A gyerekeim félnek az iskolában a tanároktól, ami, valljuk be, kicsit sem normális. „Ne írj erről, anya!” – könyörgött a saját gyerekem, amikor sírva jött haza a suliból, mert az egyik tanár rászállt. Nem írhatom le, mi történt vele, mert ha a tanár rájön, akkor a gyerek lesz szívatva. Ettől pedig csak még inkább dühös leszek, és még inkább bemennék legszívesebben asztalt borogatni az iskolába.
Könyörgöm, gyerekekről van szó.
Elhiszem, hogy néhány tanár már elvesztette a fonalat 30 év tanítás után, elhiszem, hogy frusztráltak a kevés fizetés és a sok helytelenkedő gyerek miatt, elhiszem, hogy a hátuk közepére sem kívánják már az iskolát, de azért egy pillanatra igazán belegondolhatnának, hogy gyerekek életével szórakoznak. Szinte minden felnőtt fel tudna sorolni több példát is a gyerekkorából, ami arról szól, hogy egy-egy tanár hogyan készítette ki, szemétkedett vele, pikkelt rá.
Nekem például azért lett meg már harmadikos gimis koromban a nyelvvizsgám, mert annyira utált a nyelvtanárom, hogy kettesnél jobbat akkor sem adott, ha megfeszültem. Márpedig a sikeres nyelvvizsga azt mutatja, hogy nem lusta voltam, és tényleg megfeszültem. Azt a savanyú arcot látni kellett, ahogy meglobogtattam előtte a hivatalos középfokút, rettenetesen odavolt, hogy egy kettes tanulója így betartott neki, és nem kínozhatott még két évig, sőt ötöst kellett adnia kötelezően az érettségin. Mókás történetek lehetnének ezek, de az a helyzet, hogy kicsit sincs kedvem nevetni, amikor azt látom, hogy harminc évvel ezelőtti esetek ismétlődnek meg most a saját gyerekeimmel.
Részlet a Rossz tanár című filmből – Forrás: iMDb
Ugyanazokat a kegyetlenkedéseket, felesleges hatalmi játszmákat műveli némelyik tanár, amiket még a szocializmus alatt az én gyerekkoromban.
Ugyanúgy egyeseket osztogatnak a tárgyakból magatartásra, és intőket szórnak idióta indokokkal. Egy ismerős gyereke azért kapott például intőt, mert „túl sokáig mosott kezet”, a másik meg azért, mert „nevetgélt”. Olyan az egész iskola már, mintha egy háborús övezet lenne, amiben a tanárok lőnek minden irányba, a gyerekek meg olykor visszadobnak pár gránátot. Nem lehet ezt emberibb módon? Tényleg semmi sem változott az emberek felfogásában 30 év alatt? Mondjuk legalább már vonalzóval nem üthetik a kölkeinket, mint minket gyerekkorunkban, ez is valami, a kicsinek is örülünk, ugye.
Fantasztikus ötlet lenne szerintem, ha évente rendeznének a pedagógusok között egy kompetenciamérést. Tessék szépen pszichológiailag vizsgálni, hogy alkalmas még a pályára, vagy jobb, ha nem megy gyerekek közelébe. Elismerem a pedagógusok munkáját, és csodálatos, hogy ilyen kevés bérért foglalkoznak a gyerekeinkkel, és igyekeznek beletölteni a tudást a fejükbe. De közben ne tévesszük szem elől azt sem, hogy a gyerekeinkről van szó, akik 8 órát a suliban töltenek olyan emberekkel, akik lehet, hogy már rég zsigerből gyűlölik a saját szakmájukat, és ezt kitöltik a tanulókon. Egyszerűen be kell ismerni, ha már nem megy, és elhagyni a pályát, ha már csak idegesítik a tanárt a gyerekek, és már annyira ellenséges velük, hogy kárt okoz a lelkükben. Ha az én kezemben lenne a döntés, az biztos, hogy fizetésemelést és pszichológiai tesztet is adnék évente a tanároknak. Így nem keserítenénk tovább egymás életét, és kevesebb gyerek sérülne az iskola miatt.
