Mennyire hatékony az iskolákban a nyelvoktatás? Hogyan tanulnak meg idegen nyelveket a gyerekek? Mennyi esélyük van arra, hogy elsajátítsanak a mai oktatás keretein belül annyira egy – vagy több – nyelvet, hogy nyelvvizsgázzanak belőle? Könnyű követelményeket állítani, ám annál nehezebb megteremteni hozzá a feltételeket az iskolában. Középiskolás gyerekeket és szakértőt is kérdeztem, hátha megtalálom a válaszokat.
Nem az iskolában tanulták meg az angolt
Samu még csak tizenegyedikes, de már előrehozott érettségi vizsgája van angolból. Azt mondja, ezt a legkevésbé az iskolai nyelvoktatásnak köszönheti.
„A kedvenc sorozataimból tanultam meg angolul – meséli. – Ami elérhető volt, megnéztem magyarul, aztán kiderült, hogy eredeti nyelven sokkal több elérhető, akár egy-két évaddal előrébb is tarthatnék, ha tudnék angolul. Úgy kezdtem, hogy amit már jól ismertem, azt újranéztem eredetiben, aztán léptem tovább azokra, amik már csak angolul voltak elérhetőek.
Először furcsa volt, nem is értettem mindent, de mivel a történetet ismertem, sok minden kiderült menet közben. Aztán valahogy kialakult a dolog.
Játszani is sokat szoktam, ma már talán kevesebbet, de régen folyton a gép előtt ültem. A játékokban van chat, lehet beszélgetni a többiekkel közben. Nagyon jó szerintem, hogy így olyan ismerőseid is lehetnek, akik egy másik földrészen élnek. Jó, ezek nem barátságok, de azért mégiscsak valami kapcsolat. És abból, ahogy mások írnak, lehet új kifejezéseket tanulni, szóval ez egy folyamat, aminek igazából sosincs vége, az ember állandóan tanul, még ha nem is veszi észre.”
Bence szerint az iskolai angolórák jó kiegészítést adnak a már meglévő nyelvtudáshoz, de ennél többet nem lehet elvárni.
„Én például nem tudtam, hogy vannak berögződéseim, valamit rosszul mondok mindig, esetleg nem vagyok elég udvarias, mert nem tudom, hogy kell különböző helyzetekben beszélni. Ebben sokat segít, hogy az angoltanár mutat több verziót ugyanarra a dologra, felhívja a figyelmemet, ha valamit máshogy kellene mondanom. De az egésznek az alapját én hoztam, nem az iskolában tanultam meg, itt csak alakítom, hogy jobb legyen.”
„A kedvenc sorozataimból tanultam meg angolul” (Képünk illusztráció. Fotó: iStock)
Az, ahogy Bence használja az angolórákat, egy létező módszer. Czenner Júlia tanulásizavar-diagnoszta és tehetséggondozó angoltanár szerint ez az egyik legalkalmasabb módja annak, hogy az iskolai nyelvórák valóban hatékony segítséget nyújtsanak a gyerekeknek.
„A módszer neve blended learning, és a legnagyobb előnye, hogy a gyerekek már meglévő tudástartalmaira épít – mondja a szakértő. – A tanár az órákon a megszokottól kicsit eltérő szerepet kap: nem a tudás közvetítője, hanem a rendszerezője.
Ez persze nem egy könnyű tanítási forma, mert folyamatosan alkalmazkodni kell a gyerekekhez, és az ő témáikhoz, igényeikhez kell összeállítani a segédanyagokat.
De a lehetőségek száma végtelen: bevonható minden, ami a gyerek rendelkezésére áll, például a zsebükben lapuló okostelefon, a napi események, amik foglalkoztatják őket, a kedvenc filmjeik, játékaik, és így tovább. Sajnos azonban az iskolai nyelvoktatás még mindig jobban ragaszkodik az évtizedes hagyományokhoz, mint ahhoz, hogy kövesse az élet hozta változásokat.”
Ki hol akad el?
Nem mindenkinek megy olyan könnyen a nyelvtanulás, mint Samunak és Bencének. De miért van az, hogy az egyik ember különösebb erőfeszítés nélkül beszél több nyelven, míg mások hosszú évek munkájával sem haladnak előre? Czenner Júlia szerint néha egészen meglepő okok állhatnak a háttérben.
