„A fiam tizenkét éves. Ő az egyetlen gyerekem, és egészen idáig azt hittem, hogy csak keményfejű, és a kamaszkor kihívásaival küzdünk. De egy idő után úgy éreztem, „elfogytam” vele szemben, és egyre inkább tudtam: valami komolyabb gonddal találkoztam. Visszatekintettem az egész kisgyermekkorára, és kezdett sok minden gyanús lenni.
Ami először feltűnt (és nagyon fájt), az az volt, hogy láttam: teljesen ki tudja kapcsolni az érzéseit, ha az érdekei úgy kívánják. A legjobb szó rá, hogy ijesztő.
Kiskorában még mosolygott az egész család, hogy ez a kis kölök bármit el tud érni, amit akar – és nem hisztivel! Sokkal jobb módszert talált rá: kamuzott ide, lódított oda, bociszemekkel nézett a harmadik felé. Amikor átláttuk a kis módszereit, még akkor is azt mondtuk: ügyes kis cselszövő, sikeres ember lesz. Csupa pozitív jelzővel illettük a férjemmel: kitartó, céltudatos, hatékony és eltéríthetetlen. Aztán ahogy nőtt, úgy kezdtük megérezni mindennek a súlyát. Amikor már szemrebbenés nélkül hazudott egyikünknek a másikról, amikor elárulta mindazt a másiknak, amit négyszemközt mondtunk neki, amikor meglovagolt minden lehetőséget, ha szülőként nem értettünk egyet valamiben…
Őszintén úgy tudom megfogalmazni, hogy elfonnyadsz a saját gyereked akarata mellett. Egyszerűen bedarál, már nem érzed magad főnöknek, önként átadod az irányítást az ő kezébe, mert érzed: különben a maradék energiát is kiszívja belőled.
Amikor eljutottam idáig, már nem úgy néztem a fiamra, mint egy cuki, kemény akaratú kisfiúra. Rossz érzés volt, hogy gátlástalannak kezdtem látni. Azt vettem észre, hogy hiába veszi körül sok gyerek, nincsenek mély barátságai. A társait is úgy kezelte maga körül, mint a kis beosztottakat, akiket bármikor előránt a zsákból, vagy visszalök oda.
Ekkor már tudtam, hogy nem leszek elég ehhez a feladathoz, főleg, hogy azt sem tudtam, mivel állok szemben, van-e neve ennek az állapotnak. Azóta megtudtam: van. A pszichológus azonnal sejtette.”
Mindenki ismer ilyet
Köznapi elnevezésükön ők a „nagy manipulátorok”, akik általában intelligensek, gyakran sármosak, köztünk élnek, ám csak akkor ismerjük fel őket, ha már volt rossz tapasztalatunk velük. Az úgynevezett machiavellizmus egyfajta gondolkodási stílus és viselkedési stratégia összességeként írható le, ami egy sajátos személyiségtípust eredményez. Nem igazán az öröklés felelős érte, inkább a környezeti hatások.
Prof. dr. Bereczkei Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézet Általános és Evolúciós Pszichológia Tanszékének vezetője és kollégái számos kutatásban részt vettek ezt a személyiségtípust vizsgálva. Azt találták, hogy a machiavellisták bizonyos értelemben jó elmeolvasók, bele tudnak helyezkedni más helyzetébe. Nem azt ismerik fel, hogy valaki éppen mire gondol vagy mit érez, inkább besorolják az illetőt egy adott típusba, amellyel korábban már találkoztak. Sok részletet képesek megjegyezni, hogy később, a megfelelő helyzetben saját hasznukra felhasználják.
A machiavellisták a legnagyobb manipulátorok (Képünk illusztráció. Fotó: iStock)
Az első vizsgálatok azt mutatták, hogy ezek az emberek átlagos vagy átlag alatti érzelmi intelligenciával rendelkeznek – akár a saját érzelmeik kimutatásban, akár mások érzelmeinek kódolásában. Most már egy picit árnyaltabb a kép: az újabb vizsgálatok azt mutatják, hogy nagyon is heves érzelmeket tudnak átélni, talán még szoronganak is egy picit (ez különbözteti meg őket a pszichopatáktól), de az agyuk egy bizonyos része, amelyik a gátlásokért felelős, nagyon aktívan dolgozik döntéshozatal közben. Tehát ha olyan kérdésekben kell dönteniük, amiből a másiknak kára származhat, akkor ez a terület aktívan működik, hogy a feltoluló, a siker szempontjából hátrányos érzelmeket (együttérzés, bűntudat…) sikeresen elnyomják.
Nem kell feltétlenül machiavellistának lennie a szülőknek ahhoz, hogy a gyerekek is azok legyenek, bár azért találtak összefüggést a szülők és a gyerekeik viselkedése között. Bizonyos családi kérdőívekből, amelyekben azt vizsgálták, hogy tizenhat-tizennyolc éves fiatalok hogyan tekintenek a családjukra, általában az derült ki, hogy a machiavellistáknál jellemzően kaotikus volt a családi élet, hiányoztak a stabil szabályok és kötődések, sok volt az elhallgatás. Azt találták, hogy az ilyen rendezetlen családi környezetben könnyebben kialakul az az érzés, hogy másokban nem lehet megbízni, nem érdemes együttműködni. Innen már csak egy ugrás az a fajta gondolkodás, hogy a hazugság és egymás kijátszása kifizetődő lesz a későbbi kapcsolatokban is.
