Vera esetében volt annyi becsület a férjében, hogy elmondja neki, hogy egy ideje szeretője van, és rendszeresen megcsalja.
Igaz, megtehette volna előbb is, hogy őszintén beszél Verával, például mielőtt más nő karjaiban kereste volna a vigaszt.
„Derült égből villámcsapásként ért a hír, hogy megcsal a férjem. Nem volt semmi jele. Sem egy titokzatos hajszál vagy rúzsfolt az ingen, ahogy az a filmekben lenni szokott.
Arra emlékszem, hogy amint kimondta a férjem a szavakat, olyan éles fájdalom járta át a szívemet, hogy azt hittem tényleg belehalok.
Azt is részletezte, hogy mi történt köztük, és hogy mennyi ideje tart már az egész. Hirtelen iszonyatosan dühbe gurultam, felpattantam a székről, letéptem a közös családi képeket a falról és mindegyiket földhöz vágtam.”
Az asszony reakciója teljesen érthető, a szív tényleg képes megszakadni és az is normális, hogy ilyen esetben az első reakció a düh, amit követ a gyász érzése. Vera nem értette, hogy az a férfi, akire rábízta az életét, hogy volt képes sárba tiporni azt a sok évet, amit együtt töltöttek.
„Össze voltam zavarodva, elárulva éreztem magam, olyan volt, mintha a férjem fogta volna a közös múltunkat és tervezett jövőnket, leöntötte volna benzinnel és felgyújtotta volna.
Ürességet éreztem, az zakatolt bennem, hogy most hogyan tovább? Dobjam ki még aznap este? Vagy bocsássak meg neki?
Akarja egyáltalán, hogy közösen folytassuk az életünket, vagy megy a szeretőjéhez, és vele él majd boldogan, amíg meg nem hal? És mi lesz a gyerekekkel? Mit mondok nekik, ha egyik napról a másikra szétesik a családunk?”
Vera az ezt követő napokban szinte csak sírásra volt képes. Aztán mintha egy rossz álomból ébredt volna, megrázta magát, és belátta, hogy cselekedni kell, ha nem akar mindent elveszíteni. Leültette a férjét, hogy márpedig muszáj beszélgetniük indulatoktól mentesen, józan ésszel.
Egy idegen nőtől érkezett az üzenet erősen szexuális tartalommal. (Jelenet a Viszony c. sorozatból)
„Életem legnehezebb beszélgetése volt. Nem akartak kijönni a szavak a számon. A férjem könnyek között mondta el, hogy nem akarta tönkretenni a házasságunkat, csak annyira elhanyagolva érezte magát, hogy gyógyírt jelentett számára egy másik nő figyelme.
Iszonyatosan nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne rakjam ki a bőröndjével az utcára, hanem azt javasoljam, hogy menjünk el párterápiára, ha ő is meg akarja tartani a házasságunkat.
Megesküdött, hogy már nem akar a szeretőjétől semmit, és mélyen megbánta, amit tett, és boldogan beleegyezett a párterápiába.”
Veráék esetében fordulópontot jelentett a párterápia, nem váltak el, hanem új alapokra helyezték a kapcsolatukat. A kis tüske még mindig ott van Verában, a bizalom még nem állt teljesen helyre közöttük, de jól élnek együtt, és reméli, hogy csak idő kérdése, hogy teljesen megbocsásson a férjének.
Anikó esetében a férje nem állt elé, nem mondta el őszintén, mit csinál a háta mögött, véletlenül derült ki, hogy szeretőt tart a család mellett.
„Tényleg véletlen volt, nem kutakodtam a férjem telefonjában, mert sosem titkoltuk egymás előtt a másik telefonján az üzeneteket, hívásokat. Hallottam, hogy üzenet érkezett, amikor este épp fürdött, és automatikusan megnéztem a telefonját. Egy idegen nőtől érkezett az üzenet erősen szexuális tartalommal. Erre mit lehet lépni? Én gyorsan visszanéztem a férjem üzeneteit – elismerem, ez nem volt szép tőlem –, amiket ezzel a nővel váltott és ennyi elég is volt ahhoz, hogy lássam, hogy már jó ideje tarthat köztük a viszony.”
Anikó azonnal szembesítette a párját azzal, amit a telefonján talált. A férfi próbálta tagadni, próbálta azt mondani, hogy csak egy kolléga, akivel így szoktak hülyéskedni, de végül bevallotta, hogy tényleg a szeretője.
„Mondtam neki, amikor elkezdett hazudozni, hogy csak a kollégája a nő és ártatlan bolondozás csak a köztük lévő kapcsolat, hogy legalább annyira tiszteljen, hogy elmondja az igazat.
Érdekes, hogy aznap este teljesen hideg fejjel tudtam erről beszélni vele, még a hangomat sem emeltem fel, tárgyilagosan a tényeket követeltem tőle.
Másnap jött ki rajtam a feszültség, akkor omlottam össze, és éreztem azt, hogy elviselhetetlenül fáj, amit tett velem.”
Ahogy meséli, Anikó nem tartja magát ártatlannak a megcsalásban, pontosan tudja, hol csúszott félre a kapcsolatuk annyira, hogy egy másik nőt keresett magának a férje.
Iszonyatosan nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne rakjam ki a bőröndjével az utcára. (Jelenet a Viszony című sorozatból)
„Megromlott a viszonyunk szexuálisan, ezt aláírom, tudom, hogy az én hibám is a kialakult helyzet. A gyerekek születése után már nem volt ugyanaz, tényleg folyton fáradt voltam, és nem tudtam elengedni magam a férjemmel. Az sem segített, hogy nem voltak közös programjaink, mert nem volt egyetlen nagymama sem a környéken, akire rábízhattuk volna a kicsiket.
De akárhogy is volt, akármennyire kevés is volt a szex, nem gondolom, hogy kommunikáció helyett egy másik nőnél kellett volna kielégülést keresnie.
Meg lehetett volna beszélni egymás között mindent, nem volt még veszve a kapcsolat, mehettünk volna terápiára, annyi lehetőségünk lett volna megjavítani a házasságunkat, de a megcsalással mindent elvett tőlem a férjem.”
Anikó nem tudta megbocsátani, amit a férje tett, azt mondja, a hazugság fáj neki a leginkább, hogy vajon hány alkalommal jöhetett haza a férje úgy, hogy előtte a másik nőnél volt. Az a hazugság a legrosszabb, hogy több hónapon keresztül otthon eljátszotta a szerető férjet és apát, miközben volt valaki más, akihez rendszeresen járt. Anikó szerint ezt a bizalomvesztést nem éli túl egy kapcsolat, rövid időn belül úgy döntött, hogy jobb, ha külön utakon folytatják az életüket.
Abban Vera és Anikó is megegyezett, hogy nincs egyetlen jó megoldás akkor, amikor kiderül, hogy megcsalt a párunk. Annyira egyén- és helyzetfüggő, hogy ilyenkor csak a belső hangunkra szabad hallgatni és azt tenni, amit az ösztönünk súg, aztán reménykedni, hogy jobbra fordul az életünk.
