Mindez hihetetlennek hangzik, pedig nem csak mese. Olyannyira igazi párkapcsolati forma az etikus többszerelműség, hogy ma már a Poliamoria Magyarország közösség is működik hazánkban, amely összefogja az ebben a szellemben élő embereket, és támogató, segítő védőhálót képez körülöttük. A Facebookon már nyilvános oldal és titkos csoport is van, ahol a poliamor attitűdű emberek ismerkednek, beszélgetnek, barátkoznak, társasággá alakulnak, és megvitatják a nem mindennapi életformájuk kapcsán felmerülő problémákat, emellett persze hangot adnak az örömüknek is. A közösség tagjai boldogan meséltek nekünk, mert szeretnék eloszlatni az etikus többszerelműséggel kapcsolatos előítéleteket.
„Egyetlen ember nem adhat meg mindent, amire szükségünk van”
„A legtöbben, ha meghallják azt a szót, hogy poliamoria, megcsalásra vagy csoportszexre asszociálnak – mondja Lilla (35), akinek a férje mellett pillanatnyilag két másik párkapcsolata is van. – Pedig a valóság nem ez! Hogy érthető legyen, elmesélem a saját történetem. Életem során több komoly párkapcsolatom is volt, de mióta az eszemet tudom, mindig érdekelt a meglévő partnerem mellett valaki más is. Ettől még őt nem szerettem kevésbé, inkább úgy fogalmaznék, a másikban más dolgokat találtam meg, amelyek fontosak nekem. Már akkor éreztem, hogy egyetlen férfi nem adhat meg mindent, amire szükségem van, ahogyan én sem neki. Az érzés miatt fiatalon nagyon sokszor kerültem nehéz helyzetbe, bevallom, több páromat is megcsaltam, és őrlődtem, hogy melyik férfit kellene választanom, vagy inkább kit engedjek el, melyik fáj kevésbé? Aztán négy évvel ezelőtt valami megváltozott bennem, és egyszerre igényem lett arra, hogy véget érjen ez az állandó belső küszködés és őszintén élhessek. Egy nap egyszerűen odaálltam a férjem elé, és elmondtam neki, mi a helyzet az érzelmeimben, és hogy ez nem múló szeszély, hanem sok éve tartó, állandó állapot. Első hallásra sokkolta, amit mondtam, de pár nappal később elkezdtünk beszélgetni, hogyan találhatnánk erre a gondra megoldást úgy, hogy ne menjünk szét, mert nagyon szeretjük egymást. Megegyeztünk, hogy maradéktalan őszinteség mellett mindkettőnknek lehetnek külső kapcsolatai, és az új partnereinket be is mutatjuk egymásnak. Így alakulhatott ki a helyzet, hogy nekem a férjem mellett most két másik párom is van, tudnak egymásról, sőt: barátok.
Részlet a Csajom barátnője című filmből
Azóta a férjemnek is lett egy állandó barátnője, akit én is a szívembe zártam. Nem mondom, hogy mindig könnyű, mert gyakori vendég az életünkben a féltékenység, és kőkemény logisztika megszervezni, hogy mindenkire elég idő jusson, de mióta így élünk, sokkal színesebb és izgalmasabb a világunk. Arról nem is beszélve, hogy eszünk ágában sincs elhagyni egymást, mert szerintem nem sok ember van, aki alkalmas erre az életformára, és ráadásul még boldog is benne. Tudom, én nagyon szerencsés vagyok, mert a férjemről is kiderült az évek során, hogy hasonló lelki alkat, mint én. Ez ritka, a közösségből tudom, az enyémhez hasonló coming outok általában sokkal rosszabbul végződnek.”
A poliamoria nem való mindenkinek!
Pszichológus szakértőnk, Faragó Melinda szerint a poliamoria érzelmileg rendkívül bonyolult párkapcsolati állapot, ami nem való mindenkinek. „Nagyon fontos, hogy két hasonlóan nyitott beállítottságú ember találkozzon és közösen döntsenek úgy, hogy a poliamor életformát választják, mert egy ilyen rendszerbe belekényszeríteni senkit nem lehet. A klienseimnél úgy látom, ez akkor működik jól, ha mindkét fél teljes szívével, jó érzéssel szeretné ilyen formán megnyitni a kapcsolatot, más esetben rengeteg szenvedés a vége. Sajnos túl sokan vannak, akik nem saját akaratukból, hanem azért mennek bele egy ilyen helyzetbe, mert félnek, hogy elveszítik a szerelmüket. Fontos, hogy mielőtt egy ilyen, a kapcsolatunkat érintő fontos kérdésben határozunk, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy valóban akarjuk-e, és képesek leszünk-e együtt élni mindazzal, ami ezzel jár. Ami pedig tény: a nyitott házasságok, vagy a poliamor kapcsolatok bomlékonyabbak, hiszen bármikor jöhet a mindent elsöprő, nagy szerelem, ami megváltoztathatja az elsődleges partner személyét” – vélekedik Faragó Melinda.
