Nikoletta szerződését csak tavaly szeptemberig hosszabbította meg az önkormányzat. A hivatalban ugyan azt mondták, adhat be új pályázatot a kis önkormányzati lakásra, csak akkor tegyen is le mellé egymilliót a felújításra. Nikoletta tudja, hogy törvény szerint erre nem kötelezheti az önkormányzat, főleg úgy, hogy már felújította a lakást, amennyire tudta. Ha tényleg kirakják, ez kidobott pénz. „Régebben arra hivatkoztak, hogy életveszélyes a lakás, most már csak arra, hogy mindenkinek mennie kell, akinek lejárt a határozott idejű szerződése.”
Nikoletta A Város Mindenkié eseményén (Fotók: Neményi Márton)
Cserelakást ketten is kaptak körülötte, az egyikük szociális, a másikuk egészségügyi alapon. Nikoletta kérvényét elutasították, pedig még meggyőző környezettanulmányt is készíttetett. Jelenleg jóhiszemű lakáshasználóként élnek ott babájával, azaz legálisan, emelt szintű lakhatási díjjal, de most, hogy lejárt a kilakoltatási moratórium, nem tudni, mi lesz, bármikor jöhet a végrehajtó. Első fokon neki adott igazat a bíróság, de az önkormányzat, ahogy már csak az önkormányzatok szokták, nem hagyja annyiban.
Választani kell: enni vagy lakni
Nikoletta története tipikus „kilakoltatós” sztori: rendezett helyzetű felnőtt, akinek a lába alól kicsúszott a talaj. A kilakoltatottak sokszor egyedülálló szülők, illetve olyan párok, akiknek legalább az egyik fele rokkant vagy beteg. A kilakoltatottak többsége dolgozik, sokan nem is keresnek rosszul, egy ponton mégis választaniuk kell: vagy étel és gyógyszer, vagy a horrorisztikus törlesztők és albérletárak.
Innen aligha van visszaút: tartozások, eljárás, végrehajtó. Ha önkormányzati lakásban élnek, akkor pedig a hivatal dönthet úgy bármikor: menniük kell. Úgy is, hogy a többség rendben tartja, sőt fel is újítja ingatlanát. Az önkormányzatok régi, jól bejáratott trükkje, hogy
hagyják adósságba sodródni a bérlőket, a házakat, lakásokat pedig lerohadni, így könnyebb kirakni őket.
Széteső ház a Vaskapu utcában
Értsd:
Akit kiraknak, az általában szegény, de nem nagyon szegény.
2015, Kőbánya, kilakoltatott családanya
Magyarországon lakást fenntartani ma már tényleg kiváltság. Lakhatási szegénység van, így mondják; nem véletlen, hogy sokan költöznek ki az erdőbe, saját készítésű kunyhókba, kalyibákba, hogy onnan járjanak dolgozni; ilyen árak mellett többeknek inkább megéri vállalni a nomád körülményeket és a civilizáción kívüli életet.
Rekordok dőlnek
Évente több ezer családot lakoltatnak ki, ennek csak töredéke illegális lakásfoglaló. 2016-ban 3100 (!) családot tettek az utcára vagy szállásoltak el cserelakásban, állami intézményben. A felük bírósági határozat miatt távozott, a másik felük feje felől már árverezték is az ingatlant, és csupán 260 esetben intézkedtek jogosulatlan lakókkal szemben. Úgy, hogy az előző években „csak” pár száz kilakoltatás jutott egy-egy évre, 2014-ben pedig egy sem, a devizahitelesekre vonatkozó törvények miatt.
A Terebesi erdő egyik hajléktalanja
A tavalyi számok még durvábbak, 4000 kilakoltatást toltak le az önkormányzatok, a végrehajtók és a hatóságok, azaz
napi átlagosan 11 kilakoltatással 16-17 ezer ember került az utcára, vagy bízta rá magát és gyerekét az állam kegyeire.
