Az anyaság sok mindent megváltoztat. Gyerekeim születése és az idő múlása rengeteg dolgon nyomot hagyott. Nemcsak kerekebb, egészebb, felelősségteljesebb lett az életem, amióta anya vagyok, hanem a szarkalábaim is szorgosan gyarapodnak, egyre több ősz hajszálam bújik elő, és az alvás is sokkal szimpatikusabb, mint korábban. Előrelátóbb lettem. De van még valami, ami feltűnően átalakult, amióta három gyerek édesanyja lettem: a buliszokásaim. A féktelen dajdajok ma már beszélgetős estékké szelídültek, a mindent összeiszom, és semmi bajom nem lesz már a múlté, ma már szigorúan betartok mindenféle mértékletességet. Reggelig tartó ivászatok, WC-ben lógó fejek és delirium tremens helyett inkább úgy érzem: nekem ütött éjfélt az óra, és csak szülőként fogadtunk örök hűséget én és a macskajaj. Egyetemistaként fogalmam nem volt a holnapi fejfájásról, bezzeg ma már nemcsak éjjel nem vagyok legény, de nappal sem.
Régen az éjjel soha nem ért véget, ma meg már a másnap nem akar múlni.
Sosem voltam az az attraktív partiarc: a nyolcadikos sulibulira magammal vittem Oscar Wilde Értekezés a szocializmusról című művét, hátha unatkoznék. Az egyetemi gólyatáborba úgy rugdosott el az anyukám, és ahelyett, hogy igyekeztem volna új barátokat szerezni, inkább hetedjére is kiolvastam a Dorian Gray arcképét, miközben leendő szaktársaim jócskán belevetették magukat mindenbe. Nem indult felhőtlenül a szórakozással való viszonyom, de azért végül mégis összejöttünk valahogy. Csak néhány évig ugyan, de jártunk, volt pár igazán szenvedélyes randink, aztán az élet felülírta parázsló románcunkat. Szép emlék. Ma már csak köszönőviszonyban vagyunk egymással, de ha nagy ritkán mégis összefutunk, igazán örülünk a véletlen találkozásnak. Boldogan váltunk néhány szót, én és a szórakozás.
Gyerekeim születése előtt sem partiztam orrba-szájba, akkor is igyekeztem úgy viselkedni, hogy azt másnap ne bánjam meg (volt, amikor sikerült is), de nem vetettem meg a jó társaságot, a heves baráti koccintásokat, a szervezett vagy spontán bulikat. Hamupipőkével ellentétben sosem hagytam sehol a cipellőm, viszont nem sűrűn értem haza éjfél előtt. Igyekszem nem belepirulni a következő sorokba (és finoman fogalmazni, mert a nagyszüleim is olvassák a cikkeimet), de bizony volt, hogy mojitóval öblítettem le a mézes pálinkát, hajnali 3-kor az asztal tetején énekeltem a magyar himnuszt az angoloknak, vagy akkorra értem haza, mikor az anyukám reggel már a kertben locsolt. Tizenhét évesen kipipáltam életem első (és utolsó) házibuliját, amikor a szüleim külföldre utaztak. Aztán néhány év múlva egy átmulatott éjszaka után minden gond nélkül bementem az egyetemre, és jelesre vizsgáztam finnugrisztikából. Mint minden fiatal felnőtt, én is mentem be a munkahelyemre másnaposan, és két órai alvással úgy teljesítettem, mint a kisangyal. Én is bicikliztem hazáig cikkcakkban, és bizony előfordult, hogy idő előtt taxit hívtak a barátaim. Fiatalság, bolondság.
„Este 8-kor takarodó, persze csak miután aktívszenes maszkkal próbálom eltüntetni az arcomról a nevetségesen kevés alkoholmennyiség nyomait.”
És mi a helyzet ma? Leginkább annyi, hogy hamarosan 33 leszek, és három ovis korú vezérigazgató diszponál felettem.
