Ha beteg a gyerek, nem visszük közösségbe: először is azért, hogy meggyógyuljon, másodszor pedig azért, hogy ne fertőzzön meg másokat. Egyetlen helyen találkozhat ilyenkor más gyerekekkel: az orvosnál. Egy ideális világban persze időpontra érkeznénk a rendelőbe, ahol maximum tíz percet várakoznánk, ezért a váróban maximum három-négy gyerek tartózkodna egyszerre. Ugyanitt ha a gyerek már gyógyultan csak felülvizsgálatra érkezne, akkor külön hívná be az orvos, hogy a még beteg gyerekek ne fertőzzék meg más vírusokkal. De persze messze nem ideális világban élünk.
A legfontosabb, hogy ne fertőzzünk meg másokat! (Fotó: Pexels)
A valóságban a rendelési idő előtt fél órával már elég sokan várakoznak, pici babától kezdve a kamaszokig, akik már jöhetnének egyedül is, de a törvény miatt ott kell lennie a szüleiknek is, így egy tizenhat éves gyerek is az anyukájával érkezik.
Köszöntél?!
Van, aki köszön, és van, aki nem. Nehéz lehet visszatartani egy jó napot kívánokot, amikor belépnek a váróba, és minden tekintet feléjük fordul, de sokaknak sikerül. Tél van, a gyerekeken overall, sapka, sál, a szülőkön nagykabát. Ha levetkőznek a családok, a ruha több helyet foglal a padon vagy a szomszédos székeken, mint amennyire önmaguknak szükségük van. Sokan gondolják úgy, hogy az ölükben nem tarthatják a ruhakupacot, hiszen nem látnak ki mögüle, de azt sem várhatja el tőlük senki, hogy a fogasra akasszák, hiszen onnan bármi eltűnhet, esetleg valaki ráakaszt valamit, és akkor baj lesz. Pedig mennyivel egyszerűbb és gyorsabb lenne valóban mindent felakasztani, vagy kézben fogni, és másoknak is ülőhelyet adni!
A gyerekek társas lények, és pár nap otthonlét után már igencsak vágynak a többi gyerek közé, ezért némelyik szülő úgy gondolja, az orvosi váró tulajdonképpen egy játszótér. Menjen csak a gyerek oda a többihez, barátkozzon, simogassa meg a kisbabát, köhögjön rá a nagyobbakra, fusson, kiabáljon, taposson át a lábakon, hiszen mindenki beteg, nem lehet ebből baj. Az egyáltalán nem érdekli ezeket a szülőket, hogy a gyerekek másféle betegségekkel vannak ott, és akit egy emésztőrendszeri vírus döntött le éppen a lábáról, az egyáltalán nem szeretne mellé még köhögni is, vagy fordítva. Mennyivel jobb lenne, ha a gyerekek a szülők mellett maradnának, és minden szülő maga gondoskodna a gyereke várakozás alatti szórakoztatásáról, nem pedig más gyerekektől várná azt!
Láttad?!
A gyerekek se szeretnek várakozni, főleg, ha betegek, ha izgulnak, hogy mi fog történni az orvosnál, vagy ha melegük van. Van, aki mesél ilyenkor a gyereknek, van, aki találós kérdésekkel próbálja lekötni, esetleg rajzolnak. És akad olyan szülő is, aki például három gyerekkel érkezik, és a középsőnek oda meri adni ilyenkor a telefonját, amin az vagy játszik valamit, vagy halkan mesét néz. Ilyenkor általában megkezdődik a sugdolózás a szuperanyák részéről, akiknek a gyerekük soha nem látott még tévét, és tizennyolc évesen issza majd meg az első kóláját. Lehetőleg hangosan, hogy mindenki hallja a rosszallásukat. De találhatunk más hibát is a másikban: túl van öltöztetve, lengén van öltöztetve, kilóg a dereka, szívja az orrát, meg kéne már egy kicsit fegyelmezni, vagy nem kéne így beszélni azzal a gyerekkel. Az ítélkezést is jó lenne magunk mögött hagyni, csakúgy, mint a betegséget.
Gyakran mossunk kezet (Fotó: Pexels)
A gyerekorvos szerint a legfontosabb, amit mindig tegyünk meg, amikor a rendelőbe visszük a gyereket:
- Telefonáljunk oda, lehet-e időpontra menni. Ha nem, kérdezzük meg, hogy mikor vannak általában a legkevesebben.
- Vigyünk magunkkal színezni- vagy mesélnivalót.
- Legyen nálunk sok papírzsebkendő, és használjuk is gyakran. A használt zsebkendőt ne gyűjtsük a zsebünkben, hanem dobjuk a szemetesbe.
- Vizsgálat után azonnal használjunk alkoholos kézfertőtlenítőt mi magunk is, otthon pedig meleg vízzel alaposan mossunk kezet.
- Lehetőleg ne engedjük oda a beteg gyerekünket más gyerekekhez, és erre nyugodtan kérjük meg a többi szülőt is, hiszen ez mindnyájunk érdeke.
