Nem könnyű, ha az embernek testvére van. Annál már csak az rosszabb, ha nincs.
A tavaszi nagytakarításnál megtaláltam a babanaplóimat, amit a gyerekeim születése után vezettem. Sosem vallanám be a gyerekeknek, de igencsak különbözik a kettő, méghozzá az elsőszülöttem javára. Róla ugyanis mindent feljegyeztem, másodszülöttemről pedig még azt sem, hogy mi volt az első szava, vagy hogy mikor tette meg az első lépéseket. Lehet, hogy utólag kéne beleírnom valamit? Azért szerencsére van, amire így is emlékszem, már csak abban kellene biztosnak lennem, hogy jól!
Igaz lenne, hogy az első gyerek cumiját még kifőzik, de harmadiknak már csak a kutya hozza vissza? (Pexels.com)
Születés utáni első nap a kórházban, elsőszülöttemmel:
3750 gramm, 51 centi. TÖKÉLETES DÁVID!
Gyorsabban ment, mint amire számítottam. Nagyon furcsa érzés, hogy nincs a hasamban a gyerek. Szülés után megkaptam, sikerült mellre tenni, majd elvitték. Engem betoltak a szobába, ahol beszélgettünk Gáborral. Mégiscsak jó ötlet volt hozni egy üveg pezsgőt, ami a könyvben volt. Sajnálom, hogy hagytam magam lebeszélni róla. Olyan ünnepi volt a hangulat. Teljesen fel voltam dobva.
Anya lettem! Gábor apa lett! Szülők lettünk.
Később Gábor elkérte a babát. (Milyen furcsa, hogy babának nevezem még a saját gyerekem!) Megkaptuk. Nagyon cuki, alszik. Olyan kis vékonykán az ujjai, alig merem megfogni, el ne törjön!
Születés utáni első nap a kórházban, másodszülöttemmel:
3050 gramm, 54 centi. Nagyon picinek tűnik Dávidhoz képest. Gyönyörű!
Mekkora idióta volt az orvos, majdnem Gábor nélkül kellett szülnöm.
Záli baba nem nyitja ki a szemét, de ügyesen eszik.
Első nap otthon az elsőszülöttemmel:
Tizenegykor értünk haza, letettük az alvó Dávid babát az ágyunkra, és néztük. Olyan furcsa, hogy ezentúl hárman leszünk mindig! Szerencsére egyik nagymama sem akart ideköltözni az első napokra, pedig ettől nagyon féltem. Állítólag szokás.
Nem túl kényelmes a szoptatós fotel, főleg éjjel. Alig tudom nyitva tartani a szemem, de ha becsukom félek, hogy elalszom, és elejtem a gyereket.
Volt itt a gyerekorvos és a védőnő is. Mindketten nagyon aranyosak voltak, de nem volt kérdésem. Annyi könyvet elolvastam már, és a baba egyelőre csak eszik és alszik. Hússzor evett ma. Lehet, hogy valamit rosszul csinálok, de elégedettnek tűnik. Az orvos azt mondta, elég, ha hetente mérjük lent az egészségesrendelésen, ha sokat szopik. Szerintem ezzel nincs gond.
Megvolt az első fürdetés is. Nem bízunk a könyökünkben, éljen a hőmérős halacska. Elég körülményes így fürdetni, hogy a fürdőszobában nem fér el a gyerekkád. Dávid nem volt a legboldogabb, és nagyon féltünk is, hogy kicsúszik a kezünkből. Remélem nem maradunk ilyen bénák!
Első nap otthon az másodszülöttemmel:
Ez a kislány gyönyörű! Néha már kinyitja a szemét. Babakék. A kis lábát pedig összekulcsolva tartja, mintha még a hasamban lenne. Maradhatott volna még két hétig odabent.
Dávid cuki vele. Nagyon fáj a mellem!
Kéthetes elsőszülöttemmel:
Ma voltunk lent sétálni először! Mindenkinek ilyen fantasztikus érzés először babakocsiban tologatni a kisfiát? Legszívesebben mindenkinek szóltam volna az utcán, hogy nézzen csak ide, mekkora csoda közeledik, és ezt én szültem! Mások is megtették ezt már előttem?
Nyilván, hiszen tele az utca.
Kéthetes másodszülöttemmel:
Voltunk egészségesrendelésen. Megmérték.
