A közösségi oldalak egyes felületein menő lett az alkohollal vagánykodni, lerészegedésre buzdítanak a vicces mémek, azt üzenik, hogy minden problémára, stresszre, belső felszültségre megoldás a piálás. Gratulálok, hogy egy olyan országban, ahol az alkoholizmus népbetegség, ezt tanítják egyesek a fiataloknak.
Valószínűleg ezt hihette el az a tizenéves kamaszlány is, aki a nagypapa szekrényéből lenyúlt egy üveg pálinkát, hogy a barátnőkkel megigya az iskola után, amiből aztán az lett, hogy kórházban kötött ki alkoholmérgezéssel. Az ő szülei biztos nem értenek egyet azzal, hogy az alkohol menő. Ahogy az a három nő sem hisz az alkohol mindent jobbá tevő erejében, akik elmesélték, hogyan tette tönkre az életüket az alkoholista családtag, akinek minden másnál fontosabb volt a piálás.
A nemtörődöm alkoholista
Erika apja tizenévesen kezdett el inni, mire megszülettek a gyerekei, már javában kiérdemelte az alkoholista címet. Úgy kelt fel reggel, hogy piára volt szüksége kávé helyett ahhoz, hogy egyáltalán működni tudjon. „Apám jó ember volt, de az alkohol mellett semmi másra nem jutott energiája. Abból álltak a napjai, hogy várta, mikor ihatja meg a következő adagot, ebbe nem fért bele három gyerek, törődés, gondoskodás, apaság. Mindennap volt egy rövid időszak, amikor már annyi pia volt benne, hogy kedves és nyitott lett velünk, de még nem szállt le a köd a szeme előtt. Ilyenkor lehetett vele bolondozni, beszélgetni az élet nagy dolgairól. Ilyenkor megcsillogtatta az intellektusát és a tehetségét. Ilyenkor volt apa. De ez mindig csak egy-két óráig tartott, mert ha átlépte a határt, a következő pohárnál már elvesztette a fonalat, és visszasüppedt az érdektelenségbe.
Gyerekként azt megélni, hogy az egyik szülődet jobban érdekli a pia, mint te, komoly lelki sérüléseket okoz.
Úgy nőttem fel, hogy nemkívánatos személynek éreztem magam, nem vett körül feltétel nélküli szeretet, a gondoskodást pedig csupán hírből ismertem. Megfelelési kényszert kaptam apámtól és az alkoholtól, abban nőttem fel, hogy nekem nem jár az, hogy szeressenek, és soha nem lehetek első és legfontosabb. Kemény tapasztalat volt, amit felnőttkoromban segítséggel tudtam csak feldolgozni.”
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Az agresszív alkoholista
Andrea szerint Erika története a jobbik eset az alkohollal kapcsolatban, mert a nemtörődöm apa még mindig jobb, mint egy őrjöngő, kiszámíthatatlan, agresszív alkoholista a családban, amilyen az ő apja volt. „Nekem egy verekedős apa jutott, aki reggel még nem piált, csak este kezdett hozzá, cserébe olyan gyorsan itta a töményeket ilyenkor, hogy alig egy óra alatt hulla részeg és agresszív lett. Jobb volt nem az útjába kerülni. Általában behúzódtunk a testvéremmel a szobánkba, és próbáltunk nagyon csendben játszani, úgyhogy főleg anyun csattant apám dühe. Nem is nagyon engedte a közelünkbe apámat, mi hárman, anyám, a tesóm meg én szövetséget alkottunk, stratégiákat gyártottunk, hogyan tudjuk elkerülni aput, amikor részeg. Olyan jelenetek voltak nálunk, amiket el sem hinnék, ha nem velünk történik.
Volt, hogy apám a hajánál fogva húzta ki anyámat a konyhába, mert hideg volt a leves. Mármint szerinte volt hideg, és rá akarta borítani az egész fazekat anyámra.
Szomorú gyerekkorom volt, sosem értettem, miért nem hagyja ott anyám apámat, de amikor felnőttként rákérdeztem, akkor is csak annyit mondott, hogy tartani akarta magát az esküjéhez, hogy jóban-rosszban kitart a férje mellett. Azt hiszem, a valóságban inkább társfüggő volt. Apám az alkoholtól, anyám pedig apámtól és a balhéktól vált függővé. Nem csoda, hogy nekem nem lettek gyerekeim, és a párválasztásaim is félresikerültek.”
A manipulátor alkoholista
Kata egy olyan alkoholistához ment hozzá, akiről csak későn derült ki, hogy mekkora baj van a fejében. „Nincs a homlokára írva egyiknek sem, hogy »alkoholista vagyok, és terrorizálni foglak«, sajnos gyakran évek telnek el, mire eljut az agyunkig, mi történik velünk. Az exférjem nagyon népszerű, kedves figura volt. Persze, ivott, de azt gondoltam, hogy ez csak ilyen társasági ivás, és hogy azzal sincs gond, ha valaki bedob egy-két sört este a napi stresszre.
Pár éve voltunk házasok, amikor feltűnt, hogy az a pár sör bővülni kezdett, és már hazafelé megállt a férjem az útjába eső kocsmákban, töményeket vedelt, sörözött, és mindennap részegen ért haza.
Mindig volt rá jó oka, nála szerencsétlenebbet még nem látott a világ, őt mindenki bántotta, vele folyton történt valami szörnyűség, amiért sajnálhatta magát, és amire a válasz nála az alkohol volt. Sokáig bírtam, küzdöttem, hogy megértessem vele, hogy tönkreteszi saját magát és a környezetét, és hogy ez már függőség, kezeltesse magát. De manipulációban ő volt a jobb. Mint utóbb felfogtam, narcisztikus tüneteket mutatott, addig csavarta a mondatokat, míg végül mindig ő jött ki a helyzetből úgy, hogy őt sajnálni kell, én pedig a rossz ember vagyok, aki csak megkeseríti az életét. Minden önbizalmamat lerombolta, alattomosan, lépésről lépésre. Nagyon nehezen álltam fel a válás után.”
Ezek után már csak egy kérdésem maradt: szerinted is annyira jópofa, vicces, menő és vagány az alkohol?
