Amíg meg nem születik, a legtöbben úgy képzeljük, hogy a mi gyerekünk majd sok gyümölcsöt és zöldséget fog enni, a csokira csak elvétve mond igent, amikor pedig asztalhoz ül a család, vagy étteremben eszünk, úgy viselkedik majd az asztalnál, mint egy kisangyal. Aztán mikor szülők leszünk, be kell látnunk, hogy ilyen gyerek csak a mesében – vagy maximum szabályt erősítő kivételként, elvétve – létezik, így nagy fába vágjuk a fejszénket, ha azt szeretnénk, hogy jókat egyen, és jól viselkedjen az asztalnál. A jó hír az, hogy a küldetés nem lehetetlen, bár a teljesítése meglehetősen fáradságos és sok türelmet igénylő feladat.
Fazekas Dóra tréner
Egyél gyorsan, mert elkésünk!
Azt, hogy sok családban okozhat gondot a gyerekek étkezése, Fazekas Dóra nemcsak anyukaként tudja, hanem a munkája során is gyakran találkozik ezzel a problémával, ugyanis a világon egyedülálló Szárnyaló gyermek program trénereként dolgozik. A kétségbeesett szülők tehát nem csak dietetikussal beszélnek arról, ha a gyerekük túl keveset, túl sokat vagy épp nem kifejezetten egészséges ételeket eszik. Dóra szerint ebben nagy szerepe van a felgyorsult világnak, amelyben a szülők – sokszor minden igyekezetük ellenére – nem tudnak kellő hangsúlyt fektetni a táplálkozásra, vagy épp túl sok aggodalom és félelem dolgozik bennük a gyerekek étkezésével kapcsolatban. „Ez nem is csoda, hiszen a szülőkön nagy a teher és a felelősség. A társadalom, a média és a reklámok elvárások garmadáját támasztják velük szemben, miközben sokan eleve magasra teszik a mércét saját maguknak is. Ezek az elvárások és a bizonyítás vágya – hogy jó anya, jó apa, jó feleség vagy jó férj vagyok – rengeteg feszültséget generál a felnőttekben, amivel észrevétlenül is sok negatív érzelmet közvetíthetnek a gyermekeik felé” – mondja Dóra, aki szerint napjainkban minden szülő vállára nagy teher nehezedik, és nincs könnyű dolga annak, aki folyamatosan arra törekszik, hogy jól tegye a dolgát.
Az óvodás–iskolás gyerekeket nem mindig egyszerű időben útnak indítani reggelente, főleg akkor, ha a szülőnek is be kell érnie a munkahelyére: „Korán felkelsz, lezuhanyozol, hajat mosol, felöltözöl, felébreszted a gyermekedet, hiába fáradt, fel kell kelnie, fel kell öltöznie, ennie-innia kell, és a fürdőszobában is el kell időznie, hogy indulásra kész legyen. Önmagában ez a reggeli procedúra feszültséggel és aggodalommal teli lehet, főleg akkor, ha hiba csúszik a menetrendbe, és valami nem időben történik. Ez pedig könnyen megeshet, hiszen emberi tényezők is befolyásolják, elég, ha kicsit álmosabban ébredünk, vagy a gyerekünk nyűgösebben kezdi a napot, vagy mondjuk a család legkisebbjei kitalálják, hogy az eddig jól bevált müzli helyett banánturmixot kérnek, máris tíz percet csúszik a reggeli forgatókönyv, főleg akkor, ha nincs otthon banán, és valamilyen kreatív megoldással kell előrukkolni” – hozza fel példaként Dóra, aki szerint a legtöbb gyerek a rohanás helyett ölelésre vágyik, és arra, hogy a szülei együtt üljenek vele az asztalnál, és közösen mártogassák a kekszet a tejes bögrébe.
Hiába van így, szinte biztos, hogy másképp történik, az idillikus reggelizés helyett a szülők többsége azon töri a fejét, hogyan érjenek be mindannyian időben, s hogy ha elkésnének, milyen magyarázattal szolgáljanak a munkahelyükön. Az is könnyen megeshet, hogy a tízperces reggeli csúszás az egész nap menetrendjébe bezavar, amit nem mindig egyszerű helyrebillenteni. „Bár ez még csak a reggeli készülődés, a napunkba máris vegyült némi aggodalom, bosszankodás és rohanás, ami mellett képtelenség örömmel és nyugalommal reggelizni, pedig pont erre lenne szükség ahhoz, hogy az evés a gyerekek (és nem mellesleg a felnőttek) számára ne csak kötelesség és szükséglet legyen, hanem élvezetes társas tevékenység” – fejti ki Dóra, aki szerint az ilyen és ehhez hasonló helyzetek gátolják a gyerekeket abban, hogy rendesen ülve, önállóan egyenek.
