Tamással, az asztalossal munka közben ismerkedtem meg. Ő csinálta anyám konyhabútorát. 47 éves, egy Monor melletti faluban él egyedül a családi házában. Nincs mellette senki, mert az anyjának senki nem felelt meg. Tamást a falu alkoholistájának mondják, pedig nem iszik sokat, a napi egy sörével egész este elücsörög a sörözőben, csak ne kelljen hazamennie az üres házába.
„Két nővérem van, ők nagyon jó tanulók voltak, gimnáziumba mentek, utána egyetemre. Mindkettő Angliában él, eszük ágában sincs hazajönni anyám közelébe. Én asztalos lettem, és bár nincs érettségim sem, végül is nem keresek rosszul. A pályaválasztásnál is anyám döntött, én kárpitos szerettem volna lenni, de nem írta alá azt a papírt. Nem mintha nem lett volna teljesen mindegy neki.”
Zsarnok anya, papucs apa
A férfi azt meséli, hogy az anyja az apja mellett kezdett zsarnokoskodni. Először a férjének mondta meg, hogy mit csináljon, milyen munkát vállaljon el, melyik inget vegye fel reggel, sőt még azt is, hogy mikor és mit vacsorázzon. Ebből legtöbbször nem volt gond, a faluban különben is jellemző volt az, hogy a férfiak leadták a fizetésüket az asszonynak, őket nevezték a többiek papucsnak. Papucs apával viszont általában jobb volt együtt élni, mint olyannal, aki odacsapott a feleségének. Középút alig volt.
Tamás gyerekként soha nem látott olyan családot, ahol valamelyik szülő ne tette volna pokollá a másik életét. Mintha jó házasság csak a mesében létezett volna. Az emberek mogorvák és megkeseredettek voltak, mint a szülei. Valamin folyamatosan zsörtölődött valaki. „Amikor elvégeztem az iskolát, és szakmunkás lettem, fel akartam menni Pestre dolgozni. Vonattal 40 perc a Nyugati, igaz, át kell szállni, de mindent meg lehet szokni. Sokkal jobban tudtam volna keresni. Anyám lebeszélt. Azt mondta, hogy a faluban kell maradnom, hogy lássák a helyiek, hogy ott vagyok, engem hívjanak, nekem adjanak megbízást.
Megismerkedtem egy lánnyal, aki ellen először nem volt kifogása anyámnak, de amikor kiderült, hogy esze ágában sincs a faluba költözni, sőt külföldön szeretne dolgozni, anyám olyan undok kezdett lenni vele, hogy szép lassan elmaradt.
20 éves voltam akkor, nem is igazán bántam, szabadidőmben inkább koncertekre szerettem járni a barátaimmal. Minden évben kimentünk sátorral a Szigetre, ez volt nekem a nyaralás. Huszonévesen még vicces, de 40 fölött már inkább szomorú. Elnézem a mellettem maradt pár haveromat, rettenetesen nézünk ki. Mi lettünk a szerencsétlen öreg rockerek. A többiek megnősültek, családot alapítottak, tanultak. Tíz évvel fiatalabbnak tűnnek nálunk.”
Egy komoly kapcsolat
Tamást meggyőzte az anyja, hogy vegyen egy házat a faluban, és kezdjen el takarékoskodni a felújításra. Jó ötletnek tűnt, volt legalább valami célja a sok munkának. Közben a nővérei férjhez mentek, és elköltöztek az országból. Az anyja hetente elmondja, hogy mennyire hálátlanok, pedig csak a saját életüket szerették volna élni, méghozzá jó körülmények között. A lányok nagyon jóban vannak, közel laknak egymáshoz, mindenben segítik egymást, és pár éve még biztatták az öccsüket is, hogy tanuljon meg angolul, és menjen utánuk, sokkal jobb lesz neki, és végre kiszabadul az anyja karmai közül.
Csakhogy addigra már megkezdődött a házfelújítás is, és Tamásnak lett egy komoly kapcsolata. „Beleszerettem Verába. Akkor vált el, volt egy hároméves kisfia. Soha nem gondoltam volna, de tudtam mit kezdeni a gyerekkel is. Fociztunk, megtanítottam fára mászni. Kedveltük egymást.
De anyám elkezdte a furkálódást.
