„Mondhatnám, hogy nálunk ideális a helyzet, mert a férjem is és én is sokat sportolunk, mióta az eszünket tudjuk, de a valóság az, hogy hiába vannak komoly elveink, a hétköznapok forgatagában egyáltalán nem könnyű megvalósítani a terveket. Rohanunk állandóan, időnk semmire sincsen, így hiába akarom magam főzni például a heti menüt, soha nem jön össze. Ha a hétvégén főzök, rámegy az egész nap, és nem tudok érdemben pihenni, hét közben meg, mire hazaesünk, már nincs erőm belekezdeni. Így maradnak sok esetben a félkész kaják, de azok közül ragaszkodom a jó minőségűekhez. A gyerekek is ismerik, mit érdemes venni, együtt szoktuk átolvasni a termékek címkéjét, hogy mit tartalmaznak. Ezt kicsi koruk óta csinálom, jól beléjük is vertem, mit szabad megenni és mit nem. Gyakran én legyintenék egy-egy összetevő felett, de a rögtönítélő gyerekbíróság megvétóz, így nincs kegyelem az egészségtelenségeknek. Mindkét gyerek külön edzésekre jár, hétvégente biciklizni szoktunk jó időben, túrázni is járunk. Én abban hiszek, hogy a szüleiktől tanulják meg, hogy álljanak az élethez, ezért jó példát akarok mutatni.”
Belefáradtam az odafigyelésbe
Amikor a lányom kicsi volt, mindenre, de tényleg mindenre próbáltam figyelni. Csokit 3 éves koráig nem kapott, cukros ételt alig adtam neki, és nagyon megnéztem mindennél, hogy mit tartalmaz. Aztán valahogy megváltozott minden, ahogy nőtt, egyre engedékenyebb lettem. A fiamnál már nem vettem mindent véresen komolyan, és talán hamarabb evett csokit is. Belefáradtam a nagy odafigyelésbe, lehet, az elején túltoltam kicsit. Azért persze most is tudatosan vásárolok, csak már nem rogyok meg, ha elfogy egy-egy túrórudi. Az apjuk sajnos nem sportos alkat, és én sem, így a legtöbb, amit tehettünk, hogy a lányunkat beírattuk tornára, a kicsi meg focizni kezdett. A legegyszerűbb oda elvinni, közel van az ovihoz, de nem is baj, mert szeret járni. Mindig érzem, hogy változtatni kellene az egész életvitelünkön, gyakrabban kellene a szabadban lennünk vagy közösen kirándulni, meg még egészségesebben enni, de nem nagyon jön össze. Vitamint szedünk, szerintem az is jó. Lehet, mentegetőzésnek tűnik, de úgy látom magam körül, hogy sajnos nem az egészséges életmód a prioritás az embereknek. Inkább az, hogy meg tudjanak venni mindent, ami a hétköznapi élethez kell.
Kapcsolódó
Országos felmérés készül arról, mennyire esznek egészségesen a magyarok
Ne minden hétvégén rántott hús legyen az ebéd! – Magyarok és a zsír
Átmozgatjuk őket
A férjem nagy futó, én meg takarítógép vagyok – szoktam mondani viccesen, bár én nem nevetek, amikor az egy-egy otthon töltött nap után körbenézek a házban. No de félre a tréfát, a mozgás fontos a családban, mindig kimozdulunk valahová, ha lemegyünk a játszótérre, ott is átmozgatjuk a gyerekeinket. Tavasztól őszig biciklizünk, szerencsére egy ideje az autóval is magunkkal tudjuk vinni a bicajokat, így sok szép helyet bejártunk már. A gyerekek az óvodában, iskolában esznek, abba sok beleszólásom nincs, de azt remélem, tényleg egészségesebb kajákat kapnak már. Mondják, hogy nem igazán ízlik nekik az étel, ez talán éppen azért van, mert nem teszik bele az egészségtelen adalékokat – legalábbis ezzel nyugtatom magam. A kicsi még nem, de a nagy jár edzésre, szereti, élvezi, nagyon támogatjuk. Arra figyelek, hogy eleget aludjanak, nekem az mániám, de szerintem a javukra válik. Most még kicsik, nem tiltakoznak, később azért ebbe még beletörhet a bicskám.
