Elvesztheti a házát egy özvegyen maradt édesanya, akinek május elején fulladt bele a férje a Szécsény melletti Sóderbánya-tóba – írja a 24.hu. Laczkó Henrietta párja halála óta egyedül neveli nyolcéves, nagybeteg kislányát, Jázmint, aki egy ritka, gerincvelőből eredő izomsorvadás miatt tolószékbe kényszerült.
Az özvegynek október végéig kellett volna kifizetnie a megmaradt devizahitelét, de mivel nem tudta előteremteni a szükséges összeget, elvehetik tőle az otthonát, ahol kislányával és édesapjával él.
„A férjem halála után jelentkezett egy fiatalember, hogy kifizetné az eszközkezelőnél lévő 1,2 millió forintos tartozásunkat. Lejött hozzánk, és azt mondta, hogy a feleségével és a barátaikkal közösen döntöttek így. Nagyon boldogok voltunk, mert úgy volt, hogy mégiscsak miénk marad az otthonunk. A fiatalember kérésére be is nyújtottuk a papírokat az eszközkezelőnek, hogy kifizetjük az összeget, de aztán teljesen eltűnt. Sem ő, sem a felesége nem veszi fel a telefont, ha hívom őket. Az üzeneteimre pedig senki nem válaszol” – mondta a lapnak a nő.
„A tragédia után többen is jelentkeztek a Tündérkör Alapítványnál, hogy segíteni szeretnének. Össze is jött annyi pénz, hogy be tudjuk vezetni a házba a gázt, ne hideg lakásban legyünk. Már csak a gázkéménynek kell elkészülnie, és a jövő héten állítólag meglesznek az üzemeltetéshez szükséges hatósági engedélyek is. Ha tudjuk, hogy nem segít, akkor nem a fűtésre, hanem a ház kifizetésére költjük az összegyűlt pénzt. Mert így lesz ugyan gázunk, csak épp a ház nem lesz már a miénk” – panaszkodott Henrietta
Az özvegy helyzetét tovább nehezíti, hogy férje halálával gyakorlatilag minden bevételüket elvesztették. Haláláig az édesapa dolgozott, Henrietta pedig otthon ápolta a beteg kislányt. Jelenleg a 23 ezer forintos családi pótlék és az 52 ezer forintos ápolási díj az összes bevételük. A hivatal szerint a család árvaellátási segélyre sem jogosult.
„Azt mondták, hogy a férjem nem dolgozott annyi időt bejelentve, hogy jogosultak legyünk az árvaellátásira. Írtam egy kérelmet, hogy a helyzetünkre való tekintettel legalább méltányossági alapon kapjunk valamennyit, de azóta sem válaszoltak. Most abból élünk, hogy kupeckedek. Összeszedem a településen lévő felesleges centrifugákat, magnókat, különböző holmikat, és néhány száz forintért garázsvásárként árulom. Ha ez nem lenne, akkor nemhogy a fővárosi kezelésekre nem tudnám hordani Jázmint, de ruhát és ennivalót sem tudnék venni neki” – mondta.
Az asszony azt mondta, nehéz helyzetük ellenére is bizakodik. „Kaptam egy hónap haladékot, így van még egy hónapunk arra, hogy előteremtsük a hiányzó 1,2 milliót. Ha nem sikerül, akkor már soha többé nem lesz miénk a házunk. Gondoltam, hogy veszek fel olyan hitelt, amit hetente kell fizetni, csak félek, hogy mi lesz akkor, ha nem tudom fizetni egyedül. A kupeckedésre ugyanis nem lehet alapozni. Hiszek a csodákban. És bármennyire is nehéz a helyzetünk, azért még mindig van mit ennünk, és talpon vagyunk” – nyilatkozta a lapnak.