Hogy majd hülye leszek más gyerekére dolgozni, meg mit gondolok, aki egyszer elvált, az elválik majd másodjára is. Nem érdekelt, elküldtem anyámat, és a sarkamra álltam. Erre másnap szívrohamot kapott. Éreztem, hogy van ebben némi zsarolás, na de szívrohamot nem tud valaki csak úgy csinálni magának, nem igaz?”
Tamás anyja taktikát váltott, nem kívülről beszélt bele az életébe, hanem helybe ment. Állandóan ott volt a fiánál, és igyekezett veszekedést szítani. Mindenért összeugrasztotta a fiatalokat, közben duruzsolt a fiának. Végül sikerült elérnie, hogy összevesszenek. Az építkezés nem úgy haladt, ahogy kellett volna, minden egyre drágább lett, ezért a férfi úgy döntött, hogy inkább eladja a félkész házat. Ekkor az anyja megajándékozta 5 millió forinttal. Azt mondta, hogy ezt a temetésére tette félre, de az, hogy a fia álma valóra váljon, neki többet ér még akkor is, ha nem lesz eltemetve.
Képünk illusztráció – fotó: istock
A ház elnyeli a pénzt
A ház elkészült, három hálószoba, két vécé, egy nagy fürdőszoba és amerikai konyha van benne, cirkófűtés és légkondicionálás. 200 négyzetméter egyetlen lakóra. A fűtésszámla még akkor is tetemes, ha a legtöbb szobában csak tíz fok körüli a hőmérséklet. Tamás tulajdonképpen a házra keres.
„Anyám rosszabb, mint valaha. Apám nagyon megöregedett, egyáltalán nem reagál már a zsörtölődésekre, úgy csinál, mintha süket lenne.
Persze nem az, de anyámat máshogy nem lehet kibírni. Én is összevesztem vele, de nem tudom teljesen kizárni az életemből.
Bejön a műhelybe, néha még a kocsmába is, és előad valami szerinte halaszthatatlan dolgot, közben siránkozik, hogy iszok, vagy hogy miért nincs karácsonyfa, meg miért vagyok egész nap mackónadrágban? Mintha érdekelne bárkit is, hogy miben vagyok! Ebben a faluban ha 25 éves korodig nem nősültél meg, nincs kit elvenned. Eltelik pár év, és már csak otthonkás ötveneseket kaphatsz. Korban talán azok illenének hozzám, de… a kicsit is normális nők már mind elköltöztek innen.”
A ház sokkal többe került, mint amennyiért el lehetne adni. Ha valaki ilyen távolságba akar költözni Budapesttől, ami már messze nem nevezhető agglomerációnak, akkor inkább egy olcsóbb, kis méretű házat keres magának, esetleg egy felújítandó öregebbet. Amióta elkészült a ház, és egyedül él benne, a faluban mindenki feleséget akar szerezni a jómódúnak látszó agglegénynek, már az se érdekli őket, hogy nem 25 éves. Mindenkinek van egy keresztlánya, vagy egy unokatestvére, aki pont egy ilyen derék ötvenes férfira vágyik valahol az ország másik végében. Persze ő maga nem tud róla, hogy házasodna, de az senkit nem érdekel.
„A kerttel is rengeteg a munka, hiába van locsolórendszer és elektromos fűnyíró. Azt is működtetni kell valakinek. Nyáron hetente kétszer kell vágnom a füvet, mert anyám szerint ronda a kő. Lehet, hogy ronda, de azt nem kéne se locsolni, se nyírni. Nyáron pedig ha fűnyírás után kiülnék a teraszra egy doboz sörrel, szinte látom, ahogy a fél falu leskelődik be a kerítésen, hogy mit csinálok, vagy éppen mit nem.
De legalább anyám boldog. Mindenkinek velem dicsekszik, hogy mennyire vittem az életben egyedül.
Azt hiszem az ő álmát valósítottam meg, mert a ház a falu legszebb részén van, ott, ahol régebben a módosabbak laktak, mint az iskolaigazgató. Most meg az ő fia él ott. Az, hogy magányos vagyok, és a házon kívül az égvilágon semmit nem tudtam elérni, őt nem érdekli.”
Nehéz úgy nemet mondanunk a szüleinknek, hogy ne bántsuk meg őket. Azoknak, akik magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek, nincs is szükségük arra, hogy a felnőtt gyerekeik felett uralkodjanak. Akiknek ez nincs meg, azoknak viszont muszáj minél hamarabb határt szabni. Fontos a családi béke, de mindenkinek a saját életét kell élnie, mert csak egy van belőle.
