A Kaliforniai Egyetem kutatásában most először vizsgálták gyerekeknél a fájdalom és a félelem összefüggéseit. Kalina Michalska pszichológus 20 egészséges és 21 szorongó gyermek, valamint 23 felnőtt alkarjának belső felére erősített hőmérőt, amivel a résztvevők egyéni fájdalomhőjét határozták meg (ez 34 és 47 °C között mozgott). Ezután az alanyoknak két hangot mutattak, az egyik kis, a másik nagy fájdalmat jelzett.
A vizsgálat során ezt a két hangot játszották le a résztvevőknek, miközben mérték a fájdalom-hőmérsékletüket. Az eredmények szerint mindhárom csoport nagyobb fájdalmat érzékelt, ha előtte az erős fájdalmat jelző hangot hallották.
Adwoa Osei gyerekorvos ezt a saját tapasztalataival is alátámasztotta, a penicillininjekciót hozva példáként, amit a sűrűsége miatt lassan kell beadni, és fájdalmasabb is:
Ha nem mondok semmit, talán egy picit sántikálnak a gyerekek, amikor elhagyják a rendelőt. De ha előtte szólok nekik, hogy ez most fájni fog, utána azt mondják: »Nem tudok járni!«, vagy: »Vigyél ki!«
A gyermekorvosokat tehát nem lepi meg az eredmény, ám a helyzet mégsem intézhető el egyszerűen annyival, hogy mostantól nem mondanak szuri előtt semmit a gyereknek. „Egy gyermekorvosnak őszintének kell lennie, különben nincs meg a bizalmi viszony. Ez azt jelenti, hogy a későbbi rendelői látogatások alkalmával már mindegy, mit mondunk, a szúrástól való félelem ott lesz, és nem lehet megszüntetni” – hangsúlyozza Burkhard Rodeck, a Német Gyermek- és Ifjúsági Gyógyászati Szövetség főtitkára.
Rodeck abban látja a megoldást, hogy ha nincs szükség injekcióra, azt az orvos már a látogatás elején közölje a pácienssel, ha pedig szükség van rá, akkor magyarázza el, miért, és adja be minél gyorsabban, hogy ne növelje a hosszú várakozással tovább a fájdalomérzetet.