Egy hónapos elsőszülöttemmel:
Gyönyörűen mosolyog. Állítólag ez még nem tudatos, csak ösztön, de azért észrevettem, hogy igenis nekünk tartogatja ezt az ösztönét.
Ma olyan jól aludt délelőtt, hogy hosszan zuhanyozhattam közben, még a hajam is megmostam. Persze az ajtó nyitva volt közben.
Vettünk ma új ruhákat, egyikben szebb, mint a másikban! Legszívesebben az egész üzletet felvásároltam volna. Holnap piknikezni megyünk, kellett egy babakocsis napernyő is.
Egy hónapos másodszülöttemmel:
Hasfájós szegénykém. Szuper ruhákat kaptunk Ágitól, szinte újak.
Három hónapos elsőszülöttemmel:
Olyan gyönyörűen tartja magát, mint egy tornász. Figyel a nevére, és szerintem tudja ki az anyu, és ki az apu, legalábbis az esetek nagy részében oda fordul, amit mondunk neki.
Felvettem, ahogy kacag, egész nap képes lennék hallgatni, annyira várom már, hogy megszólaljon!
Ma elmentünk moziba, anyu vigyázott Dávidra. Olyan furcsa volt este egyedül, gyerek nélkül lenni az utcán, mint amikor először mehettem moziba a barátnőimmel sötétedés után. Egészen felnőttnek éreztem magam!
Ha esetleg a szülői figyelemből nem is jut annyi, szerencsére ott a nagy tesó!
Három hónapos másodszülöttemmel:
–
Hat hónapos elsőszülöttemmel:
Mindent úgy csinál, ahogy a nagykönyvben meg van írva! Hasról hátra, hátról hasra fordul, tökéletesen kinyomja magát kézzel, mindet elvesz, megrágcsál, ide-oda rakosgat. Imádja a mondókákat, néha nagyokat kacag rajta. Tegnap evett először almát, már ha lehet ezt evésnek nevezni. Végig volt sértve miatta. Úgy tűnik, még nagyon nem akarja a hozzátáplálást. Ma fél nyolcig aludt, aztán egy jó nagyon sétáltunk a hidegben. Öltözni utál, amit nem csodálok, én is utálnám azt a nagy overallt. Viszont a hidegben, miközben tolom a babakocsit hatalmasakat tud aludni. Kár, hogy amint hazaérünk, már fel is ébred! Hiányzik az olvasás. Fél éve nem olvastam egy könyvet se.
Hat hónapos másodszülöttemmel:
Ma válaszolnom kellett volna pár kérdésre, hogy mit mikor csinált először a lányom. Nem mertem bevallani, hogy fogalmam sincs, mindent akkor, amikor kellett. Kicsit furcsán nézett rám az orvos. Meg kell tanulnom ezeket!
A lányunk rajong a tesójáért. Csak neki hajlandó nevetni, a kedvéért, megkóstolta a banánt és az almát is. A banántól a hideg rázta, de amíg a tesója etette, hajlandó volt megenni. Én a kiszolgáló személyzet vagyok, másért megy a rajongás.
Egyéves elsőszülöttemmel:
Isten éltessen kisfiam! Hihetetlen, hogy eltelt egy év! Ma sütöttem egy babatortát is Dávidnak. Kicsit félt a gyertyától, és talán a tortától is, de azért boldogan evett belőle. Tetszett neki, hogy ünnepeljük. Miután elaludt bontottunk egy üveg pezsgőt, elvégre minket is van miért ünnepelni: szülők vagyunk egy éve!
Két hete elindult Dávid, nagyon féltem még, állandóan az jár a fejemben, hogy elesik és beüti a fejét. Egyelőre lassabb két lábon, mint négykézláb. Jaj, és nagyon ügyes a formaberakó játékkal! Szeret bújócskázni, fürdésnél végigmutogatni a testrészeit, és úgy alszik el még mindig, hogy a hajamat tekergeti. Imádom!
Egyéves másodszülöttemmel:
Szerdán volt Zálikánk egyéves. Még szerencse, hogy nem tud róla, mert csak ma (pénteken) volt időnk megünnepelni. Szerdán egy csomót dolgoztam, határidő volt.
Átjöttek anyuék, volt torta nekünk, de adtunk belőle egy picit az ünnepeltnek is. Nemsokára elindul, épp néztem, hogy a bátyja már járt ennyi idősen. Vége a nyugalomnak, kezdődhet a szaladás. Rám fér, legalább lefogyok!