Ihász Katalin dietetikus
A nagyobbakkal nehezebb
A Svábhegyi Gyermekgyógyintézet dietetikusa, Ihász Katalin szerint hiába érzik nehéznek a dolgukat az óvodás gyerekek szülei, a java csak ezután jön, iskolás korban ugyanis még nagyobb a hibalehetőség, ami a táplálkozási szokásokat illeti: „Ha a menzán olyan ételek kerülnek terítékre, amiket nem szeretnek, akkor vagy érintetlenül otthagyják a tányérban, és egy falatot sem esznek, vagy ha van egy kis zsebpénzük, akkor az iskola büféjében vesznek maguknak ennivalót, legtöbbször csokival vagy chipsszel pótolva a kihagyott étkezést” – vázolja a helyzetet. Az óvodai és iskolai étrendet is dietetikus állítja össze és a gyerekek életkorának megfelelően van felépítve, a baj csak az, hogy az ételeket nem minden gyerek fogadja kitörő lelkesedéssel. „Sok vékonyka gyereket hoznak hozzám a szülők, náluk
gyakran megesik, hogy az óvodában–iskolában egész nap nem esznek semmit, és mire hazaérnek, a gyomruk már annyira összeszűkült, hogy akkor sem érzik magukat éhesnek, így nem is nagyon esznek. A másik véglet, ami szintén nem túl szerencsés, hogy az egész napos koplalás után a gyerek farkaséhesen ér haza, és rendkívül nagy mennyiséget eszik, ami hosszú távon kedvezőtlenül hat az anyagcseréjére, és elkezd hízni annak ellenére, hogy napközben szinte semmit nem fogyaszt
– osztja meg tapasztalatait a szakértő. Ihász Katalin is tudja jól, hogy több macerával jár, mégis azt tartja a legjobb megoldásnak, ha a szülők olyan uzsonnát csomagolnak a gyerekeknek, aminek tartalmát közösen megbeszélik, és együtt válogatják össze: „Érdemes előre megkérdezni a gyerekeket, hogy mit szeretnének vinni, az általunk felkínált alternatívákból pedig az kerüljön az uzsonnás zacskóba, amire ők is rábólintanak. Még így is megvan az esélye annak, hogy valamit hazahoznak belőle, de azért a szendvicset vagy a gyümölcsöt nagy valószínűséggel meg fogják enni, hiszen ők választhatták ki.” Szerinte azokba az iskolákba, ahol van lehetőség ételt melegíteni a menzán, a válogatósabb gyerekeket érdemes „dobozolt ebéddel” útnak indítani reggelente, mert az otthonról hozott fogásokat sokszor nagyobb lelkesedéssel fogadják, mint az iskolai kosztot.
Fotó: iStock
A hozzá érkező gyerekekkel a dietetikus mindig igyekszik kompromisszumot kötni, ők pedig az esetek nagy részében igazán együttműködőnek bizonyulnak: „Mindig megkérdezem tőlük, hogy egyáltalán meg szokták-e kóstolni azt, amit a menzán kapnak, és azokkal, akik erre nemmel válaszolnak, megegyezünk, hogy legalább megpróbálják. Ha nem ízlik nekik, és a hideg is kirázza őket az ételtől, akkor természetesen nem kell megenniük, de egy kóstolást minden fogás megér, hiszen még az is lehet, hogy ízleni fog nekik. Vannak, akikkel abban maradunk, hogy ha mást nem, akkor a köretet megeszik, ami szintén nem sok, de a semminél mindenképp több, az pedig nem járja, hogy a gyerekek napközben semmit sem esznek.”
A rossz példa ragadós
Gyakran megfordulhat a szülők, még sűrűbben a nagyszülők fejében, hogy az „ő idejükben” elképzelhetetlen lett volna, hogy fel-felpattanjanak az asztaltól, vagy hogy csak tévé, tablet vagy telefon társaságában üljenek meg a fenekükön. Fazekas Dóra szerint ezen ideje lenne túllépni, hiszen minden generáció más és más: „A mai gyerekeket sok-sok olyan inger éri, amilyenek minket gyerekként elkerültek, vagy nem ilyen mértékben hatottak ránk. Elég belegondolni abba, hogy mi szülők is mások vagyunk, mint amilyenek a mi szüleink voltak, többet akarunk elérni kevesebb idő alatt. Ami viszont sosem változik: szülőnek lenni régen is nagy felelősség volt, és ma is az, már csak azért is, mert viselkedésünkkel és szokásainkkal befolyásoljuk a gyermekeinket.”
