A közösségi oldalak használata kapcsolattartásnak nem rossz – legalábbis a semminél sokkal jobb, amikor lájkoljuk a harmad-unokatestvérünk frissen megszületett gyerekét, így legalább tudunk róla, hogy világra jött. De nyilván nem pótolja a nagy családi találkozásokat mondjuk egy esküvőn.
A tinik viszont egészen máshol tartanak az online kapcsolatokkal, mint mi, a szüleik vagy a nagyszüleik.
Gyakori, hogy szerelmek valamelyik közösségi oldalon kezdődnek, majd pár hónap múlva egy chatüzenetben ugyanott végződnek, és közben minden fázist megélnek, ami egy számunkra valódi szerelemben szóba jöhet.
Segítséget kértem két tizenévestől, hogy válaszoljanak a kérdéseimre, mégis hogyan történik mindez. Mindegyikük volt már szerelmes „élőben” is, vagyis úgy, hogy találkoztak a szerelmükkel, de átestek pár online szerelmen is. És állítják, annak ellenére, hogy személyesen soha nem látták egymást, az érzelmeik igenis komolyak voltak, és fájt a szakítás.
Hogyan kezdődik?
Réka (15): Például úgy, hogy elkezdik követni egymást az Instagramon. Ha valaki minden egyes feltöltött képet lájkol, azt egy idő után észreveszi a kép gazdája. Ha mégsem, akkor a sok kommentből derül ki az érdeklődés. Ezek a hozzászólások általában nem túl hosszúak vagy komolyak, elég pár emotikon hozzájuk. Mondjuk a huszadik szívecske után illik visszakövetni az illetőt.
Honnan tudjátok, hogy ki van az Instagram-oldal mögött?
Alex (17): Általában mindenki megad magáról adatokat. Hány éves, fiú vagy lány, mi a kedvenc focicsapata, vagy mi iránt érdeklődik. Sokan azt is beírják, ha éppen kapcsolatban vannak, vagy szinglik. Meg hát ott a profilkép. Aztán lehet egymástól kérdezni mindenfélét, és ott elég jól meg lehet ismerni a másikat.
Na de azért tisztában vagytok azzal, hogy bármilyen profilt létrehozhat bárki, ugye?
Alex: Igen, de ettől a felnőttek sokkal jobban paráznak. Nem mondunk el magunkról olyasmit, amiből később baj lehet, legalábbis egy ismeretlennek nem. Azzal lehet dumálni, meg vicces dolgokat írogatni egymásnak, de semmi személyes.
Aztán ha valaki nagyon bejön, akkor azzal lehet élőzni. Valahogy élőben beszélgetni. Először általában csak úgy, hogy egymás hangját halljuk. Abból már sok minden kiderül. Valóban egy fiú vagy egy lány-e az illető, körülbelül hány éves, mennyire jó fej, nem egy kulturálatlan bunkó-e, ilyesmi.
Ha ez megvolt, és még mindig szimpatikus a másik, akkor feljebb lehet lépni, és következik a videóhívás. Ha attól elzárkózik valaki, akkor azzal tuti nem stimmel valami, le kell tiltani. De ha összejön a videóbeszélgetés, akkor meg lehet nézni a másikat, esetleg a szobáját, ilyenek.
A szüleitek mit szólnak ahhoz, hogy egy vadidegennek mutogatjátok a szobátokat?
Alex: Egyszer volt ebből vitánk, szerintem paranoiások, de legyen igazuk, nem mutogatom a szobámat. Azért ha a másik megmutatja az övét, akkor persze megnézem, szerintem tök érdekes, hogy mi van az íróasztalán, hogy van berendezve a szoba, milyen az ágya, ilyenek. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy jobban megismerjük a másikat.
„Felvállaljuk egymást online, mintha igazi kapcsolatunk lenne, de élőben nem találkozunk.”
De minek ennyire megismerni, ha nem is akartok élőben találkozni?
