A szendvicsgeneráció tagjainak nevezik azokat a 40–60 éves nőket, akiknek nemcsak gyerekeiket kell felnevelniük, hanem ők gondoskodnak idős, sokszor magatehetetlen szüleikről is. Ez a kettős gondoskodás teljesen felőröli őket, életük nem szól másról, csak a munkáról, gyereknevelésről és az ápolásról.
Az Abcúg Kováts Eszter és Gregor Anikó Nőügyek 2018 című könyve alapján foglalkozik a szendvicsgenerációba tartozó nőkkel. A legtöbb ilyen helyzetbe kényszerült asszonynak már szinte rutinnná vált a kötelezettségek és a magánélet közötti egyensúlyozás, már ha jut idő az utóbbira.
Van olyan asszony, aki 20 éves lányáról és 80 éves édesanyjáról is gondoskodik egyszerre, de sokszor érzi úgy, vannak olyan időszakok, amikor nem tudja a saját életét élni. Az édesanyjával kapcsolatos teendői miatt nem tud továbbképzéseken részt venni, mert ezek jórészt hétvégén vannak.
Még több terhet vállal magára az a nő, aki nemcsak saját édesanyját, de demenciában szenvedő anyósát is ellátja. Segítségére van rugalmas munkaidő-beosztása és az, hogy édesanyja velük egy háztartásban él, de még így is nehéz egy kis énidőt beiktatnia két ápolás közé. Szerinte csak úgy lehet túlélni, hogy rendszeresen biztosít magának időt arra, hogy találkozhasson a barátaival, el tudjon menni egy moziba például.
Akad olyan nő is, aki nem él együtt idős édesanyjával, hanem naponta látogatja testvérével felválva, illetve fizetett segítséget is igénybe vesznek: délben egy ápoló jár a demenciában szenvedő 86 éves asszonyhoz az önkormányzattól, aki segít az ebédelésnél, de reggelre és délutánra is biztosítottak édesanyjuknak valamilyen fizetett segítséget. Ettől függetlenül a családból mindennap ügyeletben van valaki, akit lehet riasztani, ha valami történik.
Az asszony szerint ez az ára annak, hogy mindenki meg tudta őrizni a saját életét. Számos példát lát a környezetében arra, hogy családok tönkrementek egy hasonló helyzetben, mert teljesen alárendelték saját életüket az idős szülők gondozásának.