Ami nem jelenti azt, hogy az év 365 napján otthon ülök, „mint egy rendes lány az iskola után”. Főleg azért nem, mert már régóta asszony vagyok, aki persze ha úgy adódik, „este fél 9 körül már dáma megint, és taxinak int”. Évente nagyjából háromszor. Mert valahogy ma már jobban esik korán lefeküdni, az alvásigényem megsokszorozódott, és egy-egy hajnalig elhúzódó szülőbulit két napig nyögök. Ennek ellenére igenis jólesik elszürcsölni egy pohár bort a teraszon, aminek minden kortyát élvezem. És azt vallom: kell a felnőtt társaság, kellenek a pohárcsilingelések, jólesik pezsgőzni a születésnapomon, sőt legurítani egy laza fröccsöt a legnagyobb kánikulában délután kettőkor. Észveszejtően be****ni, áááá, az már nem menne! Anyaként sem szeretnék Zacher Gábor oldalán ébredni.
Összeszedtem nektek néhány akkor és mostot, nyilván sokan magatokra ismertek majd. Szóval így buliztam tizenéve, és így öntök fel a garatra most.
Legyen hó, és jég dupla whiskyvel!
Akkor: Csak úgy hemzsegtem a spontán összejövetelekben. Egyetem után hazarohantam átöltözni, sminkelni, és este 8-kor már koccintottam is. Természetesen valami röviddel, mert a pálinka finom, a vodka tiszta víz, az Unicum gyógyszer, a ouzo orvosság, a curacao pedig olyan szép kék! Ja igen, ha lehet, tettem mindezt már csütörtökön.
Most: A barátainkat hosszas egyeztetés után végül magunkhoz hívjuk át, mert így nem kell senkinek sem lepasszolni a gyerekeinket. „Buli” előtt három Bogyó és Babócát is elmesélek, majdnem én is elalszom a végére, de utána két perc alatt feltápászkodom, magamra kapom kedvenc mackónadrágom, körbefújom magam a gyerekek szúnyogriasztójával, és irány a kert.
Akkor: Napi politika, magaskultúra, moziműsor, környezetvédelem, szerelmi kapcsolatok, karrier, szigorlat és diplomamunka – ezek voltak a leggyakrabban átbeszélt témák két charlestonos almalé és három pohár bor között. Egy este alatt többször is megváltottuk a világot.
Most: Az első egy órában csak a gyerekeinkről tudunk beszélgetni. Ovi, iskolai előkészítő, bárányhimlő, kullancs elleni oltás és dackorszak. Kizárólag hígított alkoholt iszom, és egyetemista húgaim aranyszabályát lelkiismeretesen betartva minden pohár után azonnal hidratálok, elkerülvén a borzalmas másnapot. Na jó, azért a nővérem anyósának isteni házi meggylikőrjét megkóstolom. De csak egy gyűszűnyivel.
Akkor: Kit érdekel a másnap? Egyáltalán mi az a másnap? Az éjjel soha nem érhet véget, és ártatlan szemmel néz majd ránk a hajnal. A rakpart bizony sok-sok szerelmet elbír, és a vodka-szóda szívünk gyógyítja.
Most: Szerintem igen sokat elmond jelenlegi állapotomról, hogy szégyenszemre orrhosszal megnyerem a Disney Music Challenge-et (az első ütemből én ismerem fel a legtöbb mesefilm betétdalát). Walt Disney igazán büszke lenne rám! És a gyerekeim is azok, mivel altként ugyanabban a hangnemben vagyok képes tisztán elénekelni Elsa dalát a Jégvarázsból, mint maga Demi Lovato vagy Füredi Nikolett. Persze angolul és magyarul egyaránt.
Akkor: Éjjel egykor mentünk át egy másik szórakozóhelyre, ahol úgy vedeltem a vodka-martinit, mint a vizet. Na, ekkor kezdtem táncolni (nyilván magassarkúban), és hajnali négy előtt kerültem csak haza. Igen, a sminkemet reggel is le tudtam mosni lelkiismeret-furdalás nélkül, és fogmosás nélkül is sikeresen ágyba bújtam.
