A legfontosabb nekünk szülőknek, hogy tudatosítsuk magunkban a zsebpénz és a költőpénz közti különbséget. Sok szülő összevonja a kettőt, pedig nem lenne szabad. A költőpénz az az összeg, amit amúgy is odaadunk a gyereknek, és neki egy meghatározott dologra kell azt költenie. Ilyen az ebédpénz, bérletpénz, edzéspénz, sőt az osztálypénz vagy az osztálybulira adott költőpénz is.
Minél fiatalabb a gyerek, annál több mindennek kell beleférnie a költőpénz kategóriába.
Sok szülő úgy gondolja, hogy a mozijegy mellé a popcornra adott pénz a zsebpénz és nem a költőpénz része, de ezt érdemes átgondolni. Ha nem lenne zsebpénze a gyereknek, akkor nem adnánk neki külön pénzt nasira? Ha nem, akkor rendben van a döntés, hogy ezt az összeget költse a zsebpénzéből. De ha adnánk, akkor ez az összeg ne a zsebpénz rovására menjen.
Természetesen, ahogy nő a kamasz és vele növekedik a zsebpénz összege is, annak egyre több mindent magában kell foglalnia. Ha előre megbeszéljük, hogy a heti keretből kell a szórakozását fizetnie, akkor ne jöjjön pénteken könyörögni egy kis prémiumért, mert nem kap. De ha nem beszéltük meg pontosan, hogy a zsebpénzből mire kell futnia, akkor mi is lehetünk egy kicsit lágyszívűek, ha tehetjük. Jó alkalom ez arra, hogy pontosítsuk a jövőt financiálisan.
Minél nagyobb a gyerek annál hasznosabb, ha hosszabb időre adjuk egyben oda a zsebpénzt.
Egy tizenkét éves hatodikos sokszor hét napig se képes beosztani a zsebpénzét, annyira égeti a zsebét a pénz. Egy nyolcadikos már sokkal nagyobb eséllyel képes pár hétig, hónapig félretenni a zsebpénze egy részét, ha valamire spórol, gyűjt. Egy tizenhat évesnek pedig már érdemes felemelni az időszakot is, amire a zsebpénzt kapja. A havi, esetleg kétheti zsebpénz sokkal nagyobb összeg, mint a heti, komolyabb dologra is el lehet költeni, de ha felelőtlenül azonnal elveri, akkor bizony nagyon hosszú ideig pénz nélkül marad. Ilyenkor kell erősnek lennie a szülőknek, annál rosszabbat ugyanis nemigen tehetünk, mint amikor rögtön kisegítjük a kamaszunkat.
Tudatosítsuk magunkban a zsebpénz és a költőpénz közti különbséget. (Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash)
Persze néha félrenézhetünk, ha a nagyszülők kicsit bepótólnának a pénzkeretbe, nem kell nekünk mindenről tudnunk. Fontos azt is tudatosítanunk magunkban, hogy a zsebpénz egy olyan juttatás a gyerekünknek, amit egyáltalán nem kötelező adnunk, de ha adjuk, akkor feltétel nélkül jár. Nem vonhatjuk meg csak azért, mert szemtelen volt, vagy négyes lett a matekdolgozat. Azt mondhatjuk hogy nem mehet el moziba, ha nem tanul, így pedig kukoricára se tud költeni, de a pénzt csak akkor csökkentsük, ha előzetesen megbeszéltük, és adtunk kellően hosszú türelmi időt is. Ebben az esetben is csak csökkentsük az összeget, ne eltöröljük.
Rossz ötlet, ha zsebpénzt hitelezünk.
Vagyis, ha előre odaadunk többheti, esetleg többhavi zsebpénzt, utána pedig addig nem adunk, amíg le nem törleszti a kamasz az összeget. Jó megoldás lehet viszont az, ha azt mondjuk a nagyobb összegre vágyó gyerekünknek, hogy minden félretett forint mellé mi is ugyanannyit, vagy feleannyit adunk. Így fenntartható a motiváció is, de lecsökkenthető a gyerekként sokkal hosszabbnak tűnő idő.
A spórolás megtanulása talán a legnehezebb a pénzügyekben, sokan felnőttként sem képesek félretenni egy fillért se, akkor sem, ha volna miből. Kisebb gyerekeknek fel lehet ajánlani azt a könnyítést eleinte, hogy a zsebpénzük tíz vagy húsz százalékát mi félretesszük, majd pár hónap múlva az előre megbeszélt célra némi kamattal együtt visszaadjuk. Garantált, hogy az első időben pár nap után elkezdődik az alkudozás a félretett pénz sorsáról, de legyünk szigorú bankárok! Pár év múlva már ne vegyük le a gyerekünk válláról a felelősséget. A spórolt pénzt ne mi kezeljük helyette, hanem ő maga. Ezzel is erősítheti önbecsülését, akaratát.
És hogy mennyi legyen a zsebpénz? Ezt a lehetőségeink mellett érdemes a gyerekkel együtt meghatározni. Bár azt hinnénk, a kamaszok mindig többet szeretnének, mint amennyit a szülők gondolnak, igencsak meglepődhetünk, ha végigbeszéljük a legfontosabbakat a gyerekkel majd megkérjük, hogy tegyenek javaslatot egy összegre. Több szülőtől hallottam a baráti körben, és nálunk is az történt, hogy a gyerekünk harminc százalékkal kevesebbet kért, mint amit mi, szülők gondoltunk. Persze a magasabb összeg sem mindig elég, de próbálkozunk a beosztással.