Idén pár napja, április 30-án ért véget a kilakoltatási moratórium. A szokásosnál később: általában már a hó elolvadtával, márciusban elkezdik „intézni” a családokat. Most sem jófejségből tolták ki a határidőt: választások voltak, szerették volna elkerülni, hogy az eleve durva kampányban még síró családanyák, piszkos arcú, megszeppent gyerekek és összeláncolt – vagy épp a rendőrök karjaiban ülő – lakásvédő aktivistákkal teljen meg a sajtó és a Facebook.
Kilakoltatott család a Vaskapu utcában
Idén ismét rekord dől majd:
A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar tavalyi adatai alapján 2018. április 30-tól november 15-ig közel 4000 kilakoltatásra lehet számítani.
A Város Mindenkié civil szervezet hozzáteszi: „Fontos, hogy a statisztikában nem szerepelnek azok a kilakoltatások, amelyek albérletbe kiadott lakásokból, végrehajtási eljárás nélkül történnek.” Azaz minden évben sokkal többen kerülnek az utcára, mint az előzőben, úgy, hogy az eleve túlterhelt és ezer sebből vérző rendszer képtelen alkalmazkodni.
Leszegett fej, összeszorított fog
Aki az utcára kerül, annak nagyon nagy lelkierőre, felkészültségre, józanságra és munkabírásra van szüksége, még csak nem is ahhoz, hogy fedélhez jusson, hanem hogy esélye legyen fedélhez jutni: alig van szervezet, amely egyáltalán információval látná el őket, a lehetőségek pedig szűkülnek. 2015-ben megszűnt az országos lakásfenntartási támogatás, majd az önkormányzati adósságcsökkentési támogatás is.
Miközben például meg lehetne tiltani azt is, hogy gyerekes családok az utcára kerüljenek. Az erről szóló törvényjavaslat három bizottsági ülést és egy parlamenti rendkívüli ülést is megjárt, eredménytelenül.
Az említett szervezet, A Város Mindenkié szakértőkkel és (hajléktalan) aktivistákkal összeírt egy kilakoltatási kisokost, amely 2018 Magyarországának talán legfontosabb és legszomorúbb füzetkéje egyszerre. Nem szándékoltan szomorú, hanem azért, mert azt elolvasva még az is megrázó képet kaphat arról, milyen érzés, ha kiteszik az embert az otthonából, aki úgy érzi, hogy nem érinti őt az egész.
Zárásul ebből a füzetből válogatunk pár tanulságos tételt.
- Mindig köss albérleti szerződést, amelyben szerepel minden összeg és a főbérlővel való kapcsolattartás összes formája! Így védheted magad, ha baj van. A kaucióról külön legyen elismervény!
- Mindig jelentkezz be a lakcímre! A rendesen letanúzott vagy hitelesített szerződéssel a kezedben ehhez nincs szükséged a főbérlő áldására sem.
- Érdeklődj! Tudd meg a szolgáltatóktól, lehetsz-e „védendő fogyasztó”, és addig járj az önkormányzatra is, amíg az összes támogatási lehetőséget fel nem térképezed!
- Ha önkormányzati lakásban élsz, és baj van, irány a polgármesteri fogadóóra vagy a lakásosztály vezetője! A varázsszavak: méltányosság, egyéni elbírálás, részletfizetés.
- Ha megszűnik vagy lejár a bérleti szerződésed, jogcím nélküli használóvá válsz. Nem rakhatnak ki csak úgy, a kilakoltatási moratórium alatt pedig egyáltalán nem. (Tehát a mostani törvény szerint november 15. és április 30. között.)
- Ha mállik, omlik vagy penészes a lakásod, azaz veszélyes vagy egészségtelen, a kerületi vagyongazdálkodónál kérhetsz felújítást vagy cserelakást. Ha a cserelakás is szörnyű, elutasíthatod, ahhoz pedig nincs joguk, hogy veled újíttassák fel.
- Mindentől függetlenül keress egy ügyvédet!
- Készülj fel lelkileg! Ha minden kötél szakad, és jön a végrehajtó, nem elég megszervezni, amit csak lehet: utcára kerülni szörnyű trauma. Jobb, ha nincsenek illúzióid.