Dóra szerint fontos tudni, hogy a kicsik születésüktől kezdve, sokszor tudattalanul másolják a felnőtteket, ami az étkezési szokásokra is igaz: „Ha az anya reggelente állva, gyorsan bekap egy-két falatot, aztán gyorsan megiszik egy kávét, akkor nincs semmi meglepő abban, hogy a gyermeke sem szeretné szépen ülve elfogyasztani az egészséges és tápláló reggelit.
Ha a szülők nem teremtik meg rendszeresen az örömteli, beszélgetéssel tarkított együtt evés lehetőségét, hanem csak összevissza esznek, mindenki akkor, amikor megéhezik, és azt, amit éppen talál, netán a tévét nézve, a kanapén ülve vacsoráznak, akkor sajnos a gyerekek is ezt fogják megtanulni.
Legalább ilyen kedvezőtlenül hat a kisebbekre az is, ha egyedül hagyjuk őket enni, miközben mi mással foglalkozunk, ahelyett, hogy melléjük ülnénk. Az sem szerencsés, ha alig várjuk, hogy mielőbb befejezzék az evést, és gyorsan túl legyenek az étkezésen, ezzel ugyanis feszültséget keltünk bennük, később pedig egészségtelen lesz a kapcsolatuk az ételekkel.” A tréner anyuka szerint igen beszédes az a közelmúltban végzett felmérés, mely szerint a gyerekek 26 százaléka időhiány miatt teljes mértékben kihagyja a reggelit.
„Addig tudják a szülők formálni a gyerekek ízlését, amíg kicsik, ezt a lehetőséget pedig érdemes kihasználni, mert hosszú távon nagyon meghatározó a gyerekek egészségét illetően” – hangsúlyozza Ihász Katalin. Szakértőként úgy látja, hogy azok, akik kisebb korukban nem éreznek fékezhetetlen vágyat a csoki és az édesség iránt, valószínűleg később sem esnek majd túlzásba a cukros ételekkel. „Sok felnőtt elköveti azt a hibát, hogy édességgel jutalmazza a gyerekeket, akik így rettentő könnyen rászokhatnak a nassolásra” – világít rá a mi felelősségünkre: sokszor épp a szülők legyintenek arra a tanácsra, hogy próbálják meg gyümölccsel vagy zöldséggel kiváltani az édességeket ahelyett, hogy tennének egy próbát. Szerinte sok gyerek szívesen elrágcsálná az édes ízű répát vagy a felszeletelt almát-körtét, a felnőttek azonban alapból kizárják ezt az opciót, és előre csomagolt édességeket kínálnak a kicsiknek.
Nem kap spenótot, mert én sem szeretem
A másik gyakori hiba, amit a szülők elkövetnek, hogy azokat az ételeket, amiket ők nem szeretnek, fel sem kínálják a gyereküknek: „Egyszer egy anyuka azt válaszolta nekem, mikor megkérdeztem, hogy szokott-e a gyerekének sóskát vagy spenótot adni, hogy »Jaj, dehogy, hiszen azokat én sem eszem meg!« Egészen meglepődött, mikor elmondtam neki, hogy érdemes lenne egy próbát tenni, mivel a gyerekeink ízlése sok esetben eltér a miénktől, így könnyen lehet, hogy jóízűen megeszik azokat a fogásokat, amikről mi hallani sem akarunk” – meséli a dietetikus.
„Tisztában vagyok vele, hogy a mai feszített napirendbe nehéz beilleszteni az otthoni sütögetést, mégis azt mondom, hogy érdemes erre időt szánni. A receptekben lévő cukormennyiséget megfelezve, teljes kiőrlésű lisztet használva is finom lesz a sütemény vagy a keksz, arról nem is beszélve, hogy közös programnak sem utolsó a konyhai szorgoskodás. Muffint például egyáltalán nem bonyolult és nem is időigényes készíteni, csak össze kell keverni a hozzávalókat, és mehet is a sütőbe. Ebbe akár gyümölcsöket és olajos magvakat is keverhetünk, sós változatot készítve pedig akár zöldséggel is színesíthetjük a muffinokat, amikből uzsonnára is vihetnek a gyerekek” – javasolja a szakértő, aki éveken át tartott főzőkurzust gyerekeknek, ahol a kis szakácsok örömmel kóstoltak meg új ízeket. A cékla például szinte minden résztvevőből borzongást váltott ki, mégis tettek egy próbát, hogy elkészítsék az egészséges céklás-kakaós sütit, a végeredménnyel pedig mindannyian nagyon elégedettek voltak. Az otthon készült finomságokkal könnyen felválthatók az olyan bolti édességek, amik a kelleténél jóval több cukrot tartalmaznak.
