Az anyuka otthon van az ikerbabáival, míg a férje késő estig dolgozik mindennap. A férj végzi a bevásárlást, és tartja rendben az otthonukat is, legalábbis azt a részét, amit a sajátjának érez. Az anya elmondása szerint remek apa, gondoskodó, és szereti a gyerekeket, de közben a feleségével rettenetesen viselkedik.
„Érzelmileg bántalmaz, szidalmaz, és semmi sem jó neki, amit csinálok. Mielőtt bárki azt tanácsolná, hogy menjünk el párterápiára: a férjem nem lenne hajlandó eljönni velem. Már felhoztam neki az ötletet többször is, de mindig elutasította.
Közölte, hogy csak nekem van szükségem terápiára, mert ha én megváltoznék, jobb lenne a párkapcsolatunk. Nem lenne olyan sokat ideges, ha nem így viselkednék. Amikor nincsenek ott körülöttünk a gyerekek, teljesen megszokottá vált, hogy kurvának, kövér disznónak hív vagy csak rám ordít, hogy kussoljak.
Ha kikérem magamnak a hangnemet, akkor pedig az a válasz, hogy azt mond, amit akar, mert nem ő kezdte a veszekedést. Ha mégis ő kezdte, akkor meg jó oka volt rá. Nem bánja meg sosem, hogy így bánik velem, mindig azt érezteti, hogy az én hibám, hogy ő kikelt magából.”
Az anya leírása alapján nagy valószínűséggel tényleg szóbeli bántalmazás történik. A feleség úgy érzi magát, mintha megakadt volna a lemez az életében: a férje bántja, ő pedig könyörög, hogy legyen vele kedvesebb. A legnehezebbek az anya számára a vasárnapok, amikor a férje egész nap otthon van.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/DAVIDCOHEN
„Vasárnap az egyetlen szabadnapja a héten, és az igazat megvallva, utálom a férjemet vasárnaponként, annyira stresszel a jelenléte. Próbálom elkerülni, hogy bántson, olyan, mintha egész nap tojáshéjakon járkálnék.
Soha nem vagyok elég jó, a lakás sem lehet elég tiszta, és még a hangszínem is idegesítő számára. Semmivel sem lehet a kedvére tenni.
Nem tudom, mitől lett ilyen kegyetlen és szívtelen, mert nem ezt látta otthon gyerekkorában. Nincs egy nyugodt pillanatom miatta a saját otthonomban. Nincs benne felém semennyi empátia és szeretet.”
Érdekes módon ez a kegyetlen a férj a gyerekekkel képes jól bánni. A szívében elférnek a gyerekei, de a felesége iránt szemmel láthatóan nem érez semmit.
„Ha a gyerekek elesnek, és megütik magukat, akkor azonnal segít nekik, megöleli őket. Éjjel együtt alszik velük, mesét olvas nekik, minden játékban benne van. Csak velem jéghideg, és szívtelen. A napjaim nagy részét azzal töltöm, hogy a válásra próbálom rábeszélni magam, de az az igazság, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy lelépjek. Nem tudnék egyedül gondoskodni a gyerekeimről.
A férjem nem drogozik, nem alkoholista, nem csalt meg, és kívülről minden tökéletesnek tűnik a családunkban. De nem érzem biztonságban magam mellette lelkileg. Attól még, hogy jó apa, nem lesz automatikusan jó férj. Többet érdemelnék én is és a gyerekeim is. Mert mindegy, mennyire jó apa, ha azt látják tőle, hogy szörnyen viselkedik az anyukájukkal.”
