A kutatásban az derült ki, hogy mindegy, hogy a szülők vagy a kamasz kedvenceit hallgatják együtt, a kapcsolatuk mindkét módon jobbá válhat. A kutatók fiatal felnőtteket vontak be a vizsgálatba, akiket a zenehallgatási szokásaikról, illetve a gyerek- és kamaszkori zenei emlékeikről faggattak. Utána kikérdezték őket arról is, milyen most, felnőttként a szüleikkel a kapcsolatuk.
Azt találták, hogy a szülőkkel közös zenei élmény inkább a gyerekkorra jellemzőbb, ami érthető, hiszen amíg picik a gyerekek, a szülők sokszor énekelnek, mondókáznak velük. Aztán amikor tinikorba érnek, ez a közös zenélés megszűnik. Pedig a kutatók szerint rendkívül fontos lenne folytatni ebben az időszakban is, csak kicsit másképp.
A zene javítja a szülő-kamasz kapcsolat minőségét, a kutatók szerint azért, mert zenehallgatás, zenélés közben jobban egymásra tudnak hangolódni, közös lesz a céljuk. Ráadásul ugyanazt a zenét hallgatva felerősödik bennük az empátia a másik iránt, hiszen hasonló érzelmeket vált ki belőlük a zene.
Nem kell semmi bonyolultra gondolni a közös zenélés alatt, elég annyi, ha mindennap együtt hallgatunk a gyerekünkkel zenét vacsora vagy utazás közben. Már ennyi sokat segíthet abban, hogy közelebb kerüljön a kamasz a szülőkhöz.