Természetesen nem lehet összehasonlítani a huszadik század közepét a jelennel, de mégis érdekes felsorolni pár olyan dolgot, amire manapság rengeteget költünk, de nagyanyáink vagy nem ismerték, vagy sokkal kevesebbet vásároltak belőle. Az volt a fenntartható életmód, a miénk a pazarló.
Olcsó, szinte eldobható ruhákkal van tele a szekrény (Fotó: Pexels.com)
Valóban szükségünk van ennyi mindenre?
Kezdjük a fürdőszobával. Egy négytagú családnak gyakran négyféle fogkrém, négyféle tusfürdő és sampon, minimum kétféle dezodor és arckrém kell. Fogkrém és szappan szükséges volt hetven éve is, valószínű összességében ugyanennyi fogyott belőle, hiszen ugyanúgy négy ember használta, mégis sokkal kevesebbe került.
Minden családtag másféle sampont preferál, van aki az illatosat, van aki balzsammal kevertet, van aki koffeinest, és akad aki a korpa ellenit. Régen elég volt egy nagy sárga flakon sampon, legfeljebb volt aki tett pár csepp citromlevet az öblítővízbe.
Egyedül talán a wc-papír az, amit minden családtag elfogad egyformának.
Költözésnél vagy nagy lomtalanításnál igazán szembetűnő, hogy mennyi teljesen felesleges műanyag flakonnal tömjük tele a fürdőszobát, aminek a harmadát úgy dobjuk ki, hogy még nem teljesen üres, de már nincs olyan jó illata, esetleg gyanús, hogy megromlott.
Fűszerek egy másik kontinensről, amiket szinte soha nem használunk.
Több tucat fűszer, amit csak egyszer használunk, majd tönkremegy. (Fotó: Pexels.com)
Következzen a konyha. Soha ennyiféle fűszer és szósz nem volt egyik magyar háztartásban se, mint napjainkban. Van aki nem tud ellenállni a mustároknak, és minden utazásáról hoz magával két-három különlegesebb darabot. De nem ritka az sem, hogy ismeretlen fűszereket vásárolunk meg csakúgy, hátha jó lesz majd valamire, hiszen pont tegnap használta egy híres séf a tévében.
Üdítőt, és ásványvizet cipelünk haza a boltból, bár szerencsére egyre többen térnek vissza a nagymamák korabeli szódához.
Tele a konyhaszekrény egyszer használt konyhai kisgépekkel.
Na és a megvásárolt, vagy ajándékba kapott, de soha nem használt konyhai kütyük sokasága: raclette-sütő, asztali minigrill, smoothie-készítő, tojásfőző berendezés, gofrisütő, elektromos citromfacsaró, gyümölcscentrifuga, kitakaríthatatlan kontakt grill és olajsütő.
Lekvárok és befőttek mellett tele a kamra jobbnál jobb bolti tésztákkal, kókusztejjel, hámozott paradicsommal, kuszkusszal, bulgurral és quinoával. Rizsből háromféle, mert szeretjük. Van amihez a jázminrizs passzol, akad amihez a barna, és olyan is, amiből csak rizottót készítünk. Nagyszüleinknél maximum lekvárok, befőttek, pár szál kolbász és kevés liszt volt a kamrában.
A hálószoba sem úszta meg a túlköltekezést. Illatmécses, aromagyertya, külön tévé, okos ébresztőóra elég sok helyen megtalálható.
A legnagyobb különbség mégis a nappaliban, az étkezőben és a gyerekszobában lenne, ha visszamehetnénk az időben.
Porszívó, robotporszívó, morzsaporszívó, kocsiporszívó.
Az okosotthonok kényelmi berendezései mellett sok helyen ott van már a hétköznapi gyors takarításhoz a robotporszívó, de van ahol morzsaporszívó és asztali kis szemetes nélkül nem ülnek le reggelizni.
Router, hogy sehol ne maradjunk internet nélkül, és a százhúsz bejövő tévécsatornából se sikerüljön választani. Magazinok, amiket éveken keresztül gyűjtünk, mert sajnáljuk kidobni.
Plüssfigurák tucatjai, némelyik még csúnya is.
Olcsó, fröccsöntött játékok, félórás játékra. (Fotó: Pexels.com)
Xbox vagy Playstation, természetesen nagy képernyős tévével, mert különben élvezhetetlen a játék. Huszonöt baba, mikor melyik divatos éppen az óvódéban, fa építőkocka, ami csak nekünk tetszik, de fel se merül a Lego mellett. Kukásautó több méretben, mellé rendőrségi arzenál, tűzoltókocsi.
Versenyautó-pálya, ami összerakhatatlan egyedül, elfoglalja a fél szobát, és mindig kifutnak belőle az autók. Távirányítós autó, ami két hét után menthetetlenül tönkremegy. Meglepetés-tojás figurák, lehetőleg több darabban a lakás több pontján. Plüssjátékok tucatjai, akkora szemekkel, hogy szinte mi magunk is megsajnáljuk őket, amiért egy játékbolt polcain élik nyomorúságos kis életüket, és elemi ösztönt érzünk a megvásárolásukra.
Annyi gyerekjáték, amiből évente egy-egy zsákkal lehet a rászoruló gyerekeknek juttatni, méghozzá szinte vadonatújakat.
Légkondicionáló, mert elviselhetetlen a nyári hőség.
Kétszer mosható nyári pólók, két hónapra tervezett cipők.
Na és a ruhák! Évi több zsák ruha, fele továbbadható, de a fele egy szezon után kidobható, olyan minőség csupán. Nézőpont kérdése az ára, mégis bosszantó, amikor a gyerekpólóról két mosás után lejön az összes csillám, és az eladó közli, hogy ez ennyire volt tervezve, azért került 1000 forintba. Nagyszüleink még stoppoltak, javítottak, kiengedtek, bevettek a ruhákból.
A cipőkkel ugyanez a helyzet, ha akarnánk se lehetne a többségüket javíttatni. Egy szezonra tervezik, el is kopik annyi idő alatt, csak a szemetet termeljük vele. Gyerekcipővel még nem is lenne gond, úgy is kinövik, de utána már lehetne más.
Mire költünk még?
Telefonra, főleg mobiltelefonra. Minden felsős gyereknek van már mobiltelefonja, hozzá vagy feltöltős kártyája, vagy előfizetése. Szülőknek szintén. A készüléket pár évente muszáj cserélni, elavul, eltörik, tönkremegy.
A telefon mellé legtöbbünknek mobilinternet-előfizetése is van, a villamoson is meg kell kapnunk az e-mailjeinket. Internetet természetesen otthonra is fizetünk, a televízió mellé. A sima tévé nem mindig elég, sokunknak van mellé valamilyen filmcsatornára vagy filmek és sorozatok streamelését elérhetővé tevő előfizetése.
Pénzt adunk különböző applikációkért, amik vagy megkönnyítik az életünket, vagy jókat játszhatunk velük, vagy teljesen feleslegesen költöttünk rájuk.
Sok családban nem elég egy autó, de az autó mellé szükséges egy BKV-bérlet is, mert mégse járhatunk mindenhova autóval. Bicikli a család minden tagjának, kell az az évi két biciklitúrához. Esőkabát, esernyő és gumicsizma mindenkinek, akkor is, ha autóval megyünk a munkahelyünkre.
