Gyerekkel fesztiválra? Miért ne?

Minden évben találkozom olyan emberrel már tizenvalahány éve, aki szerint felelőtlenség egy gyereket kivinni nyáron a fesztiválokra. Mert ott mindenki drogozik, őrjöng, iszik, verekszik, és jó, hogy szarvai nem nőnek a hét végére. Pedig a fesztiválokon egyáltalán nem veszélyesebbek az emberek, mint mondjuk az Erzsébet téren kedden délután a fröccsözőben. Sőt a tapasztalataim alapján egy fesztiválon még nagyobb biztonságban is van egy gyerek, mint Budapest utcáin bármelyik napszakban.

A nagylányom tíz hónaposan jött velem az első zenei fesztiválra. Akkor még nem volt ilyen zajszűrős fülesünk sem, megoldottuk úgy, hogy nem mentünk túl közel a színpadokhoz, mert nyilván nem ugrabugrálni és rajongani mentünk gyerekkel, hanem kulturáltan szórakozni és zenét hallgatni. Meg átélni azt a fesztiválhangulatot, amiben az emberek valahogy közelebb kerülnek egymáshoz.

Azóta minden évben pár napot eltöltünk valamelyik hazai fesztiválon, egyre növekvő gyerekszámmal, és még soha, semmilyen problémájuk nem volt abból, hogy táncoltak velünk, zenét hallgattak, rohangáltak az emberek között, és végigjárták a civil sátrakat, ahol mindenki körberajongta őket.

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

Nyilván okosan kell fesztiválozni egy gyerekkel, nem szörfözni vele a tömeg tetején a legnagyobb pogó közepette, de ha egy kis esze van a szülőnek, akkor ez igazán nem okozhat gondot.

Nem maradunk például hajnalig, mert a kicsi elfárad már este tízre. Nem megyünk a legsűrűbb tömegbe, mert nem akarjuk elveszíteni őket. Nem iszunk annyi alkoholt, hogy beájuljunk tőle a bokorba, mert vigyázunk a gyerekeinkre.

Ha gyerekkel megyünk fesztiválozni, akkor nem a régi szép időket idézzük meg, amikor az szüleink – vélt vagy valós – uralma elől menekültünk. Nem repülünk vissza az időben, hanem megpróbáljuk összeegyeztetni a családon belüli érdekeket. Csak egy kis logisztika és alkalmazkodás kell hozzá, hogy mindenki jól érezze magát a fesztiválozás alatt.

Nincs a fesztiválokban semmi erkölcstelen vagy olyan szörnyűség, amit ne láthatna egy gyerek. Szembejön pár részeg ember vagy viccesen felöltözött fiatal, kit érdekel? Igazán nincs ott semmi újdonság, egy sima hétköznap a buszmegállóban ugyanezekkel a jelenségekkel találkozhat. Lehet a gyerekkel beszélgetni róla, mit látott, mit hallott, zenét keresni, melyik tetszik neki, melyik nekünk. El lehet úgy tölteni bármelyik fesztiválon egy-két napot, hogy a szülők és a gyerek is jól érezze magát, miért lenne felelőtlenség, ha együtt szórakozik a család? Kinek esik bántódása attól, ha olyan programra megyünk együtt, amit a szülő és a gyerek is élvezni tud?

A fesztiválok és a gyerekek köszönik, jól megvannak egymással, feltéve, ha a szülők nem azért mennek, hogy megkeressék letűnt ifjúságukat, hanem inkább új élményeket szeretnének belőle szerezni együtt a gyerekeikkel.