A „Sötét Triád” tagjai
1. Narcisztikusok: állandó, kiemelt figyelemre vágynak, hatalmat akarnak, mások fölött állónak gondolják magukat.
2. Machiavellisták: a nagy manipulátorok, saját céljaikra használnak fel másokat.
3. Pszichopaták: empátiára képtelenek, bűntudat nélkül képesek ártani másoknak.
Milyen szakmákra jellemző a jelenlétük?
A szakértő szerint az ilyen emberek egyszerű beosztottként rövid távú sikereket ugyan el tudnak elérni mások beárulásával, másokat összeveszejtve, különböző hazugságokkal, de a munkahelyen, ami egy viszonylag zárt kollektíva, könnyen leleplezik őket. Ha objektív tényezőket mérnek, például a jövedelmi státuszt, akkor az átlag alatt maradnak, és gyakrabban távolítják el őket a munkahelyről. Akik azonban sikeresek, azok nagyon magasra tudnak eljutni a vállalati ranglétrán, a felső vezetők között például feltűnően sok a machiavellista személyiség. Régen azt gondolták, ez azért van, mert egy machiavellista kikönyökli magának a magas státuszt, elég intelligens, ügyesen manipulál, és nehéz leleplezni. Ma már úgy látják, hogy ez csak az érem egyik oldala. A másik oldalon maguk a munkatársak tolják felfelé a machiavellistát: azt gondolják, ha őket sikeresen átverte, ha ők elhitték neki a hazugságait, akkor a manipulatív eszközöket a rivális cégekkel szemben is alkalmazni fogja. Ügyes módszere, amikor úgy tesz, mintha saját céljai és a közösség céljai azonosak lennének.
A machiavellista embertípus általában:
- stílusa sármos, behízelgő
- gyakran változtatja a taktikáját, rugalmasan reagál a helyzetnek megfelelően
- az egyik fő stratégiája a megtévesztés
- nem retten vissza a hazugságtól
- végletekig cinikus
- hiszi, hogy a sikerhez olykor kerülőutakra van szükség
- gyakran érintett korrupciós ügyekben
- érdekek mentén hozza a döntéseket
- sikeresen kontrollálja érzelmeit, hidegvérű
- azt gondolja, más is úgy gondolkodik, mint ő, pusztán megelőzi a többieket
- logikus gondolkodás jellemzi
- számító, ügyesen kerüli a büntetés lehetőségét
- gyakran színlel önzetlenséget, amíg érdeke úgy kívánja
Miért nem tudják átverni a teszteket?
Bár kitűnő manipulátorok, és általában nagyon intelligensek, egyik legjellemzőbb tulajdonságuk, a cinizmus megakadályozza a machiavellistákat abban, hogy „kijátsszák” a teszteket – ugyanis nem hiszik el, hogy mások jók lehetnek, hogy mások együttműködő, bizalommal teli, szeretetteljes emberek. Azt hiszik, hogy mindenki gonosz, mindenki meg akarja sérteni az etikai elveket. A machiavellizmusra vonatkozó tesztek azért működnek nagyon jól, mert ugyan okos, manipulatív személyiségekről beszélünk, mégis őszinte válaszokat fognak adni, mégpedig azért, mert ha azt olvassák a tesztben, hogy „ha valaki tökéletesen megbízik valakiben, az keresi a bajt”, akkor a machiavellisták azt gondolják, hogy ez természetes alapigazság, így szerintük mindenki más is ugyanezt a választ fogja behúzni.
Machiavelli-teszt létezik gyerekek számára is, mert már fiatalkorban felismerhetők bizonyos tendenciák, például a bizalmatlanság. Az ilyen gyerek nem hisz a szülők és mások jóindulatában, de főként nem képes az empatikus törődésre, nem alkalmas arra, hogy átérezze a másik szenvedését.
Állítások, amik rámutathatnak a machiavellista gondolkodásra:
- Nem bölcs dolog elmondani a titkaidat.
- Szeretsz ügyes manipulációt alkalmazni, hogy eljuss, ahova szeretnél.
- Bármibe is kerül, a fontos embereket mindig a magad oldalára kell állítani.
- Kerülöd a közvetlen konfliktusokat másokkal, mivel még hasznosak lehetnek a jövőben.
- Bölcs dolog észben tartani bizonyos információkat, amelyeket később felhasználhatsz mások ellen.
- Meg kell várni a megfelelő időt, hogy visszatérj bizonyos emberek mellé.
- Vannak dolgok, amelyeket el kell rejtened mások elől, mert nem kell tudniuk róluk.
- Ügyelsz arra, hogy a terveid neked legyenek hasznosak, ne másoknak.
- A legtöbb ember manipulálható.
Ki segíthet, ha úgy érezzük, baj van?
A szakember tanácsa: első körben meg kell próbálni családon belül kezelni a helyzetet, őszinte kommunikációval kifejezésre juttatni a szeretetet, a gondoskodást. Ha ez nem vezet célra egy-két éven belül, akkor már érdemes szakemberhez fordulni. Bár a machiavellizmus nem klinikai jelenség, nem tartjuk számon betegségként, képes megfertőzni a családi, baráti, munkahelyi légkört, így sokszor szakember beavatkozása szükséges.
