A fenti mondat valószínűleg sokunk száját elhagyta már, ahogy szembesültünk vele, hogy fogynak a naptárban a lapok. Van, akinél ez csak futó rossz érzés, másoknál állandósulhat a nyugtalanság, és nyomasztó szorongássá fokozódhat. Bár tudatosan belegondolva mindannyian tudjuk, hogy a december is csak egy hónap, és január elsején ugyanúgy fel fog kelni a nap, mint máskor, mégis sokan érezhetik, hogy amit nem tettek meg eddig az év folyamán, azt vagy most elvégzik, vagy soha többé nem lesz rá lehetőségük.
Kit érint?
A Yale Egyetem kutatói azt állítják, hogy az a lelkiállapot, ami a naptári év végén ér utol sokakat, nagyon hasonlít ahhoz a nyomasztó érzéshez, amelyet az életközépi válság idéz elő. Na persze nem arról van szó, hogy decemberben mindenki lecseréli a partnerét egy fiatalabbra, új kocsit vesz, és ránctalanító kezeléseknek veti alá magát. Az év végi pánik az az érzés, amikor rádöbbenünk: túlterveztük magunkat, sok mindent nem sikerült teljesíteni, amiről néhány hónapja még azt gondoltuk, hogy rengeteg időnk van rá, és ettől kudarcosnak érezzük visszamenőleg az egész évet még akkor is, ha valójában sikeres hónapok állnak mögöttünk.
Korábban az életközépi válságot is tipikus férfigondnak tartották, mára azonban kiderült, hogy a szorongásos problémák mindkét nemet érintik. Az év végi pánik a Yale kutatóinak vizsgálata szerint az erre hajlamos nőknél az év utolsó két-két és fél hónapjában már felfedezhető, míg az érintett férfiak esetében csak november közepén-végén válik feltűnővé. Ez összefügghet azzal – állítják a kutatók –, hogy az utóbbi évtizedekben a nők sok olyan szerepkört is betölthetnek, ami korábban a férfiak kiváltsága volt, de emellett megmaradtak a hagyományosnak tekinthető elvárások is velük szemben, így a teljesítménykényszer és a vélt vagy valós elvárások több irányból is érkeznek feléjük.
Az év végi pánik az az érzés, amikor rádöbbenünk: túlterveztük magunkat.
Révayné Balázs Boglárka mentálhigiénés segítő szakember szerint az év végi pánik egyik fő okozója, hogy arra szocializálódtunk: mindig előre gondolkodjunk, és ritkán figyelünk arra, mi az, ami pillanatnyilag körülvesz, milyen helyzetben élünk épp most.
„Mindig készülünk valamire – mondja a szakember –, és amíg a jövőt tervezzük, kimaradunk a jelenből. A gyerekeink is ebbe az előre rohanásba nőnek bele: szervezd meg a következő napodat, a következő hetedet, a továbbtanulásodat… az jó, ha valakinek vannak céljai, de ezeket fokozatosan kell kialakítani, nem lehet elvárás, hogy azonnal megszülessenek. Nemrég az egyik kliensem, egy borzasztóan szorongó másodikos kislány az fogalmazta meg, hogy retteg a jövőtől, mert azt sem teljesen érti még, hogy az őt most körülvevő világ hogyan működik, mégis már tudnia kellene, mi lesz évek múlva. Nem véletlen, hogy olyan sok civilizációs betegség van: a testi tünetek megjelenése sok esetben szorongásra, fel nem dolgozott félelmekre épül.”
Honnan tudhatod, hogy rád tört az év végi pánik?
Az, hogy valakit megérint az idő múlása, teljesen természetes dolog. De ha az alábbi tünetek egyébként sosem jellemzőek valakire, november közepe táján mégis kezdenek megjelenni, és az illető egyébként nincs különösebben nehéz életszakaszban, ami ezt indokolná, érdemes elgondolkoznia.
Ingerlékenység
„Jaj, hagyj már, azt sem tudom, hol áll a fejem!” A türelmetlenség a túlterheltség érzésével párosulva gyakran vezet verbális agresszióhoz másokkal szemben. Ha valaki nyugtalan, feszült, akkor a környezetében hamar az csapódik le, hogy jobb nem piszkálni, mert az első félreérthető szóra „robban”. Az így kialakuló konfliktusok kezelésére időt kellene szánni, megbeszélni a dolgokat, de akin épp eluralkodott a pánik, az erre biztosan nem képes, hiszen nincs tisztában a saját érzelmeivel.
Alvászavar
Aki zaklatott vagy szorong, az nehezen alszik el, mert nem tud ellazulni. A fejében folyamatosan az jár, mi mindent kell a következő nap megcsinálnia, gondolatban végigveszi az aznapi mulasztásait, és a nyugodt pihenés helyét máris átveszi a lelkifurdalás. Gyakran előfordul az is, hogy az illető elalszik ugyan, de néhány órán belül kipattan a szeme, és képtelen utána visszaaludni. Ez persze rányomja a bélyegét a másnapi hangulatára és teljesítményére is, ami miatt aztán este ismét rosszul érzi magát: megint egy nap, amikor annyi mindent kellett volna csinálnom, és a felét sem tudtam elintézni!
