Marisa L. Manuel aszexuális. Sosem volt erőssége a randizás, de azért próbálkozott vele, hiszen attól még, hogy nem akar szexelni, azért vágyik egy társra. Ám rendre kínos szituációkba keveredett, amikor kiderült a randipartnerek számára, hogy aszexuális.
„Az olyan aszexuálisok, mint én, minimális szexuális érdeklődést mutatnak. Tapasztalunk mi is vonzalmat, képesek vagyunk a szerelemre, az én esetemben például szeretném fogni a társamnak a kezét, megölelni, nagyokat beszélgetni, karácsonyfa előtt meghatottan állni – mindent, ami egy párkapcsolatban előfordulhat, de maga a szex egy kicsit sem érdekel. Még a csókolózás sem hoz lázba, túl sok nyál és fog van benne. Azóta így van, mióta az eszemet tudom.
Több férfival is randiztam, de sosem lett belőlük hosszú távú párkapcsolat.
Általában azért, mert eleve eldöntöttem, hogy szex nélkül úgysem fog kitartani mellettem egyik sem, és talán a félelmeim önbeteljesítő jóslattá váltak.
Amikor másodéves voltam az egyetemen, feliratkoztam egy randioldalra. Bár vannak aszexuálisoknak fenntartott oldalak, de nagyon kevesen mennek oda, ezért nehezebb is ott párt találni, úgyhogy egy sima párkeresőt választottam. A regisztrációnál már megakadtam azon, hogy meg kellett volna adnom, hogy fiúkat vagy lányokat keresek. Fogalmam sem volt. Előfordult már mindkét nem irányában romantikus érzelem bennem. Én emberekbe szeretek bele, nem pedig férfiakba vagy nőkbe.
Képünk illusztráció (Forrás: Unsplash/Relevante design)
Harmadéves voltam, amikor találkoztam egy fiúval, aki aranyos, vicces és kedves volt velem, de semmiféle szexuális vonzódás nem volt bennem. Imádtam vele lenni, az érzést szerelemnek hívtam. Egy barátnőm kérdezte meg, hogy lefeküdnék-e vele, amire azt válaszoltam, hogy lehetséges, miközben tudtam, hogy a válasz igazából az, hogy nem. Fizikailag taszító számomra a testi kapcsolat.
Már az is kényelmetlenül érint, ha moziban látok szexjelenetet, hát még, ha át kellene élnem a valóságban.
Később már úgy randiztam, hogy nem árultam el, hogy aszexuális vagyok. Az akkori randipartnerem szexuális töltetű képeket, üzeneteket küldött nekem, amiket mindig elvicceltem, aztán egy idő után már nem is válaszoltam inkább. Tudom, hogy meg kellett volna mondani az igazat, de addigra már annyi megaláztatás ért, hogy nem vállaltam a kockázatot. Mindig azt éreztették velem, mintha valami rosszat csináltam volna, mintha direkt bántani akarnám őket, amikor bevallottam, hogy aszexuális vagyok.
Néha már én is azt gondolom magamról, hogy az aszexualitásomat használom arra, hogy ne kelljen senkivel sem randiznom, rá tudom fogni, hogy miért nem működnek a kapcsolataim. Azt megtanultam viszont, hogy akármennyire is kényelmetlen a helyzet, mindenképpen tisztázni kell a legelején, ha az ember aszexuális. Adni kell esélyt a másiknak, hogy így is mellettünk dönthessen.”
