Samantha Matthews leveléből olyan részleteket ismerhetünk meg a bántalmazó kapcsolatról és a narcisztikus emberekről, ami miatt már érdemes elolvasni a levelét, és tanulni a tapasztalataiból.
„Már az elejétől kezdve rossz volt a kapcsolatunk, de túl fiatal és naiv voltam ahhoz, hogy észrevegyem. Ezért választottál, igaz? Annyira ártatlan és nyitott voltam. Fogalmam sem volt róla, hogy lelkileg sérült ember vagy, és hogy a kapcsolatunk nem normális. Elhittem, amikor azt mondtad, én vagyok a béna, nem kérdőjeleztelek meg, uralkodhattál rajtam.
Aztán egy nap elkezdtem megvilágosodni és észrevenni, hogy egy bántalmazó, narcisztikus emberrel élek együtt. Észrevettem, hogyan nyomsz el engem, hogyan magyarázol mindent azzal, hogy idegbeteg vagyok, és hogy soha nem ismered el, ha hibáztál. Észrevettem, hogy semmiben sem hallgatsz rám, és utána ugyanazt visszamondod, mintha a te ötleted lett volna. Észrevettem, hogyan tartasz távol a barátaidtól, és hogy mennyire nem vagy hajlandó közös barátokra szert tenni.
Észrevettem, hogyan hagytál egyedül, amikor a nagypapám meghalt, és egy ölelést sem kaptam tőled. Észrevettem, hogy hazudtál a barátaidnak, főnöködnek, családodnak minden ok nélkül, könnyedén.
Észrevettem, hogyan panaszkodtál az unalmas kórház miatt, amikor az első gyermekünknek adtam életet, és hogyan vetted semmibe minden fájdalmamat a második terhesség alatt, még akkor is, amikor hat napot dolgoztam egy héten a négyéves gyerekünk mellett.
Észrevettem, hogy sosem segítettél a közös vállalkozásunkban, csak odáig jutottál, hogy magadból kikelve üvöltözz velem, mert nem megy elég jól az üzlet miattam. Észrevettem, hogyan szórod a pénzt egészen addig, míg be kellett zárnunk a boltot. Tudom, hogy ezért is engem okoltál.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Észrevettem, hogy az elmúlt 13 évben hányszor gúnyoltad és aláztad a teljesítményemet. Hogyan tettél nevetségessé a hátam mögött idegenek előtt, és hogy bármikor a földbe tiportál, akár csak egy jó poén kedvéért. Észrevettem, hogyan hazudtál nekem arról, hol vagy, hogyan vetted rá a barátaidat, hogy hazudjanak a kedvedért.
Észrevettem, amikor megvádoltál azzal, hogy megcsallak, pedig alig engedted, hogy elhagyjam a házat. Rájöttem, hogy igazából te voltál az, aki szeretőt tart. Észrevettem, hogyan akarsz visszaerőltetni a fiatal, naiv lányka szerepébe, aki annyira imádott téged. De nem tudtad, hogy már mindenre rájöttem, és ezt nem lehetett visszacsinálni.
Nem tudok már az a lány lenni, mert semmi sincs benned, amit csodálni lehetne. És nem is akarok már visszamenni az időben.
Rájöttem, mennyire szerencsés vagyok, hogy minden igyekezeted ellenére is sikerült megtartanom pár barátot, és hogy mennyire igaza volt a családomnak, amikor figyelmeztettek, hogy épp el akarsz vágni mindenkitől. Szerencsés vagyok, mert nem tudtál teljesen megmérgezni, és még mindig kedves, szeretettel teli és megbocsátó ember vagyok. És több bátorság van bennem, mint gondoltam volna. A rengeteg fájdalom hatására megváltoztam, de több lett a hitem magamban, és új célokat tűztem ki magam elé. Meg kell mentenem saját magamat.
Túl késő, hogy újra egy pár legyünk. Túl késő volt már akkor, amikor először mondtam neked, hogy ne bánts, de szerinted az én hibám volt minden. Őszintén, már akkor is túl késő volt, amikor először találkoztunk. Nehéz elfogadni, hogy elválunk, mert nem ezt az életet képzeltem magamnak és a gyerekeknek. De ez a helyes lépés, mielőtt teljesen tönkreteszel.
Nem gyűlöllek, és nem foglak szidni a lányainknak, nem akarom őket büntetni azért, amit tettél velem. Most már tudom, hogy jobbat érdemlek, igazi szeretetet, elfogadást és tiszteletet. Nem gondolom, hogy meg fogom találni a tökéletes férfit, mert olyan nincs, de nem vagyok hajlandó többé megalkudni egy bántalmazó ember mellett. Inkább maradok egyedül, mint hogy valaki olyannal legyek, akivel magányos vagyok.”