Kapkodás
A „gyorsan még szépítsünk valamit így év végén” érzés sürgetése sokszor nem arra sarkallja az embert, hogy a végére járjon minden megkezdett feladatnak, hanem, hogy újabbakat vállaljon magára. A sok megkezdett dolog rögtön nyomasztó teendővé alakul, és így egy olyan ördögi kör indul el, amiből segítség nélkül nagyon nehéz kikeveredni.
Lehangoltság
A folyamatos szorongás, önvád, a sikertelenség érzése hangulatingadozásokhoz, súlyosabb esetekben a depresszióhoz hasonló tünetekhez vezethet. Az év végi pánik szélsőséges esetben állandósulhat az év utolsó heteiben, és aki ebben szenved, érezheti úgy, hogy mások is látják a kudarcait, és emiatt lenézik, nem becsülik sokra. Ez vezethet akár a társas kapcsolatok korlátozásához is – hiszen, ha mások nem látnak, akkor azt sem látják, mennyire ügyetlen és haszontalan vagyok.
Saját magunkat hajszoljuk bele
Kitti egy teljesen átlagos huszonéves az év tíz hónapjában: tanul, dolgozik, vannak céljai, amiket mindig szem előtt tart. Most viszont, hogy itt az év vége, azon kapta magát, hogy valami nincs rendben.
„Minden januárban írok egy listát az újévi fogadalmaimról, kiteszem a Facebookra. Sokan csinálják ezt az ismerőseim közül is, lájkoljuk egymás fogadalmait, sikeres évet kívánunk egymásnak. Mostanában folyton eszembe jut, hogy mi is volt azon a listán, visszakeresem, és kiborulok, hogy a felét sem teljesítettem.
A barátnőm fogyni akart, és sikerült is neki, olyan jól néz ki, mint még soha, én meg mit tudok felmutatni? Semmit, ugyanazt csináltam idén is, mint tavaly, semmi különös nem történt velem.
Az a nyolcvanöt ember, aki januárban lájkolta a fogadalmaimat, most azt gondolja, hogy a világ legnagyobb lúzere vagyok, mert folyton csak ígérgetek, aztán nem tartom meg az ígéreteimet.”
Kitti esete rámutat egy olyan problémára is, ami korábban nem volt jellemző: a közösségi média aktív használata arra sarkallhatja az embert, hogy folyamatosan pozitív képet közvetítsen magáról, és amikor ez valami miatt nem sikerül, akkor az a sikertelenség érzetét kelti még akkor is, ha valódi kudarcélmény nem is történt.
„Én tudom, hogy egyébként rendben vagyok – mondja Kitti –, de amit érzek, az valami teljesen más, és hiába próbálom meggyőzni magam, hogy minden oké, akkor is egyre rosszabb lesz minden, ahogy közelednek az ünnepek. Karácsonykor a családdal leszünk, mindenki azt fogja kérdezgetni, hogy megy a suli, miért dolgozom vagy miért nem dolgozom, van-e barátom, és mennyire komoly, milyen terveim vannak… mindenki tudja, hogyan kellene élnem, csak én nem.”
„Az a nyolcvanöt ember, aki januárban lájkolta a fogadalmaimat, most azt gondolja, hogy a világ legnagyobb lúzere vagyok, mert folyton csak ígérgetek…”
Mihez kezdjünk vele?
Az év végi pánikot túlzás lenne betegségnek nevezni, de a megjelenése fontos dolgokra mutathat rá, amelyek fölött nem szabad elsiklani. Kitti története arra figyelmeztet, hogy míg az életközépi válság egy bizonyos életszakaszoz köthető, a hasonló tünetek megjelenése egyáltalán nem lehetetlen akár már fiatal felnőttkorban is, ha valaki érzékenyebb, vagy komoly elvárásai vannak saját magával szemben.
„Az év végi vagy újévi fogadalmakkal az a legnagyobb baj – mondja Balázs Boglárka –, hogy a pillanat hevében születnek, nincs mögöttük az a folyamat, ami egy sikeres döntéshez szükséges. A vágy megfogalmazása csak az első lépés, az okok feltárása, a lehetséges következmények mérlegelése sokkal fontosabb lenne. Ha valaki pánikban van, és úgy próbál dönteni, az sok esetben magában hordozza a kudarc ígéretét is. Az év végén tett ígéretek, fogadalmak sajnos gyakran ilyenek.”
Mint minden szorongásos tünetegyüttesnél, az év végi pániknál sem az a megoldás, hogy meggyőzzük az érintettet: nem valósak az érzései, és hagyja abba az ezeken való rágódást. Kívülről akár viccesnek is tűnhet, hogy valaki ennyire komolyan vesz egy nem létező problémát, és úgy érzi, hogy december 31-én világvége lesz. Az év végi pánik ugyanakkor egy valódi szorongásos tünetegyüttes, ami akár önértékelési zavarokra is figyelmeztethet: érdemes tehát felfigyelni rá és megkeresni a mögöttes okokat.
