A héten három olyan telefonbeszélgetést is sikerült akaratomon kívül kihallgatni, amiben anyák arról panaszkodtak a vonal túlsó végén ülő ismeretlennek, hogy a kamasz gyerekük az ég világon semmit nem hajlandó csinálni otthon. (Legalábbis nagyon remélem, hogy valóban a gyerekükről volt szó, és nem a férjükről.) Nosza hát, megkérdeztem kamaszt nevelő ismerőseimet, hogy ők is így érzik-e.
Csak ül a gép vagy a telefon előtt (Fotó: Pexels.com)
Pizsamában ül egész nap a gép előtt
Gábor egy 16 éves fiú apja. Úgy tűnt, mintha kissé felzaklatta volna a kérdés, mert azonnal pár perces felsorolásba kezdett, hogy mi mindent nem csinál meg a fia, ami pedig szerinte a kötelessége lenne. Mire a végére ért, úgy tűnt, mintha egy kicsit megenyhült volna.
„Nem csak úgy tűnik, mintha nem csinálna semmit, hanem konkrétan nem csinál semmit! Szerintem ha tovább folytatja ezt a sok semmittevést, akkor nyár végére úgy leesik majd a vérnyomása, hogy meghal. Ő lesz a lustaság elő halottja a családban.”
Amikor Gábor elindul munkába, a fia még alszik, de ez azért, lássuk be, nem olyan égbekiáltó lustaság a vakáció alatt. A húga szerint viszont tizenegynél előbb nem kerül elő a szobájából, akkor is csak azért, hogy megreggelizzen.
Utána pizsamában leül a gép elé, és indulhat a játék a haverokkal. Valamikor fürdik a nap folyamán, erre a család a földön hagyott vizes törölközőből következtet. Majd elkezdődik a végtelen sorozat-, vagy videóklipnézés reggelig.
„Hiába mondom neki, hogy legalább menjenek le focizni a haverokkal, vagy moziba. Nem is értik, hogy mi a problémám. Szerintük pont elég virtuálisan együtt lenni, miközben lövik az ellenséget. Én ennyi idős koromban a csajokkal voltam elfoglalva, szerelmes voltam folyamatosan. Ezeknek meg szinte csapdát állítanak a lányok, de nem hajlandóak beleesni. Azért anyámat nem kérdezném meg magamról, az biztos!”
A szülőktől nem ezt látja, mégse tesz rendet (Fotó: Pexels.com)
Inkább nem hív vendégeket, csak takarítani ne kelljen
Viki egyedül neveli a 15 éves lányát. Csak úgy dől belőle a panasz, amikor szóba kerül a lustaság. „Nincsenek nagy elvárásaim, de az a minimum, hogy a szobáját rendben tartsa. Mégsem képes rá.”
Mióta Viki elhatározta, hogy nem fogja a lánya helyett takarítani annak szobáját, csak akkor van rend a helyiségben, ha vendégek érkeznek. Úgy tűnik, mások szeme előtt kínos lenne a földre dobált ruhahalmok látványa, vagy a két hete az íróasztalon pihenő müzlis tálka a beleszáradt müzlidarabokkal, mert ilyenkor mindig rendet rak a lánya, kiporszívózik, portalanít – csakhogy általában inkább nem hív fel senkit, nehogy ezzel kelljen foglalkozni. Bezzeg ha máshol lát rendetlenséget vagy piszkot, azt mindig észreveszi, hiába, hogy otthon rajzolni lehet a porba az íróasztalán.
„Pedig tőlem nem ezt látja, az biztos – mondja az anya. – Nyilván én rontottam el valamit, és már sokkal korábban, talán bölcsis korában rá kellett volna venni arra, hogy rendet tartson maga körül. De hát azt mondják, hogy csak példával lehet egy gyereket nevelni, a példával pedig nálunk egészen biztosan nincs probléma.”
Ha az utcán találkozna valaki Viki lányával, nem is hinné el, hogy állandó vita tárgya náluk otthon a rend és a takarítás, a lány ugyanis olyan ápolt és jól öltözött, mintha éppen egy szépségszalonból lépett volna ki. A haja és a körme is mindig makulátlan, csakúgy, mint a ruhája. Frissen mosott, jól vasalt minden. A lányszobában mégis csak ösvényeken lehet közlekedni.
Képes lenne éhen halni, de ki nem nyitná a hűtőszekrényt
Zalán fia is próbára teszi a szülei idegeit az egész napos lustálkodásával, ráadásul néha össze is ugrasztja őket, ami egyik szülő szerint sincs rendben.
Édesanyja ugyanis úgy van vele, hogy igenis tolerálható a vakáció elején pár hétig az, ha a gyerek egész nap alszik, vagy a kanapén fetreng, miközben sorozatokat néz. Nem gondolja, hogy rendben van, hogy az üres tányér, amiből az ebédet ette délben, még másnap reggel is a földön hever, de úgy áll hozzá, hogy a kitűnő bizonyítvány von maga után némi engedményt a házimunkát illetően. A gyerek apja szerint viszont pont a kitűnőségével azt is bizonyította Zalán, hogy amit akar, azt meg tudja csinálni, és a rendet is csak akarni kell.
Egész nap nem csinál semmit, csak heverészik (Fotó: Pexels.com)
„Ha az anyja nem készítené ki neki az ebédet reggel, akkor estig még csak nem is enne. Szerintem is dicséretes a kitűnő bizonyítvány egy tizenhét éves fiútól, de vannak bizonyos családi normák, amiket mindenkinek be kell tartania, aki a családom része. A fiam például nem kezelheti rabszolgaként az anyját, mert azt nem vagyok hajlandó elviselni. Ebből vannak vitáink.”
Az apa úgy döntött, hogy világos szabályokat fektet le, amiket a család minden tagjának kötelező betartani. Persze a legtöbb szabály a fiának szól, a szülőknek ugyanis természetes, hogy a szennyest bedobják a szennyestartóba, de előtte kiszedik a zsebéből a szemetet. Ugyanilyen alapvetés, hogy evés után nem hagyják a tényért se a földön, se az asztalon, hanem beteszik a mosogatógépbe.
„Nem értem, mi történt. Három éve még a gyerek is természetesnek találta ezeket az alapvető dolgokat. Aztán egyik napról a másikra mintha ősemberré változott volna. Nem hitte el, amikor mondta, hogy a következő alsógatyáért, amit a szobája közepén találok, a zsebpénze felét megtartom, de megtettem. Valamit muszáj volt kitalálni, mert nem tudom nézni ezt a kuplerájt a lakásomban. Egyre jobb a helyzet, működik a szabályrendszer.”
