Carly Fredrick nem rosszindulatból féltékeny, csak őszinte saját magával, amikor bevallja: bizony irigykedik, ha azt látja, más családok sikeresebbek, több jut nekik, mint az ő gyerekeinek. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, mind jártunk már hasonló cipőben, meg tudjuk érteni az anya érzéseit.
„Még a legközelebbi barátnőmnek is alig merem bevallani, de ez van, átszaladt rajtam a neheztelés, amikor láttam egy képet a barátaink legújabb utazásáról. Nem azért, mert irigylem tőlük az örömet, hanem mert az én családom nem engedheti meg magának, hogy szabadságot vegyünk ki, és elutazzunk egy hétre a télből a nyárba.
Neheztelés, irigység, féltékenység van bennem mindig, amikor látom, milyen boldogok más családok.
Borzasztóan érzem magam miatta, zavar, hogy így érzek, mégis folyton újra meg újra felbukkan bennem az irigység.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Nemcsak az anyagiak miatt irigykedem, hanem akkor is, ha sikeresebbek az ismerős családok gyerekei. Például amikor a barátaink közül mindenki gyerekének sikerült ugyanabba a gimnáziumba a felvételi, csak a miénknek nem. Mindenki gratulál mindenkinek, nekem meg olyan érzésem van, mintha kispadról figyelném őket, és tettetem, hogy velük örülök.
Nem arról van szó, hogy sajnálom a többi gyerektől a sikert, inkább magunkat sajnálom, hogy nekünk ilyen kevés jut abból, amiből másoknak sok van.
Mondogatom magamnak, hogy ez az irigység bennem mennyire kicsinyes és sorolom, mi mindenért lehetek hálás az életünkben. Egészségesek vagyunk, van fedél a fejünk fölött, étel az asztalon, és szeretjük egymást. Tényleg próbálok hálás lenni, de nem mindig megy, és már nem is akarok saját magam előtt úgy tenni, mintha nem lennék irigy. 50 órát dolgozom egy héten, mégsem jutok sehova. Taposómalomban élek, és ez teljesen felőröl belül, azt hiszem, emiatt van bennem ez a sok neheztelés másokkal szemben.
Tudom, hogy nem szabad másokhoz hasonlítani magunkat, de ez szinte lehetetlen, amikor a közösségi oldalakon egyfolytában mások sikereit kell nézni. Nem hinném, hogy szörnyű ember lennék az irigységtől, főleg, hogy sosem mutatom ki a barátaim előtt. Megtartom magamnak, mert tudom, hogy ez az én problémám, nem az övék.”
