Könyvajánló: Félelem, szorongás, pánik

„Az ember, bármennyire szeretné is azt hinni, hogy ő a világ ura, kiszolgáltatott, és ez a kiszolgáltatottság folyamatos félelemben, szorongásban tartja” – írja dr. Belső Nóra a Félelem, szorongás, pánik című könyv bevezetőjében, és rögtön belénk is hasít a felismerés, hogy bizony ez a kiszolgáltott érzés, ez a tehetetlenség mennyire jelen van a saját életünkben is. Mindenki életében. Persze ez korántsem jelenti azt, hogy mi mind mentális problémákkal küzdünk (csak a világ 99,9 százaléka valószínűleg), hanem inkább arra mutat rá, hogy ismerjük meg és tudatosítsuk magunkban, milyen érzések mozgatnak a háttérben, hogy tudjunk aztán mit kezdeni a félelmeinkkel és szorongásainkkal.

Bár a könyv címéül szolgáló három szó elég fenyegetően hangzik, nem kell megijedni, egyáltalán nem arról van szó, hogy itt alámerülünk a pszichiátriai betegségek legmélyebb bugyraiba, sőt, épp azt üzeni a páciensek történeteivel megtűzdelt szöveg, hogy a félelem egyébként egy természetes és egészséges emberi érzés, amitől nem kell félni. Olyan, mint a fájdalom, jelez valamit, általában veszélyt, amire érdemes odafigyelni. Természetesen széles skálán mozog a félelem egyénenként, ez az egyik feladatunk, amiben a könyv is segítségünkre lehet, hogy észrevegyük, felderítsük a saját félelmeinket, szorongásainkat, hogy vajon még az egészséges határon belül vannak, vagy szükségünk lehet a leírt stratégiák vagy egy szakember segítségére. Az önismeret útján lehet jó társunk a Félelem, szorongás, pánik könyv, ami a szerző szerint az egyik kulcs ahhoz, hogy rendben legyünk magunkkal:

„A megfelelő szintű önismeret egyre reálisabb önkép kialakulásához vezet, ami a pozitív önértékelés alapja. Attól, hogy tisztában vagyok azzal, hogy vannak negatív tulajdonságaim vagy gyengeségeim, még lehet pozitív az önértékelésem és az önképem is, hiszen hibátlan ember nincs. Ezt hívják önelfogadásnak. Minderre azért tértem ki, mert hiszem, hogy az életünk összes mumusával meg tudunk küzdeni, ha kellőképpen tisztában vagyunk azzal, hogy mik a lehetőségeink, milyen bevethető eszközökkel rendelkezünk, és miben érdemes még fejlődnünk.”

Dr. Belső Nóra: Félelem, szorongás, pánik (Kép: HVG Könyvek)

Ahogy az ehhez hasonló önismereti úton segítő könyveknél lenni szokott, mindenkihez más rész szól hangosabban. Sőt, egy emberhez az élete különböző szakaszaiban a könyv más és más részei tudnak kapaszkodót nyújtani. Az én szűrőmön a hétköznapi, olykor irracionális félelmekről szóló részek és ezek megoldó stratégiái jutottak most át leginkább, nyilván a saját élethelyzetemből fakadóan, de persze nem elhanyagolható a könyv másik két nagy szakasza sem, melyek a szorongást és egyéb tünetegyütteseket – köztük a címadó pánikot is – veszik közelebbről szemügyre. Ez utóbbi kettő téma esetében már a tájékoztatáson van a hangsúly, azon, hogy felismerjük, milyen a saját viselkedésünk, mi az, ami meghatározza a döntéseinket és emberi kapcsolatainkat, és hogyan épül fel a temperamentumunk, személyiségünk. Minden információ hozzátesz az önismereti úthoz, és hasznos tudnivalókkal lát el ahhoz, hogy jobban megértsük magunkat. Nem mellesleg pedig gyerekkortól kezdi a magyarázatot, ezzel pedig minden szülőnek is melegen ajánlott, mert a saját nevelési elveinket is átgondolhatjuk a megszerzett információk mentén, hogy minél kevesebb traumával indítsuk útra a gyerekeinket.

„Sokan nem értik, hogy egy páciens szorongásos zavarának gyógyításához miért szükséges visszamenni »Ádámig és Éváig«. Miért nem elég a tünetekre koncentrálva megoldásokat keresni? Egyszerűen azért, mert a gyógyulás kilátásai nagymértékben függenek attól, hogy a páciens mit hozott otthonról, milyen érzelmi reakciói vannak, mennyire képes küzdeni és mennyi mankóra van szüksége. A szülői magatartás jelentős érzelmi hatásokat okoz a gyermekekben, amelyekből – negatív hatások túlsúlya esetén – érzelmi és szorongásos zavarok, illetve más mentális problémák is keletkezhetnek. Szintén a szülőtől tanulja meg minden ember a megküzdés alapstratégiáit.”

Dr. Belső Nóra könyve természetesen nem helyettesítheti az orvosi vizsgálatot, és nem is az a célja, hogy saját magunkra kimondjunk kacifántos diagnózisokat, hanem abban nagy segítség, hogy a hétköznapi félelmeinkkel és szorongásainkkal meg tudjunk küzdeni a mindennapokban, illetve felismerjük, hogy mikor kell szakemberhez fordulni a saját mentális egészségünk érdekében. Nem arra kell tehát használni, hogy pszichológusok és pszichiáterek helyett önmagukat kezeljük, hanem ahogy a fülszövegben is olvashatjuk az iránymutatást: „A gyakorló orvos szemszögéből, a praxisából vett esetekkel illusztrálva mutatja be a lehetséges megoldásokat, kapaszkodókat adva az olvasónak.”

Kiemelt kép: Getty Images