„A hallás utáni szövegértésen jellemzően sokan elcsúsznak a nyelvvizsgán – mondja. – Ennek sok olyan oka lehet, aminek semmi köze ahhoz, ki mennyire tud jól egy nyelven. Azoknál a gyerekeknél, akik küzdenek a nyelvtanulással, érdemes lenne hallásvizsgálatot és beszédértés-vizsgálatot végeztetni, mert könnyen lehet, hogy egy ilyen jellegű probléma áll a nyelvtanulási nehézségek mögött. Ezek a zavarok már ötéves korban megbízhatóan szűrhetőek, így sok későbbi kudarctól lehetne megkímélni valakit, ha időben kiderülne, mi a gond, és célzott fejlesztést vagy segítséget kapna az érintett.
Az ilyen elakadásokat egy jó nyelvtanárnak észre kellene vennie, hiszen ez ugyanúgy része a munkájának, mint az, hogy feladatlapokat állít össze és javít ki.
Minden felmérés azt igazolja, hogy ha valaki hetedik osztálytól tanár segítségével nyelvet tanul úgy, hogy a magyar nyelv nyelvtani alapjaival már tisztában van, akkor nyolcadik év végén képes kell, hogy legyen letenni egy alapfokú nyelvvizsgát, és a középiskolai tanulmányai során valamikor egy középfokút is. De ennek az az előfeltétele, hogy ő és a tanárai is tisztában legyenek azzal, milyen egyéni adottságai vannak.”
Külön nehézség, hogy a nyelvi érettségi és a nyelvvizsgák nem feltétlenül valós nyelvtudást mérnek, inkább azt, hogy valaki hogyan tud vizsgázni, és fel tud-e készülni egy adott típusú számonkérésre. Abban a gyerekek és a szakértő is egyetértenek, hogy a vizsga nem a köznyelvet kéri számon, hanem egyfajta irodalmi- vagy sajtónyelvet, amit külön meg kell tanulni a siker érdekében. Így minél fiatalabb egy nyelvvizsgázó, annál nehezebb dolga van, mert a követelmények olyan témákat is tartalmaznak, amiről egy gyereknek nincsenek ismeretei, és nem is feltétlenül kellene, hogy legyenek. Természetes, hogy egy 40 éves több oldalról tud bemutatni egy témát, és strukturáltabban beszél, mint egy 14 éves. A követelmények ezt nem veszik figyelembe, pedig egyre több gyerek nyelvvizsgázna, hiszen az elvárások egyre nőnek.
Sajnos az iskolai nyelvoktatás még mindig ragaszkodik az évtizedes hagyományokhoz (Fotó: istock)
Csak használni kellene a meglévő eszközöket?
Hogyan lehetne mégis egyszerűbbé tenni, hogy mindenki elsajátítson legalább egy idegen nyelvet, még akkor is, ha kicsit több segítségre van ehhez szüksége? Czenner Júlia szerint néha apróságokon múlik a dolog, és a nézőpontváltás lehet a megoldás.
„Sokszor a vizsgaeredményt az befolyásolja, hogy a vizsgázónak mennyire áll kézre egy-egy feladattípus – mondja. – Ha olyan lenne a nyelvvizsga-követelmény, hogy a jelentkezéskor a leendő vizsgázó bejelölhetné, hogy milyen feladattípusokat választana, és mi az, amit nem szeretne, akkor nem történhetne meg az, hogy valaki megbukik a vizsgán jó nyelvtudással csak azért, mert a feladat logikája nem követhető számára.
De még a mostani feltételek mellett is érdemes lehetőségként tekinteni arra, hogy sokféle nyelvvizsgatípus van, így meg lehet találni, kinek melyik a testhezálló.
Ezzel kevesen élnek, pedig sokat jelenthet, és a nyelvtanár segíthet kiválasztani, hogy kinek melyik fog menni, melyik passzol az illető tanítvány gondolkodásmódjához.”
Bence szerint mára megváltozott a világ, nem az a kérdés, hogy tudnak-e a gyerekek angolul, hanem az, hogy milyen szinten. Sőt az angol már nem is elég ahhoz, hogy azt mondd magadra, hogy van nyelvtudásod.
„Igazi nyelvtudásnak az számít, ha azon kívül még valamilyen más nyelven is beszélsz. Én például
úgy érzem, hogy valahogy a személyiségem része az angol, nem is tudom elképzelni, milyen lenne, ha nem tudnék úgy meghallgatni egy számot, hogy ne értsem a szövegét, vagy hogy ne tudjak bárkivel beszélgetni, aki nem magyar.
Az nagyon szomorú, hogy nem mindenkinek van lehetősége utazni és nyelvtanárhoz járni külön, mert ezek drága dolgok, így sokan eleve hátránnyal indulnak neki mindennek. Jó lenne, ha mindenki több segítséget kaphatna az iskolában, ha már vannak nyelvórák.”
