Rachel Garlinghouse nem bánta meg egy pillanatig sem, hogy hozzáment kamaszkori szerelméhez 21 évesen. Bár sokan bele akartak szólni a döntésébe, mert túl fiatalnak tartották a házassághoz, Rachel ragaszkodott az első nagy szerelméhez, akivel már 16 éves kora óta párkapcsolatban éltek.
„Négy évig randiztunk a férjemmel, mielőtt megkérte a kezem, ami nem lenne olyan furcsa történet, de az már szokatlannak számít mostanában, hogy 21 éves voltam, amikor összeházasodtunk. 16 évesen lett a pasim, a szüleim kicsit sem voltak tőle elragadtatva, de nekem ő volt a tökéletes fiú: megbízható, tiszteletteljes, jól nevelt és a tenyerén hordozott.
Akkor még azt gondoltuk, hogy a szerelem mindent legyőz, aztán alaposan próbára tette a kapcsolatunkat, amikor a férjem elment főiskolára, én pedig maradtam a szülővárosunkban. Hétvégente találkoztunk, hét közben telefonáltunk, de ez nem volt elég, nehezen viseltük mindketten. A főiskola végén, 23 éves korában ezért a férjem megkérte a kezem, én pedig 20 évesen igent mondtam. Alig 11 hónappal később pedig már házasként kezdtük el a közös életünket.
Képünk illusztráció (Forrás: Unsplash)
Sok nehézséget éltünk át ketten: a férjem elvesztette az állását, engem autoimmun betegséggel diagnosztizáltak, miután másfél évig beteg voltam, mindeközben pedig le kellett tennem a vizsgáimat a főiskolán és elkezdeni a munkát. Embert próbáló időszak volt, nem kezdődött jól a házasságunk. Visszanézve azt látom, hogy ekkor még nagyon önzők voltunk mindketten, nem értettük, mit jelent a házasság, és hogyan kell együtt élni. Nem csoda, hiszen még abban a korban voltunk, hogy ki sem fejlődött az agyunk teljesen. Mégis, kitartottunk egymás mellett, és működőképessé tettük a házasságunkat.
A mai nézet szerint túl fiatalon házasodtunk össze, mégis sok ismerősünk tőlünk kérdezi, mi a jó házasság titka, hiszen már huszonéve együtt vagyunk.
Nálunk az a titok, hogy együtt éltük át a nagy változásokat és nehézségeket, mondhatjuk úgy is, hogy összenőttünk kamaszkorunk óta.
A házasság nem könnyű. Vannak napok, amikor kicsit sem kedveljük egymást, és vannak olyanok, amikor halálosan idegesít a másik minden mozdulata. De az alap, hogy szeretjük egymást, nem változik. A férjem kitartott mellettem, amikor cukorbeteg lettem, amikor kiderült, hogy meddő vagyok, örökbe fogadott velem négy gyereket, ott volt, amikor mellrákos lettem, amikor elvesztettem a munkámat… Ilyen közös utat nem dobunk csak úgy oda pár vita miatt, az biztos.
Remélem, a példánkkal azt tanítjuk a gyerekeinknek, hogy milyen egy egészséges párkapcsolat, még akkor is, ha néha nincs benne semmi romantika, csak elköteleződés. Nem buzdítom arra a gyerekeimet, hogy ők is fiatalon házasodjanak, de azt tudom, hogy én nem bántam meg egy pillanatig sem, hogy 21 évesen férjhez mentem.”
