Mostanra ezek a szavak teljesen jelentésüket vesztették, ha használjuk is őket, nem abban az értelemben, mint eredetileg. Ma már egy harmincas, egyedülálló nő nem vénkisasszony, hanem szingli. Még lehetősége van családot alapítani, gyereket szülni, és vénnek tényleg semmilyen szempontból nem nevezhető, pláne, hogy a harmincas férfiak se agglegények, de nem is nős családapák. Ők is szinglik.
Általában otthon laknak a szüleiknél.
Magyarországon a filmekben gyakran látott lány- és legénylakás szinte ismeretlen fogalom. Kevés család engedheti meg magának, hogy érettségi után egy kislakáshoz juttassa a gyerekét, a fiatalok pedig egyszerűen nem keresnek annyit, hogy egyedül kifizethessenek egy kis albérletet. A KSH adatai szerint 2017-ben 197 500 forint volt a nettó átlagfizetés Magyarországon, márpedig a legolcsóbb albérlet Budapesten 100 000 forint a külső kerületekben. Ilyen árak mellett nem megoldható az elkötözés.
Az albérletpiac mai napig rosszul szabályozott, így nem elterjed az a lakhatási forma sem, ami például Amerikában valóban létezik, amikor több fiatal lakótársként bérel egy több hálószobás ingatlant. Jó példa ezekre a Jóbarátok vagy az Agymenők sorozat, ahol diplomával rendelkező fiatalok családalapítás előtt többen élnek együtt egy nagy lakásban. Vannak, akik kényszerből találkoztak már a közös albérletezéssel, ilyenek azok az egyetemisták, akiknek nem jutott kollégiumi szállás, de ezek mindig csak félmegoldások, általában augusztustól májusig tartó együttélések, lepukkant lakásokkal, sok vitával az egyetlen fürdőszobán.
Részlet az Anyám nyakán című filmből – Forrás: iMDb
Magyarországon utoljára 2011-ben volt teljes népszámlálás, az akkori adatok szerint több mint 880 000 húsz és negyven közötti fiatal élt a szüleivel. Ez a szám azóta alighanem csak növekedett.
Európában se sokkal jobb a helyzet, sőt!
Míg egy magyar fiatal átlagosan 27,4 évesen költözik csak ki a családi házból, addig például Máltán majdnem öt évvel később, Svédországban hat évvel hamarabb megteszik ezt.
- Málta 32,2
- Horvátország 31,9
- Szlovákia 30,8
- Olaszország 30,1
- Magyarország 27,4
- Ausztria 25,2
- Finnország 21,9
- Dánia 21,1
- Svédország 21
Az elköltözéskor betöltött életkor nagyon sokat nőtt Európában is, de Magyarországon a rendszerváltás idejéhez képest hat évvel kitolódott. Akkor 21 évesen költöztünk el a szüleinktől, nyolc éve már 25 évesen, mostanra pedig majdnem 28 évesen. Pszichológusok régebben 19 éves korra tették a kamaszkor végét, de pár éve úgy számolnak, hogy ez kitolódott a 24. életév végére. Ha így nézzük, akkor érthető, miért lakik otthon egy 23 éves fiatal. Kamaszok még a szüleikkel élnek, nem igaz?
Csakhogy nagy veszélyei vannak annak, ha valaki nem önállósodik megfelelő időben.
Kutatások kimutatták, hogy azok, akik sokáig a szüleik teljes anyagi és érzelmi támogatása mellett élnek, később se mernek majd felelős, bátor döntéseket hozni, hiába költöztek el otthonról és alapítottak családot. Soha nem lesznek vállalkozók, nem jutnak előre a munkahelyi ranglétrán, és egy válás után hamar újra a szüleik házában találhatják magukat, egyszerűen azért, mert képtelenek önálló életet élni.
A probléma nagyságát mutatja az is, hogy egyre több nyelvben születik új szó ezekre a felnőttként is otthon élő gyerekekre, illetve a filmipar is felkapta a témát, jellemzően inkább vígjátékként, mint drámaként. A németek Nesthockersnek, tehát családi fészekbe rondítóknak hívják ezeket a fiatalokat. Az angolok KIPPERS-nek, ami egy mozaikszó: Kids In Parents’ Pockets Eroding Retirement Savings , vagyis olyan gyerekek, akik felélik szüleik nyugdíj-megtakarítását. Az olaszok megnevezése még talán a legszebb, ők bamboccioninak, nagy gyereknek nevezik a szüleikkel lakó felnőtteket.
Az anyagi gondokon túl a gyerekkor kitolódása is okozhatja az önálló életkezdés kitolódását.
A fiatalok diploma után azonnal posztgraduális képzésen vesznek részt, vagy szakmát szakmára halmoznak, de nem vetik bele magukat a munka számukra félelmetes világába. Sokan egyik egyetem után azonnal másikat kezdenek, vagy még diploma előtt cserediáknak, önkéntesnek állnak egy-egy évre valahova. Legtöbben csak családi kényszer hatására költöznek el: házasságkötés, unoka születése már jó ok lehet arra, hogy kilépjenek a nagybetűs életbe, és megpróbálják önállóan fenntartani magukat.
Magyarországon különben sincs hagyománya az elköltözés, önálló életkezdés megünneplésének. Ezzel szemben Hollandiában jellemző, hogy amikor az első évfolyamos egyetemista kollégiumba költözik, akkor a szüleivel összecsomagolják az addigi szobáját, és egy hatalmas buli keretében köszöntik az új, önálló, felnőtt életben.