Réka: Ez nincs így kimondva, de attól még így van. Nem találkozunk, mert ez csak ilyen online dolog.
Felvállaljuk egymást online, mintha igazi kapcsolatunk lenne, de élőben nem találkozunk. Mégis egy pár leszünk, ha sokat dumálunk, és megszeretjük egymást, mert mondjuk nagyon egyforma az érdeklődési körünk.
Én egyébként egyszer találkoztam élőben is egy online emberrel, be is ültünk egy hamburgerre valahova, de sokkal rosszabb volt élőben, mint online, úgyhogy végül letiltottam. Anyuék nem tudtak róla, de azért nem tök ismeretlenhez mentem oda, előtte sokszor láttam élőben a chaten.
És mikortól számít egy ilyen kapcsolat szerelemnek?
Réka: Amikor az egyik kimondja, hogy szeretlek, és a másik azt válaszolja rá, hogy ő is. Azért online ezt sokkal könnyebb kimondani. Minden felnőtt azt mondja, hogy ez nem is igazi szerelem, de igenis az. Én érzem, vagy ők?
Meddig tart egy ilyen kapcsolat?
Alex: Úgy látom, senkinél nem tart sokáig. Ennek több oka is lehet, de általában az szokott történni, hogy az egyiknek offline is lesz valakije. Én már voltam mindkét oldalon. Tök rossz ezt megírni valakinek. Mert megmondani már nyilván nem akartam „élőben”, csak megírtam. Megírtam neki, erre jól megsértődött, letiltott, és pár csoportban elkezdett beszélni rólam, hogy milyen szemét vagyok.
Aztán vannak, akik egy élő chat után már azt hiszik, hogy járunk, féltékenykednek, ha látják, hogy máshoz is kommentelünk, mindenkire rákérdeznek, hogy ez ki, bizonygatni kell nekik, hogy nem járunk mással, na, azoktól megőrülök. De engem is koptattak már le így. Azt se tudom, mi történt, egyszer csak már nem voltam ismerőse, és a biójából is kivett (bio: profil az Instagramon – a szerk.).
Aztán egy hét múlva már más volt ott. Mondjuk magamtól is sejtettem. Nagyon rosszul esett, féltékeny voltam, meg sírtam is.
Előtte órákat beszéltünk napi szinten délután meg este. Miközben tanultunk, ment a kamera, mintha egy szobában lettünk volna. Teljesen olyan volt, mintha együtt lettünk volna az életben is, csak nem tudtuk megérinteni egymást. Nagyon hiányzott, ez volt az egyik legnagyobb csalódásom eddig.
Nyugtass meg, azért jobb egy élő, megérinthető partnerrel járni, mint egy online alakkal.
Réka: Biztosan jobb, mert vele lehet sétálni, egymás kezét fogni, csókolózni, moziba menni, ilyenek. De amikor ilyen nincs, akkor is jó, ha van valaki, akibe szerelmes lehetek legalább egy kicsit. Vagy aki belém szerelmes, amikor éppen padlón az önértékelésem, bókol, megdicsér.
Ha most járok valakivel, azzal nem lehetek olyan sokat, mint szeretném. Iskolába kell járni, tanulni, családi programok, ilyenek. Egy online szerelmet viszont el lehet vinni a családi programra is, és mondjuk a nagyanyám foteljából üzengetni neki.
Ez mennyire jellemző a mostani tinikre?
Réka: Nem ezzel telik az életünk egyáltalán, de szerintem mindenkinek volt vagy lesz egy online szerelme. Nem kell félni, nem veszi ez át a valódi szerelmet, de létezik. Szerintem kicsit olyan, mint amikor a dédszüleink évekig írogatták egymásnak a vágyakozó szerelmes leveleket, amit a dédi nyolcvan évvel később is a padláson tárolt szalaggal átkötve attól a csodálatos embertől, aki aztán soha nem lett a férje.
