Kedvencem a játékpénz
Érthető, hogy szükség van rá a matekórán, tényleg hasznos tudás az életben is, ha tudjuk, mennyit kell visszakapnunk a kasszánál. Tényleg pénzzel a legkönnyebb megtanítani, és még azt is beveszem, hogy azért van szükség egy-, két- és háromforintos érmékre is, mert nemcsak a való életre készülnek, hanem számolni is tanulnak, így hasznos lehet, ha húsz forintból hármat is vissza tud adni a boltos, ha tizenhétbe került a kenyér kilója.
Csakhogy a magyar nyomdaipar negyven éve nem képes megoldani azt a problémát, hogy a fémpénzek kerekek. Még soha, egyik gyártónak sem érte meg, hogy csináltasson hozzá egy stancolóformát, és ne az anyukáknak kelljen augusztus utolsó napjaiban kisollóval kivagdosni az összes pénzt.
Másodikban, amikor újra szükség lesz a játékpénzre, és az előző már rég elveszett, a tanító néni azt javasolja, hogy ezt a feladatot bízzuk a gyerekekre, vagdossák csak ki ők. Hát, igazán nem akarom elkeseríteni a tanító nénit, és megtisztelő, hogy ennyire bízik a fiamban, de ha ő vágja ki az egycenti átmérőjű egyforintosokat, akkor abból csak ötven fillér marad, a legkülönbözőbb formákban, és azzal bizony nem lehet boltosat játszani. Két év alatt a két garnitúra játékpénzt három órán használták az iskolában. Bárcsak lehetne fém- vagy műanyag változatot vásárolni, és továbbadni a következő évfolyamoknak!
Mértani rudak vagy bűvös rudak
Ezek az egyébként nagyon hasznos és főleg elsőben sokszor használt műanyag rudak különböző hosszúságúak, és mindegyik méretnek más a színe. Viszonylag könnyű vele összeadást és kivonást vizuálisan szemléltetni, és a gyerekek is szeretik. Viszont szemben a mi gyerekkorunkkal, már nem klassz, tartós papírdobozban árulják, hanem műanyag zacskóban, ami könnyen szakad. Márpedig ha valami szakad, akkor abból kihullanak a kis hasábok, és elvesznek. Ha nem kéne hazavinni az iskolából, mert év elején beszedné azt a tanító néni, akkor a következő évfolyam költhetné ezt a pénzt mondjuk kirándulásra. Érthetetlen pocsékolás és környezetszennyezés.
Vízfesték
Vízfestékre kétségkívül szükség van. Meg is veszi minden szülő, minden évben. Általában bent lehet tartani az iskolában, és év végén már úgy néz ki, hogy a legtöbb szülő ott helyben kidobja a kukába. Pedig csak össze van festve, a színkeverés miatt mindegyik festékkorong teteje barna, olyan, mintha nem volna benne festék. Ha folyóvíz alatt átöblítjük az egészet, akkor egy szinte új festékpaletta kerül elő a rászáradt réteg alól. Lehet, hogy pár szín már kopottas, de a legtöbb még legalább egy évig elég lenne.
Igazán szép színes képeket csak jó minőségű, akarom mondani, drága vízfestékkel lehet. Sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen rajzeszközöket vásároljanak, ezért a szegényebb gyerekek festményei sokszor kevésbé élénk, kevésbé telt színűek, mint a drágább vízfestékkel festő társaiké. Ha legalább év végén eltennék a régi, jó minőségű festékeket, akkor azt a következő évben ki lehetne tenni az asztalok közepére a közösbe, hogy mindenki használhassa. Év elején beszedni, és úgy használni közösen pedig egészen jó ötlet lehetne!
Képünk illusztráció – Forrás: Profimedia
Betűkészlet gumis betűtartóval
Komolyan tizenkilencedik század. Hogy mennyire hasznos, azt nem tudom megítélni, de valószínűleg ugyanabban a nyomdában gyártják, ahol a játékpénzt. A szülőnek kell kivagdosni és az első tanítási nap előtt a megfelelő kis gumipánt alá sorakoztatni a kartonra nyomtatott betűket. Már akkor elkezd rongálódni, elhasználódni, de kapható egy átlátszó műanyag tokos verzió is, ami első pillanatban jobbnak tűnik, de a végeredmény mindig ugyanaz.
Egy elsős kisgyerek egyszerűen képtelen rövid időn belül visszatenni a megfelelő helyre a betűket. Először csak keveredik, majd egyre több betű marad tokon kívül, végül gyűrött, hiányos lesz a készlet, de akkor már ez nem is számít, vége annak a három órának, amikor szükség volt a négy óra alatt kivágott és elcsomagolt papírdarabokra. Biztos vagyok benne, hogy létezik erre a feladatra már valami sokkal izgalmasabb számítógépes játék is.
Műanyag pálcika vagy papírkorong
Az egyik biztosan felesleges, mert egyszerűen elképzelni se tudok olyan logikai vagy matematikai feladatot, ami az egyikkel elvégezhető, míg a másikkal nem. A pálcika többszínű, de két doboz korongból, ha az egyikre egy ikszet rajzolunk, akkor már ugyanannyi variációs lehetőséget kapunk, és nem is terheltük műanyagokkal a környezetünket.
Extra: sokrekeszes uzsonnásdoboz
Ezt nem a tanárok kérik, ennek az olyan anyukák dőlnek be, mint amilyen én vagyok. Gyönyörű dobozok, szinte megszólalnak, annyira szépek. Külön rész a kenyérnek, külön a három szem koktélparadicsomnak, külön a sajtnak, külön a müzliszeletnek és külön az almának vagy a banánnak. Sőt, olyan is kapható, amibe másfél deci gyümölcsjoghurtot is csomagolhatunk mindezeken felül. Természetesen gusztusos szalvétával és kiskanállal.
Szeptember tizedikéig fog ebbe kerülni az uzsonna, mert utána kiderül, hogy nekünk sincs időnk a japán Kyaraben-stílusú uzsonnákkal pepecselni, és a gyerek is inkább egy egyszerű párizsis zsemlére vágyik almával, mint rukkolasalátára tonhallal.