Most: Már éjjel egykor bőven ágyban vagyok, miután eltakarítottam a kertben a buli maradványait, alaposan megmostam a fogam, és bekentem hiperszuper ránctalanítóval az arcom. Még a mackónadrágomat is pöttyös pizsamára cserélem komótosan, és jó háziasszony módjára a mosogatógépet is bepakolom. Rend a lelke mindennek.
Rella és a gyerekek
Akkor: Reggel 8-kor simán felkeltem, lehetett akármilyen hosszú az előző buli. Lezuhanyoztam, behörpintettem egy kis narancslevet (ezúttal vodka nélkül), bepótóltam az elmulasztott fogmosást, és már röpültem is az uszodába.
Most: 6 órai alvás után is úgy ébredek, mint akit fejbekólintottak. Három ovis mosolyog az arcomba, persze kettőig se látok. Ha nem öblíthetek le azonnal egy fejfájáscsillapítót egy liter kávéval, azt hiszem, menten elájulok az acetaldehid-fázis kellős közepén. Délig három feketével próbálok életben maradni, fél liter csalánteával igyekszem támogatni a májam, és kiiszom a gyerekek medencéjéből a vizet. Szorgosan pótolom a C-vitamint, és negyedóránként korhelylevesért könyörgök.
Akkor: Miután leúsztam tíz hosszt, és megebédeltem a testvéreimmel, simán letoltam egy Bloody Maryt, mert abban sok a vitamin. Beültünk egy moziba, aztán végigsétáltuk a Margitszigetet. Este éjszakába nyúló randim volt azzal a pasival, aki ma már tudja, hogy ha másnapos vagyok, ébredés után nem szabad hozzám szólni legalább 20 percen keresztül.
Most: Mert ihatok én bármit, és hidratálhatok akármennyit, három laza Aperol Spritztől másnap széthasad a fejem, kapar a torkom, cserepes a szám, és úgy nézek ki, mint a The Walking Dead állandó statisztája. Nesze neked gondos ránctalanítás! Nagy nehezen főzök egy anyukás húslevest, amíg a férjem elviszi biciklizni a srácokat. Délután muszáj aludnom egyet a gyerekekkel, és bőszen fogadkozom, hogy soha a büdös életben nem iszom több alkoholt!
Akkor: Egy hét múlva kezdődik minden előlről: tucatnyi koccintás, negyed kiló só a kézre, egy teljes citromültetvény a számba, két óra alvás, semmi következmény. Mikor rúgjak ki a hámból, ha nem huszonévesen?
Most: Cukormentes limonádé napokon keresztül, csapvíz mindenek felett, este 8-kor takarodó (persze csak miután aktívszenes maszkkal próbálom eltüntetni az arcomról annak a nevetségesen kevés alkoholmennyiségnek a nyomait, amivel két nappal ezelőtt mérgeztem a szervezetem). Hidegzuhany, visszavánszorgás a kanapén ülve a való életbe, Jégvarázs–Monopoly a gyerekekkel az ágyban fekve. Jövőre veletek ugyanitt! De legalább egy hónap otthoni detoxikálás a következő ártalmatlannak vélt hosszúlépésig.
Fiatalság! Szórakozzatok, amíg másnap alhattok egészen délig, igyatok nyugodtan eggyel több tequilát! Legyen a csütörtök az új péntek, ti is játsszátok el a Sakáltanya ominózus jelenetét, és egyszer mindenképp énekeljetek Charlie-t úgy, hogy közben dupla whiskyt isztok minimális jéggel! De tegyétek mindezt ésszel! És vigyázzatok egymásra!
Kedves szülőtársaim! Ti se felejtsetek el lazítani, mert „kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek”. Nekünk, anyáknak is. Óvatosan a palackokkal, kicsit bátrabban a szódával! Egészségünkre!
