A gyerekek védelmében sok esetben maradnak együtt a párok azután is, hogy már meghalt a kapcsolat, pedig ezzel többet ártanak, mint használnak – pont a gyerekeknek. Katie Bingham-Smith is abba a hibába esett, hogy halogatta a válást és maradt a boldogtalan házasságban a gyerekek kedvéért. Később pedig megbánta ezt a döntését.
„Senki sem akar egyedül maradni és nevelni a gyerekeket, főleg ha már hosszú évek óta megszokta, hogy együtt él a párjával. Könnyebbnek tűnik maradni és tűrni, mint új életet kezdeni. Azt mondod magadnak, hogy nem olyan rossz ez, és hogy a gyerekek védelmében inkább maradsz, ahol vagy. Tudom, hogy így megy ez, én is átéltem, aztán rájöttem, hogy egy boldogtalan házasság nem szolgálja a gyerekek érdekeit egy kicsit sem.
A válás ijesztő, és kényelmetlen a környezeted számára. Ha elmondod a barátaidnak, jó eséllyel el fognak bizonytalanítani a döntésedben, és épp a gyerekekről beszélnek majd, meg arról, hogy feladod, és úgy érezheted, hogy egy kudarc az életed. Pedig szó sincs erről.
A károgók helyett inkább azt kell átgondolni, milyen sérüléseket okoz a gyereknek, ha két boldogtalan felnőtt veszi körül, akik között állandó feszültség van.
Amikor a házasságom megromlott, a legkisebb gyerekem még csak négyéves volt, de pontosan tudta, hogy valami nincs rendben. Hallotta a vitákat, amiket aztán el is játszott a babáival, egyértelmű volt, hogy érzékeli a feszültséget köztünk. Mégsem léptem, maradtam még hat évig. Mind a három gyerekem pontosan tudta ebben a hat évben, hogy boldogtalanok vagyunk az apjukkal.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Még ha nincsenek is nagy veszekedések, és igyekszel nem a gyerek előtt vitázni, akkor is megérzik azt, amit nem mondasz ki. És hatással van rájuk ez a légkör. Lehet, hogy nem beszél róla, csak szorongani kezd, visszabeszél, nem akar iskolába menni, vagy egyre többször zárja magára a szobája ajtaját, hogy ne is lásson titeket.
Amikor ráébredtem, hogy a házasságom nem a gyerekeimről szól, hanem a férjem és köztem lévő kapcsolatról, akkor voltam képes azt mondani bűntudat nélkül, hogy el szeretnék válni. Tudtuk, hogy már mindent megpróbáltunk és menthetetlen a kapcsolatunk, tudtuk, hogy ha eljátsszuk továbbra is, hogy házasok vagyunk, tovább romboljuk a gyerekeink lelkét.
Két éve váltunk el, a gyerekeim kiegyensúlyozottak, két otthonuk van, két karácsonyuk és azóta született az apjuk részéről egy testvérük is. Szeretik az életüket így, és én is szeretem a függetlenségemet és a visszanyert erőmet. Ha együtt maradtunk volna, akkor az nem házasság lenne, hanem csak két felnőtt, akik egy lakásban laknak, de ezen kívül nincs közük egymáshoz. Így viszont képesek vagyunk megmaradni egymás társaságában, békésen tudunk kommunikálni egymással és ezt látják a gyerekeink is. Ezzel mutatunk igazán jó példát nekik, nem a kényszeregyüttéléssel.
A gyerekek kedvéért együtt maradni nincs értelme, nekik semmi közük két felnőtt párkapcsolatához. Az számít, hogy emberként váljatok el egymástól, és szeretettel, együttműködésben neveljétek tovább a gyerekeket.”
