Pelenka, bébitápszer, babakocsi, rugdalózók, cumi, cumisüveg. Ezek a legfontosabb dolgok, amiket meg kell vásárolnod, amikor megszületik egy kisbaba. És igen, pontosan tudom, hogy ez nem kevés pénz, hiszen csak pelenkára meg tápszerre el lehet költeni egy hónapban 30 ezret is, ha mondjuk nem elég az anyatej a kicsinek. Persze a legtöbb anyuka, ahogyan én is, kap egy csomó dolgot, illetve örökölni is ér, szóval a költségeken lehet faragni, de egy kisgyerek érkezése azért anyagilag (is) megterhelő a családnak, ez nem kérdés.
Ezek a kiadások azonban messze nincsenek egálban annak a költségeivel, hogy a gyerekek egyszer csak megnőnek, kamaszodni kezdenek. Mert jönnek a különórák, az edzések, a mozik, a fodrász, a pipereholmik, meg a cipők és a ruhák. És már nem működik, hogy anya megveszi a pulcsit, a gyerek örül, és a kikészített ruhában boldogan megy oviba vagy suliba. Szeretne ő választani, és a legtöbbször nem is akármilyet. Pontosan tudja, milyen cipőben szeretne járni (ráadásul kéthavi váltásban, mert 10 és 18 éves kor között elképesztő tempóban tud nőni a gyerekek lába), milyen telefont szeretne nyomkodni, és milyen füzetekbe akar jegyzetelni a suliban, sőt az iskolatáskából sem lesz jó akármilyen. Előbb-utóbb pedig számítógépet is kell használnia, mert az iskolákban sokszor adnak fel házinak ppt-készítést vagy egyebet, amihez elengedhetetlen a laptop, na meg a wi-fi.
És aztán majd akar jogosítványt is, ami már hat számjegyű összeg, meg ott vannak a nem kötelező, de erősen ajánlott védőoltások is, amelyeket a gyerekorvos szeretne beadni. Aztán ugye egy kamasz nem eszik, hanem zabál normális esetben, és ebben az időszakban bizony a legtöbben eléggé válogatósak is. A jó hír az, hogy kinövik, vagy legalábbis van esély rá… Haladjunk is tovább: ott van a nyelvvizsga, amit igazából a szülő szeretne, és biztosan nem árt mellé egy külön nyelvtanár is, szóval a gatyád rámegy. Esetleg szívesen menne a gyerek külföldre is egy félévre, ami szintén nem két fillér, és akkor a zsebpénzt még nem is említettem, pedig ez 14 év fölött gyakorlatilag megúszhatatlan.
Fotó: Thinkstock
Tudom, itt már többen ráncolják a homlokukat, hogy kérem szépen, nem kell elkényeztetni egyetlen gyereket se, nem kell mindent megvenni, amit kitalál, és nem, nem kell egy szülőnek erőn felül költekeznie. Ezzel egyet is értek. De ha egy picit törjük a fejünket, és jobban belegondolunk, alapvetően nem flancolós, fennhéjázó dolgokat soroltam fel, hanem csupa olyasmit, ami minden kamasz vágya. Ha pedig szigorúan a kötelező dolgokra gondolunk, akkor már a gimis tankönyvek ára is a csillagokban van. Arról meg ne is beszéljünk, hogy egy színházjegyet is több ezerért lehet megvásárolni, a koncertbelépőkről nem is beszélve, a mozi pedig családilag lassan luxus, még diákigazolvánnyal is. És ott vannak a bérletek, a kozmetikus, a fodrász is, és nem, nem jutott eszembe, hogy szemöldökigazításra menjen a gyerek, vagy hajfestésre, pusztán hajvágásról van szó, és az arcán lévő pattanásokról.
Egyébként több olyan 16-18 éves kamaszt is ismerek, aki pontosan tudja, hogy mindez sokba kerül, és igyekszik könnyíteni a szülei terhét azzal, hogy hétvégente részmunkaidőben állást vállal, vagyis maga is hozzájárul a költségeihez, és nem is azt akarom sugallni a fenti mondatokkal, hogy ne vállalj gyereket, hiszen egy ember életében a gyereke az egyik legnagyobb boldogságforrás, függetlenül attól, hogy mennyit költ rá. Csak légy azzal tisztában, hogy sokat kell költeni rá, és ahogy nő, egyre többet!
