Ez a legnagyobb baj az iskolai nyelvoktatással a szülők szerint

Az oktatás iránt érdeklődő, civil szülőkből álló Szülői Hang Közösség az idei tanév elején felmérést kezdeményezett a magyar szülők körében. Ebben többek közt arra a kérdésre keresték a választ, hogy mennyire elégedettek a hagyományos iskolai nyelvoktatás színvonalával azok, akiknek általános, illetve középiskolás korú a gyerekük. A Szülői Hang célja a tisztánlátáson túl az volt, hogy a magyar oktatási rendszer minél gyermekközpontúbb legyen, és a legmagasabb szakmai színvonalon működhessen, képviselve a gyerekek, illetve szüleik véleményét és szempontjait.

A kérdőív, úgy tűnik, igencsak megmozgatta a magyar szülőket, összesen több mint hatezer válasz érkezett. A Szülői Hang mostanra összesítette az eredményeket, melyekből egyértelműen kirajzolódik, hogy a magyar szülők többsége meglehetősen elégedetlen a közoktatásban jellemző nyelvórák színvonalával és egy sor más, ehhez kapcsolódó dologgal.

A szülői válaszok alapján az rajzolódott ki, hogy a hazai nyelvoktatás 7 legnagyobb problémája a következő:

1. Rosszak a nyelvoktatási módszerek. Ez azt jelenti, hogy a válaszadó szülők több mint negyede kifejezetten elégedetlen a hazai nyelvoktatás klasszikus módszereivel. Gondolnak elsősorban arra, hogy az órákon kevesebb idő és energia jut a szóbeli és az írásbeli kommunikációra, inkább az elméletet, a nyelvtant és a szómagolást forszírozzák a tanárok, és kérik számon a diákokon.
2. Tanárhiány. A szülők 7-14 százaléka számolt be arról, hogy gyermeke iskolájában az elmúlt egy évben legalább két héten keresztül azért maradtak el a nyelvórák, mert az iskola már a hiányzó nyelvtanár helyettesítését sem tudta megoldani.
3. Gyakori tanárváltások. Ezek ráadásul sok esetben teljesen váratlanul történtek, németből iskolatípustól függően 18-27 százalékos, angolból 22-35 százalékos gyakorisággal évente. A sűrű tanárváltások miatt a gyerekek egyrészt nem tudnak érzelmileg kötődni a tanárhoz, meg sem szokják, máris más tanítja őket, másrészt az új tanárral új tanítási stílus és új módszerek is érkeznek, melyeket szintén meg kell szokni. Így félő, hogy az állandó alkalmazkodás csökkenti a tanulás hatékonyságát, akárcsak a gyerekek motivációját.
4. A tanárok alkalmatlansága. Az esetek legalább ötödében a szülők kifejezetten elégedetlenek a tanár pedagógiai munkájával. A gyenge tanári teljesítmény feltételezhetően sokszor arra vezethető vissza, hogy a nyelvtudás piacképes, ezért a rosszul fizető közoktatásban valószínűleg sokan úgy vesznek részt, hogy jobban fizető állásban nem alkalmazzák őket. Nyelvtudásukkal nem marad más, mint a közoktatás.
5. Túl nagy létszámú nyelvi csoportok. A tanulók jelentős része (angol: 15 százalék, német: 10 százalék) 20 fősnél nagyobb csoportban tanulja a nyelvet. A túl nagy létszámú nyelvi csoportok pedig megnehezítik az egyéni odafigyelést, kevesebb idő jut egy-egy tanulóra és a kommunikációs szituációk gyakorlására – miközben mindenki tudja, hogy ezek mennyire fontos elemei lennének egy nyelv hatékony elsajátításának.
6. Nem a tudásszintnek megfelelő képzés. Az esetek majdnem felében (angol: 49 százalék, német: 47 százalék) a nyelvi csoport nem a gyermek tudásszintjének megfelelő tempóban halad.
7. Túlterheltség. A válaszadók döntő többsége szerint csökkenteni kellene általában a tanórák, és ezzel együtt a tananyag mennyiségét. A nagy túlterheltség abban is gátolja a tanulókat, hogy a nyelvtanulásra kellő időt és energiát fordítsanak, még akkor is, ha ezt fontosnak tartják.

További tanulságok és beszédes adatok a kutatás alapján:

• A szülők többsége összességében elégedetlen az iskolai nyelvoktatás minőségével: a válaszadók többsége (angol: 60 százalék, német: 56 százalék) nem számít arra, hogy csak az iskolai oktatás alapján a gyermekük sikeresen le tudja tenni a középfokú nyelvvizsgát.
• A kormányzat kétszer kéthetes külföldi nyelvtanfolyamainak sikerével kapcsolatban úgy tűnik, hogy a válaszadó szülők elég szkeptikusak. Mindössze harmaduk bízik ezekben, és csak 6 százalékuk gondolja úgy, hogy ez volt a legfontosabb cél, amire a nyelvoktatáson belül érdemes volt közpénzt áldozni.
• A többség (53 százalék) szerint sokkal több értelme lett volna ezt a pénzt az iskolai nyelvtanárok fizetésemelésére és továbbképzésére költeni.
• A szülők 36 százaléka kimondottan tartott attól, hogy ha a kormány idén valóban bevezette volna a nyelvvizsgához kötött felvételit – ahogy eredetileg tervezték, míg egy hete el nem álltak ettől –, a gyermekük kiszorul a felsőoktatásból.
• A szülők 58 százaléka nem tartott ettől, de közülük csupán 8 százalék bízta volna a nyelvoktatást kizárólag az iskolára.
• 14 százalék a családban, 36 százalék pedig különórákon képzi tovább a gyermekét ahhoz, hogy a nyelvvizsgát teljesíteni tudja.

Bővebb elemzést és még több adatot a Szülői Hang felméréséről itt olvashatsz.