„40 éves koromig vártam a házassággal, mégis válás lett a vége” – egy nő vallomása

Vártam 40 éves koromig a házassággal, igaz, hogy nem szándékosan, csak nem akartam túl fiatalon férjhez menni. Amikor 22 éves voltam, a barátom megkérte a kezemet, de akkor még egyáltalán nem kívántam a feleség szerepét. Független akartam lenni, megismerni magamat, tudni akartam, mik a határaim, ezért vártam a házassággal.

Nem jött férjjelölt a húszas és a harmincas éveim nagy részében, nem találkoztak az igények a kínálattal. Nem nagyon foglalkoztam a gyerekvállalás kérdésével sem ebben az időszakban. Amikor 30 éves lettem, akkor tűnődtem el azon, hogy lehet, hogy nekem az a sorsom, hogy örökre egyedül maradjak. Azzal a céllal mentem el a randikra, hogy szerelmes legyek és férjhez menjek, ekkor érkezett az életembe Mike, aki mára az exférjem lett. Mike stabil anyagi háttérrel rendelkezett, ami nekem fontos volt, és mellette még kedves, udvarias férfinak ismertem meg, ezért meggyőztem magam, hogy szerelmes vagyok.

Elég jól megvoltunk, azt hittem, ez elég lesz, de szemet hunytam minden figyelmeztető jel fölött, amik végül a házasságunk végéhez vezettek.

Válás után is lehet jóban maradni, csak félre kell tenni az egónkat

Ilyen jel volt például az, hogy én jól főzök, Mike pedig egy fazék vizet sem tud felforralni. Tudom, hogy sok nőnek ez nem okoz problémát, főleg nem válóok, de Mike előtt több olyan férfival randiztam, akik szerint a főzés kizárólag a nők dolga, és mondanom sem kell, kicsit sem tetszett ez a hozzáállás. Bár Mike ezt így sosem mondta ki, de ha megkértem, hogy segítsen főzni, vagy csak olvasson el egy receptet, és próbálja elkészíteni, akkor nagyon kelletlenül állt neki a dolognak. Én viszont olyan családból jöttem, amiben a férfiak nagyon jól főznek, ezért sem tudtam elfogadni Mike részéről ezt a hozzáállást. Persze enni, azt szeretett. Végül feladtam a próbálkozást, mert minden főzésének az lett a vége, hogy nem figyelt oda, és elégette vagy túlfőzte az ételt, úgyhogy inkább átvettem az irányítást a konyhában. Most már tudom, hogy végig ez volt a célja.

Képünk illusztráció! Forrás: Unsplash

A másik nagy jel arra, hogy nem kellett volna feleségül mennem hozzá, az volt, hogy Mike nem volt hajlandó utazni. A harmincas éveimben kezdtem el utazni a világban, bejártam egyedül Európát. Miután megházasodtunk, szerettem volna folytatni a férjemmel együtt a világjárást, de Mike mindig azt mondta, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy utazgassunk. Márpedig ez nem volt igaz. Lett volna rá pénzünk. Mint kiderült, Mike egyáltalán nem akart semmit sem látni a világból, nem akart kimozdulni Amerikából, mindig azt mondta, hogy még itt sem láttunk mindent, kezdjük a hazánkban az utazást. Elárulom, a 8 évig tartó házasságunk alatt Amerikán belül sem utaztunk egyszer sem sehová. Ez pedig azt jelentette, hogy az álmom, hogy minden évben elutazom valahova, szertefoszlott.

A szexuális életünk sem volt teljesen rendben.

Mielőtt Mike-kal találkoztam, rengeteget szexeltem, szerettem a szexet. Mike annyira nem volt oda érte. Egészen addig nem foglalkoztam ezzel, amíg rájöttem, hogy azért, mert nincs benne fantázia, nem akar újdonságokat kipróbálni velem. Én sem hármasban akartam csinálni, csak szívesen eltértem volna az öt perc előjáték és tíz perc aktus forgatókönyvtől néha. Nyolc év alatt halálra untam magam mellette szexuálisan. Sokszor átbeszéltük, hogy ki mire vágyik az ágyban, de Mike ragaszkodott a megszokáshoz, én pedig frusztrált lettem tőle. A vége az lett, hogy két évvel az esküvőnk után már nem voltam hajlandó lefeküdni vele, vettem egy vibrátort inkább. De még ekkor sem akartam elválni.

Mike anyukája is lehetett volna egy óriási figyelmeztető jel. Nem azért, mert szörnyű ember, hanem mert szörnyű anyja volt a férjemnek. Mike sokat mesélt arról, milyen volt felnőni mellette, és azok alapján az anyjának leginkább a börtönben lenne a helye. Kétévesen otthon hagyta egyedül éjszakára, hogy bulizni menjen. Saját magát kellett elindítania oviba ötévesen, mert az anyja gyakran otthon sem volt reggelente. Rendszeresen verte egész pici korától kezdve. Nem utáltam az anyját, csak úgy éreztem, meg kell védenem tőle Mike-ot.

Mégis, mi volt végül a válás oka?

A rasszizmus. Fekete, liberális nő vagyok, Mike pedig egy fehér, republikánus férfi. Nem bírtam lenyelni, hogy Mike szerint nem létezett rabszolgaság az Egyesült Államokban. Nem bírtam vele lenni abban a tudatban, hogy nem hiszi el, amikor arról beszélek neki, milyen rasszista megnyilvánulásokkal találkozom a mindennapokban.

Még azzal is megbékéltem volna, hogy szexmentes házasságban élünk, de efölött nem tudtam napirendre térni. A szexuális életünk csak azt mutatta, hogy mennyire nem voltunk közel egymáshoz. Sosem éreztem azt, hogy támogatna vagy értékelne engem. Nem éreztem, hogy szeretne. Visszanézve, most már biztos vagyok benne, hogy nem igazán szerettük egymást. Ez pedig épp elég ok a válásra.