Nyílt levél a férfihez, aki megcsalni készül a feleségét

Drága barátom!
Ezer éve ismerjük egymást, pontosan tudod, hogy csak jót akarok neked. Soha nem tanácsolnék olyat, amivel ártanék. Eddig nem is szóltam bele a magánéletedbe, de most nem állhatom meg szó nélkül, mert a saját vesztedbe rohansz. Hallgatom a történeteidet a kolléganőről, akivel egyre közelebb kerültök egymáshoz, miközben otthon vár a feleség és a két pici gyerek.

Nem azért mondom, mert a feleséged pártján állnék. Tudom, hogy más ember lett a gyerekek születése óta, és hogy nehezen viseled a szexmentességet, a konfliktusokat, és hogy a szemében sosem lehetsz elég jó. Tudom, mennyire frusztráló úgy hazamenni, hogy már azt várod, mikor leszel leszidva, csak mert mondjuk nem jól pakolod be a mosogatógépet. Tudom, milyen lélekölő egy olyan házasságban élni, amiben már nem tudsz a feleségeddel beszélgetni, mert nem is érdekli, mi van veled, nem foglalkozik a gondolataiddal vagy azzal, hogy érzed magad. Azt gondolod, már biztos nem is szeret, és csak azért kellesz neki, hogy lapátold haza a pénzt, amiből vígan éldegélhet otthon. Megértem az érzéseidet, hiszen elhanyagol minden téren, ezért azt hiszed, jogod van új nő után nézni, aki simogatja kicsit a lelkedet és testedet.

De azért fontos lenne, hogy a feleséged helyzetébe is képzeld bele magad néha. Egész nap otthon van a pici gyerekekkel. A te gyerekeiddel, akiket együtt terveztetek és vállaltatok.

A vállalás itt fontos szó, mert benne van, hogy FELELŐSSÉGET vállaltál a gyerekekért. Az életükért. A jóllétükért. A lelkükért. Úgy döntöttél, hogy a feleségedtől akarsz gyerekeket, ez bizony a te döntésed volt, ne akarj előle elmenekülni.

Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/freestocks.org

Ugyanis, ha most megcsalod, és szeretőt tartasz, azzal elmenekülsz a felelősség elől. Ilyet pedig igazi férfi nem csinál, csak a gyáva, gerinctelen fajták, akik félnek a saját nőjüktől és nem merik kinyitni a szájukat, ha valami nem tetszik nekik a házasságban. Ugye te nem vagy ilyen?

Ha tényleg ennyire szenvedsz, ha már tényleg nem szereted, és nem akarsz a feleségeddel egy fedél alatt élni, akkor tessék odaállni elé, és értelmes, felnőtt ember módjára elmondani, mi a problémád. Menjetek párterápiára vagy váljatok el. Teljesen mindegy. Nem megmenteni akarom a házasságodat, inkább téged akarlak megmenteni a saját gödrödtől, amit épp szorgalmasan ásol.

A gyerekeknek is jobb egy válás, mint az, ha olyan családban kell felnőniük, ahol apa félrejár, titkolózik, anya meg inkább vödröt húz a fejére, hogy ne kelljen tudomást vennie róla, hogy a férje megcsalja.

Dühítő, hogy pont te akarsz ilyen életet kényszeríteni a gyerekeidre, aki pontosan tudod, milyen egy feszültséggel teli családban felnőni. Emlékezz vissza a saját gyerekkorodra, a szüleid állóháborújára, amiben a csend is gyilkos volt. Fürödtek a mérgező érzelmekben és nem kommunikáltak egymással még véletlenül sem, te pedig ott ültél középen gyerekként, és fogalmad sem volt, mi történik körülötted. Leginkább magadat hibáztattad.

A megoldás nem az, hogy a szép és vidám kolléganővel ágyba bújsz. Ezzel csak tovább rontanál a helyzeten. Ha annyira szerelmes lettél, akkor költözz vele össze nyíltan, ne ezt a bujkáló, sunnyogó életet válaszd, amivel a megcsalás jár. Nem éri meg, tönkreteszed vele a körülötted élőket és magadat is. Legyél férfi, állj oda az asszony elé, és nyisd ki a szád! Ez az egyetlen normális megoldás.