„Kedves férjem!
Furcsa veled az élet. Vagyis a közös életünk lett furcsa. Az egyik felem nagyon büszke arra, hogy hét éve együtt vagyunk, a másik felem viszont nem bír téged elviselni. Joggal panaszkodom, mert sosem vagy otthon, és egyedül vagyok a gyerekekkel, két pici totyogóval, ami iszonyatosan nehéz. Minden anya, minden könyv, minden blog azt mondja, hogy erre rámegy egy házasság. Aztán, amikor leteszem őket aludni, és várom, hogy hazaérj, ráébredek, hogy a napom legrosszabb része az, amikor te megérkezel. Mert már nem sok közünk van egymáshoz.
Minden egyes nap csalódást okozunk egymásnak.
Nem gondolom, hogy a nőknek az lenne az életfeladata, hogy gyereket neveljenek és takarítsanak. Tudom, hogy te másképp gondolod, és ha olvasod ezt a levelet, azt mondod magadban, hogy ennyi idő alatt, amíg írtam, ki is takaríthattam volna a konyhát. Ez a legnagyobb különbség köztünk. Próbáltam évekig meggyőzni magam, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de sajnos a mi házasságunkra ez nem igaz. A legnagyobb probléma, hogy minden meggyőződésem ellenére csak azért kötöttem veled kompromisszumokat, mert nem akartam egyedül lenni.
Képünk illusztráció (Forrás: Profimedia)
Ma kiabáltál velem, mert próbáltam elmagyarázni, mit gondolok rólunk. Csúnya veszekedés lett belőle, de várható volt, hogy kirobban belőlem, amikor két napja a fejemre öntötted a sörödet. Az agresszió, ami benned lapul, mindenkit megijesztene, csak engem nem, mert már hozzászoktam. A fejemben folyton csak az zakatol, hogy meg kell oldanom a helyzetet, hiszen itt vannak a gyerekek.
Nem áldozatként írom neked ezt a levelet. Én is gyakran támadtam rád, sokszor válaszként kaptam az ütést tőled. De most már elég volt, nem kendőzöm el annyival egymás bántalmazását, hogy mi ilyen szenvedélyes házasságban élünk. Nem hibáztatlak, és nem hibáztatom most már magamat sem. Csak nem ezt az életet akarom magamnak és a gyerekeimnek.
Remélem, találsz valakit, aki hozzád való, aki mellett képes leszel fejlődni és aki előhozza a jó oldaladat. Remélem, hogy egy idő múlva elmúlik belőled a gyűlölet irántam. Túl sokáig éltem az árnyékodban, elegem lett, el kell mennem. Anyámnál leszünk, pénteken áthozom a gyerekeket.
Szeretettel: a feleséged”