Kata abban is hisz, hogy a tiltás semmiképp nem célravezető. Azok a gyerekek, akik kapnak néha édességet, vagy a szüleikkel időnként eljárnak cukrászdába, nem fogják nagy mennyiségben magukba tömni a sütiket és a tortát a szülinapi zsúrokon vagy az óvodai–iskolai farsangon, hiszen nem lesz nekik „nagy szám”, hogy ilyen fogások kerülnek az asztalra. Ugyanezt gondolja a gyorséttermi fogásokról: ha alkalomadtán betér a család, és a gyerekek választanak maguknak egy hamburgert vagy sült krumplit, abból nem lesz semmi baj – gond akkor van, ha ez hetente többször előfordul, és a gyerekek „rákattannak” az ott kapható ételekre.
Tányér mellé telefon
Fazekas Dóra szerint annak, hogy a legtöbb gyerek képtelen egy helyben ülve falatozni, nagyon egyszerű oka van: a totyogóknak olyan „sok dolguk van”, hiszen szeretnének minél többet felfedezni a világból, így az evés számukra nem prioritás. „A gyermekek – életkortól függetlenül – élvezik a jelent, és természetes egyszerűséggel kerülnek flow-állapotba. Ha szem előtt tartjuk, hogy az élvezetet keresik és értékelik, akkor apró változtatásokkal az étkezéseket is játékosabbá és vidámabbá tehetjük. Amikor a gyerek unalmasnak érzi azt, ami a tányérjára kerül, vagy ahogy ennie kellene, nyilvánvalóan nem köti le az evés, de ha sikerül érdekessé tenni, akkor örömét leli benne, és máris rá fog érni arra, hogy egyen” – biztatja a reményvesztett szülőket Dóra. A szakértő szerint a fantáziánkat használva érdekesen kinéző ennivalókat készíthetünk a gyerekeknek, de meghozhatjuk a kedvüket azzal is, ha többféle színű ételt válogatunk össze. Az egészen kicsiknél jó megoldás lehet az is, ha együtt tapogatjuk meg az ételek textúráját, és énekekkel, mondókákkal tesszük mozgalmasabbá az étkezést.
Fotó: iStock
A tablet és a telefon bevetése nem a legjobb ötlet, ezek az eszközök ugyanis lekötik a gyerekek figyelmét, és izgatottá teszi őket:
Ezek az eszközök evés közben is elterelik a gyermekek – és a felnőttek – figyelmét arról, hogy a jelenben legyenek, és élvezzék az ízeket, megfelelő kapcsolatot teremtsenek az ennivalóval és a közvetlen környezetükkel. Fontos, hogy igyekezzünk az ennivalóra terelni a figyelmüket, hogy az evés élvezetes, értékelendő közös élmény legyen.
Lényeges tudni, hogy az okoseszközök csak átmeneti megoldással szolgálnak, és nem tesznek jót a gyermekeknek, a telefonnal ugyanis jó lesz a kapcsolatuk, az ételekkel azonban kevésbé. Ugyanakkor fennáll a veszélye annak is, hogy az étkezést szorosan, már-már elválaszthatatlanul összekapcsolják a mesenézéssel.”
A tablet és a telefon használata Ihász Katalin szerint sem szerencsés étkezés közben, ő is azt vallja, hogy más módon kellene érdekessé és vonzóvá tenni a gyerekek számára az evést: „Sokat lendíthet a lelkesedésükön már az is, ha együtt készítjük el például a szendvicseket. Eloszthatjuk egymás között a feladatokat, legyen, aki megkeni a kenyeret, vagy ráteszi a sonkát, majd uborkaszeleteket rak rá. A gyerekek nagy örömmel kóstolják meg azt, amit ők készítettek, ezért a fiúkat is érdemes bevonni a konyhai teendőkbe, ők is lelkesen szoktak segíteni a felnőtteknek.” Kata szerint már az is jó, ha csak hétvégén szívleljük meg ezt a tanácsot, hiszen az időhiány miatt a dolgos hétköznapokon nem minden családnál fér ez bele. Az is segíthet, ha a gyerekekkel együtt terítjük meg az asztalt, és az életkoruknak megfelelően feladatokat bízunk rájuk: tegyék ők a tányérokat az asztalra, hajtogassanak szalvétát, vagy osszák ki az evőeszközöket.
