Phyllis Whitsellt kiskorában árvaházba helyezték, és ötéves koráig apácák nevelték, majd örökbe fogadta egy család. 25 éves korában tudta meg halottnak hitt anyjáról, hogy él, így felkereste. Nem mondta el a nőnek, hogy a lánya, így az végig azt hitte, hogy egy idegen ápoló. Kilenc éven át gondoskodott a demens nőről, de sosem fedte fel neki az igazságot.
„Felzaklatná a gyerekeimet is, az alkoholista anyám pedig nem is értené, hogy van egy családom. Nekem viszont nagyon fontos volt, hogy felkeressem. Egyszerűen éreztem, hogy él, így visszatértem a zárdába, ahol néhány évig nevelkedtem, ott mondták el az igazságot.”
Ahogy egyre többet tudott meg édesanyja mentális problémáiról és arról, hogy kiskorában az egyik bátyja abuzálta, Phyllis kezdett megbocsátani neki azért, amiért elhagyta. Bár anyja sosem tudta meg, hogy lánya gondoskodott róla utolsó éveiben, Phyllis könyvet írt történetükről, illetve arról, hogyan találta meg végül édesanyját.