribb panasza továbbra is a tiszteletteljes bánásmód hiánya!), kommunikációfejlesztésre vagy az egységes szoptatási irányelvek elsajátítására. Nagyon sokszor hallani ugyanis kismamáktól, hogy lényegi kérdésekben különféle információkat kapnak. Az is előfordul, hogy nem korszerű tájékoztatást kapnak az anyák, holott a nemzetközi ajánlás mindenki számára elérhető magyarul. Ez rendkívül elbizonytalanító, és rossz hatással van a sikeres szoptatásra.
A rendszerszintű változtatási igények között említették a várandósgondozás észszerűbbé tételét, a feladatok optimális felosztását, amely egyrészt tehermentesítené a szakdolgozókat, másrészt egyszerűsítené a várandósok életét. A ambuláns szülés finanszírozásáról szóló, régóta várt rendelet életbelépése is sokat lendítene a helyzeten, hiszen ennek hiánya miatt nem engednek haza 24 órával a szülés után sok anyát és újszülöttet a kórházak. Azt is szeretnék elérni, hogy a várandós nők számára méltányos társadalombiztosítási finanszírozás megteremtésével az otthonszülés valódi alternatívaként lehessen választható. Továbbá számos előnnyel járna, ha az élettani szüléseket valóban a szülésznők kísérhetnék, az orvosok pedig szakértő támogatóként állnának rendelkezésre szükség szerint.
Jelenleg nincs Magyarországon érvényes szülészeti szakmai irányelv. Ennek létrehozása érdemi párbeszéd nélkül azonban elképzelhetetlen. A mozgalom tagjai rámutattak, hogy a jogszabályi változtatás nem elég, minden szereplő hangját meg kell hallani, ahogy az anyákét, úgy a szakdolgozókét is, hiszen a jól működő rendszer elégedett szakemberek nélkül megvalósíthatatlan. A kitűzött célokban minden szereplőnek egyet kell értenie.
