Michelle Thompson életmód-tanácsadó, szerinte a jó anyaság titka az, hogy magunkkal is törődünk, nem csak a gyerek igényeit elégítjük ki napi 24 órában. Nagyon könnyű feloldódni az anyaságban, elfelejteni, hogy mint ember létezünk, és vannak szükségleteink, mert az ösztöneink arrafelé rugdosnak, hogy hozzunk meg minden áldozatot a gyerekekért.
Csak ha anya nem töltekezik, akkor hamar lemerül, és jó anya helyett inkább mosogatórongynak fogja érezni magát.
Ha csak egy átlagos hétköznap délutánt nézünk, hányszor hangzik el, hogy „anya, kérek…”, „anya, lehet…?”, „anya, hol van a…?” és a sor tovább folytatódik nyolcmillió kérdéssel, mi pedig türelmesen mindent megválaszolunk, megoldunk, folyamatosan vigyázzban állunk agyban, hogy a gyereknek mindene meglegyen. Ebben elképesztően el lehet fáradni.
Thompson szerint ott hibázunk, hogy nem gondoskodunk magunkról ugyanúgy, ahogy a gyerekeinkről. Elengednénk a gyereket reggeli nélkül iskolába? Megengednénk neki, hogy ne pihenjen? Valószínűleg nem. Akkor magunkkal miért tesszük ezt? Elfelejtjük, hogy anyának lenni nem azt jelenti, hogy megszűnünk egyénként létezni.
Elfelejtjük, hogy anyának lenni nem azt jelenti, hogy megszűnünk egyénként létezni. (Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash)
Ha nem gondoskodunk magunkról, akkor hogyan tudunk gondoskodni másokról?
Az öngondoskodás gyakorlatban azt jelenti, hogy fel kell derítenünk újra, hogy milyen szükségleteink vannak, mitől éreznénk azt, hogy önmagunk vagyunk. Az egyiknek ehhez az kell, hogy naponta legyen fél óra szabadideje, amikor bambulhat ki a fejéből, másnak meg az, hogy fusson hat kört a ház körül, mindegy mi az, csak meg kell találni, amitől egész embernek érezzük magunkat.
Az öngondoskodás tulajdonképpen azt jelenti, hogy teszünk azért, hogy hosszú távon jó anyukái tudjunk lenni a gyerekeinknek, ne égjünk ki és ne essünk össze a fáradtságtól. Ez nem önzőség, hanem felelősségvállalás a gyerekek és a család jóllétéért.
