Régen természetes volt, hogy a tanító vagy tanár egy nagy tudású, tapasztalt férfi, akire mindenki felnéz, és aki szívesen osztja meg a megszerzett tudását a fiatalabb generációkkal. Aztán ahogy az oktatási intézmények gyermekellátási szerepet is kaptak, felértékelődött a nők szerepe ezen a területen. Mára pedig fordult a kocka: nagyítóval kell keresnünk a férfi tanárokat.
Az OECD 2016-os felmérése szerint a pedagóguspálya elnőiesedésének jelensége világszintű. Néhány országban, köztük Magyarországon is, a férfiak szinte eltűntek az oktatásból, és a fiatalokra ez különösen igaz: ha vannak is férfi tanárok, többségük középkorú vagy annál idősebb. Hazánkban az OECD statisztikái szerint a tanárok 97 százaléka nő. A felmérésben részt vevő államok közül viszonylag jó az arány a skandináv országokban, de ott is 70 százalék körüli a nők aránya. Meglepő módon Törökország áll a legközelebb a fele-fele arányhoz, bár itt is a nők vannak többségben.
Mi lehet az oka?
A jelenségnek több magyarázata is létezik, az alábbiakban a jelentősebbeket gyűjtöttük egybe.
Egyszerűen csak több a nő
Ez talán túl evidensnek tűnik, de attól még a tények tények maradnak: a Földön kevesebb férfi él, mint nő. A nők pedig egyre nagyobb szerepet kapnak a munkaerőpiacon is: ma már senki nem csodálkozik azon, hogy nem elég valakinek a háztartás vezetése és a gyermeknevelés mint feladat és kihívás.
Így egy-egy megüresedett állásra, hacsak nem nehéz fizikai munka, jó eséllyel könnyebb női munkaerőt találni. Bár lassan már a fizikai munka sem kivétel: a takarítás például szintén egy elnőiesedő szakma, holott fizikailag rendkívül megterhelő.
Nem lehet nagy karriert csinálni
Lássuk be, a pedagóguspálya nagyon szép hivatás, de nem kecsegtet hatalmas karrierlehetőségekkel. Sok év gyakorlattal lehetsz osztályfőnök, esetleg, ha nagyon elszánt vagy, és vannak vezetői ambícióid, elvégzed a megfelelő pluszképzéseket és építed a kapcsolatokat (ami nem is olyan egyszerű egy teljes munkaidős tanári állás mellett), akkor lehetsz akár iskolaigazgató is.
Ami pedig azt jelenti, hogy van egy nagy felelősséggel járó, folyamatos döntési helyzetek elé állító vezetői pozíciód nagyjából harmadannyi fizetésért, mint amennyit egy ugyanilyen típusú állásért kapnál a versenyszférában. Azért ennek nem olyan nehéz ellenállni. Nem véletlen, hogy azok a férfiak, akik rendelkeznek vezetői kompetenciákkal, nem pedagógusi pályát választanak, vagy gyakran lesznek pályaelhagyók akár már közvetlenül a diploma megszerzése után.
A férfiak könnyebben váltanak
Korábban a tanár nagy tudású embernek számított. Ma már az egyetemen a tanár szakok jelentős része az „oda biztos felvesznek” kategóriába esik. Emiatt magas a friss diplomás pályaelhagyók száma: egy tanári diplomával már el lehet indulni úgy is, ha az ember nem szeretne tanítani, de jó a kommunikációs készsége, nyelveket tud, és nem riad vissza attól, hogy kreatív megoldásokat keressen egy-egy problémára.
A számadatok szerint pedig a férfiak valahogy bátrabban váltanak, a nőkre jellemzőbb, hogy végigvisznek valamit akkor is, ha nem egészen érzik magukat komfortosan a helyzetben. Így ők nagyobb eséllyel maradnak a szakmában, ha tanári szakot végeztek.
Fotó: Les Lee/Getty Images
„Így sosem lesz nehéz munkát találnom”
„Az én szüleimnek nincs diplomájuk – meséli Péter, aki egy budapesti középiskolában tanít biológiát és földrajzot. – Valahogy, azt hiszem, azokban a családokban, ahol a nagyszülők és a szülők legfeljebb az érettségiig jutottak el, az egyetem közelébe kerülő gyerekek szívesen választják a tanár szakot. Van ennek a szakmának még mindig egyfajta különleges presztízse az alacsonyabb végzettségűek között, különösen vidéken.
Ott a tanult ember az orvos, a pap és a tanár évszázadok óta. Így valahogy kézenfekvő volt, hogy tanár szakra kell mennem.
Persze érdekelt a biológia és a földrajz is, és szívesen foglalkozom fiatalokkal, de az, hogy nem lettem például kutató vagy régész, azt hiszem, nagyban köszönhető annak, hogy a tanár az »valaki« ott, ahonnan jöttem.
Az egyetemen már szembesültem azzal, hogy kevés a fiú, bár nekem még szerencsém is volt, a humán szakokon még egyenlőtlenebb volt a nemek aránya. Akkor nem bántam, mert nem volt nehéz ismerkedni, és azt is szerettem, hogy a lányok sokszor anyáskodtak felettünk, kényeztettek. De most már azért látom, hogy nem feltétlenül jó ez az egyenlőtlenség.
Kicsit magam ellen beszélek, tudom, de azt tapasztaltam, mikor pályakezdőként állást kerestem, hogy könnyebben ajánlottak nekem munkát, mert sokszor megörültek neki, hogy végre egy férfi is jelentkezik. Így, azt hiszem, sosem lesz nehéz munkát találnom.
Ez egyáltalán nem fair, bár nagyon kényelmes. Azt látom egyébként, hogy a felsőfokú oktatásban még viszonylag jók az arányok, aztán ahogy megyünk lejjebb, úgy romlik a helyzet. A középiskolai tanárok között már jóval több a nő. Általános iskolában ha valaki férfiként tanár vagy esetleg tanító, akkor mindenki jól megnézi magának, mert ritkaságnak számít. Az óvodapedagógusok között pedig egy-egy férfit lehet időnként találni, de ő híres is lesz rögtön mint óvó bácsi.”
Kellenek egyáltalán férfi tanárok?
Ha a pedagógusszakmák ennyire elnőiesednek, akár arra is gondolhatnánk, hogy ez lehet egyfajta természetes kiválasztódás, és nincs is már szükség férfi tanárokra. Érdekes módon azonban a közvélemény folyamatosan azt képviseli, hogy szükség van a férfiakra az oktatásban, mert a gyerekek számára a férfi szerepmodell rendkívül fontos.
Ezen túl azt is el kell fogadnunk, hogy minél többféle pedagógus veszi körül a gyereket, annál többféle nézőpontot, kommunikációs stílust ismer meg, és később ezeket jó eséllyel akár maga is képes lesz használni. A tanár munkaeszköze az egész személyisége, épp ezért szükség van különleges, színes tanáregyéniségekre, nőkre és férfiakra egyaránt.