„Fontos, hogy önmagam lehessek, ne kelljen csalnom, hazudnom”
András (40) ezzel szemben évek óta egyedülálló, méghozzá azért, mert mióta úgy keres párt, hogy már az ismerkedéskor elmondja, komoly kapcsolatot szeretne, de nem tud kizárólagos hűséget ígérni, rendre kosarat kap. „Nagyon nehéz ez, mégis vállalom a hosszas párkeresést, mert nagyon fontos nekem, hogy a szerelmi életemben önmagam lehessek, és ne kelljen csalnom, hazudnom – meséli. – Sokan azt gondolják, poliamor kapcsolatban létezni csak úgy lehet, ha az egy felszínes románc, nem igazi lelki kapocs, pedig én úgy vélem, ahhoz van csak igazán szükség közelségre és bizalomra, hogy időről időre elengedhesd a másikat, hogy utána visszatérhessen hozzád. Legyen bármekkora is kezdetben a szerelem, idővel átalakul mély szeretetté, és akkor elkezd hiányozni az a vibráló izgalom, az a szárnyalás, ami egy kapcsolat kezdetét jellemzi. Azért van annyi hűtlenség, mert az emberek valójában nem tudnak e nélkül a pezsgés nélkül hosszútávon élni, vagy ha igen, besavanyodnak és életuntak lesznek. Azonban nem lehet, mondjuk háromévente újrakezdeni, vagy újra családot alapítani pusztán azért, mert már megint szerelmesek lettünk. A poliamoria szerintem nagyon jó lehetőség arra, hogy ezt a problémát kipipáljuk, és szárnyalhassunk akár életünk végéig, miközben ott van mellettünk az elsődleges társunk, akivel együtt és akitől külön-külön is átélhetjük a csodákat. Én most ott tartok, hogy szeretném megtalálni azt a nőt, aki vágyik így élni velem.”
Részlet az Édeshármas című filmből
„Egy különleges, hármas szerelemben létezünk”
„Ez az életforma néha nagyon szép, máskor nagyon nehéz – vallja Linda (41), aki épp szeretőként van jelen egy poliamor házaspár életében. – Ami nálunk történt, az egészen ritka. A szerelmem felesége biszexuális, akárcsak én, és mi végül egy különleges, hármas szerelemben találtuk magunkat. Rengeteget tudunk egymásnak adni, és elsősorban itt nem a szexre gondolok, hanem a lelki töltésre. Ami mégis nagyon nehéz, hogy ők a társadalom előtt élik a rendezett kis családi életüket, amibe én csak hétvégén tudok bekapcsolódni, és a közös létezésünk leginkább az otthonuk zárt falai között zajlik. Én egyedül élek, és rajtuk kívül nincs senkim, így nagyon gyakran vagyok féltékeny, és bizonyos helyzetekben kirekesztve érzem magam. Például a tavalyi karácsonyom, miközben ők a szüleiket és a rokonaikat látogatták együtt, én pedig napokig egyedül voltam, gyalázatos volt. Ők is tudják, hogy küzdök ezekkel a helyzetekkel, és nagyon sokat tesznek azért, hogy jobban érezzem magam. Ha együtt vagyunk, elhalmoznak a szerelmükkel, szeretetükkel. Könnyebb lenne a helyzetünk, ha a hazai társadalom nem volna ilyen ítélkező, akkor talán össze is költözhetnénk, a nyugati országokban már nem ritka ez sem. Itt viszont meg kell tartani a monogámia álarcát, mert nem elég nyitottak az emberek és könnyen megbélyegzik azt, aki más értékek szerint él. Számomra nem az a fontos, hogy a szerelmem csak az enyém legyen, hanem az, hogy hadd lehessen mellettem boldog és egészen önmaga. Most arra törekszem, hogy találjak még egy párt a meglévő kettő mellé, és így, abban bízom, érzelmi egyensúlyba kerülhetek.”
Nyitott házasság vagy poliamoria? Mi a különbség?
A szakirodalom szerint a nyitott házasság a kapcsolaton kívüli szexuális élmények kölcsönös megengedéséről szól, míg a poliamoria összetettebb: az ilyen kapcsolódásban megengedjük önmagunknak és a párunknak, hogy másokba is szerelmesek legyünk és párhuzamos kapcsolatokat építsünk. Szerzőnk, Szurovecz Kitti hónapokon át követte hazai poliamor párok és családok életét, hogy a jelenségről megírhassa a napokban megjelent, A sokszívű című regényét, az első olyan hazai könyvet, ami az etikus többszerelműségről és annak gyakorlásáról szól.
