Rachel Varina ugyanazt élte át, ami a bántalmazó kapcsolatokban oly jellemző: a férfi hercegnek tűnt az elején, majd kiderült róla, hogy valójában báránybőrbe bújt farkas. Nyílt levélben írta le a történetét, és hogy mit tanult a bántalmazójától.
„Egyszer rég szerelmes voltam beléd. Emlékszel még rá? Mintha egy előző életben lett volna, hogy odaadóan szerettelek. Vagy inkább egy rólad alkotott vágyálomba szerettem bele. Már nem tudom, mi igaz és mi nem. Az agyam ködben úszik, ha visszanézek az életem veled töltött szakaszára.
Őrültnek tűnök, igaz? Legalábbis mindig azt mondtad, őrült vagyok. Először még csak a hátam mögött mondogattad annak a csajnak, akinek összetörted a szívét miattam. Állítólag szerelmes lettél, ezért hagytad ott, pedig nem bátorítottalak, nem akartam, hogy felrúgd a kapcsolatodat. Aztán már szemtől szemben is azt mondtad, bolond vagyok, amikor épp leittad magad.
Könnyebb volt neked így, hogy őrültnek tartasz, megértem, így hibáztathattál engem ahelyett, hogy felelősséget vállaltál volna a tetteidért.
Én sem voltam tökéletes, soha nem leszek az. Hazudtam, eltitkoltam dolgokat, azt mondtam, amit hallani akartál, nem azt, amit igazán éreztem. Nem bíztam benned, mert az elejétől kezdve éreztem legbelül, hogy nem fog működni a kapcsolatunk. De imádtam a szerelem ígéretét, ezért nem vettem figyelembe a megérzéseimet, nem hallottam meg a barátaim aggodalmait, és elnyomtam azt a nyomasztó érzést a gyomromban, amikor veled voltam. Ebben hibás vagyok. Minden másért te vagy a felelős.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Az a sok gyönyörű ajándék és virág, amit csak úgy hoztál. Azok a kedves üzenetek, hogy mindent tudni akartál rólam, és mindig velem akartál lenni. Először még cukin féltékenykedtél, ha hozzám szólt egy férfi, és részegen is aranyosan rajongtál értem. Aztán már csak üresség volt a szemedben, amikor megszégyenítettél mások előtt. Vagy amikor a fejemhez vágtad a múltamat, ordítottál velem, amiért volt előtted férfi az életemben. Ilyenkor elhordtál mindenféle ribancnak. Azt hitted, másba vagyok szerelmes, titokban átnézted a közösségi oldalaimat, átkutattad a szobámat és ömlött belőled a kritizálás.
Gúnyoltál, ha sírtam, aztán bocsánatot kértél mindig másnap, ígérgettél, hogy megváltozol, csak hogy elölről kezdődjön ez az ördögi kör. És én megbocsátottam minden egyes alkalommal.
Aztán egy nap befejeztem a megbocsátást. Eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy tovább rombold az életem. Erre a pillanatra vagyok a legbüszkébb, mert kijuttatott a poklodból. Hirtelen eloszlottak a felhők a fejemből és felébredtem, egyértelmű lett, hogy menekülnöm kell tőled. De ez nem állított meg téged, igaz? Zaklatni kezdtél, szerelmi vallomásokkal bombáztál, aztán amikor nem hatottak, átváltottál a kegyetlen szidalmazásra. Csak akkor hagytad abba, amikor megtaláltad a következő áldozatodat.
Amikor nem sokkal később felkeresett a barátnőd és elmesélte, mit műveltél vele, rájöttem, hogy neked teljesen mindegy, ki van melletted, mindenki lecserélhető, mind ugyanazok vagyunk neked: ribancok, akik nem érdemelnek tiszteletet, akiket lehet alázni, amikor részeg vagy, és gyűlölni, amikor elhagynak.
Azt hiszem, valójában saját magadat gyűlölöd, ezt töltöd ki a körülötted élő nőkön.
Furcsa visszaemlékezni arra az időre, amikor együtt voltunk. Igyekszem nem is gondolni rá. Amikor eszembe jut, olyan érzés, mintha valaki mással történt volna. Hogy lehettem ilyen gyenge? Hogy tudtál ilyen könnyen manipulálni? Miért hagytam, hogy szavaid elérjék a lelkemet? Ilyenkor azt érzem, hogy mindenben igazad volt, tényleg szörnyeteg vagyok.
Azt el kell ismernem, hogy neked köszönhető, hogy most már tudom, milyen az igazi férfi. Nem az, aki eláraszt virágokkal és ajándékokkal, nem az, akinek drága autója van és elegáns éttermekbe visz vacsorázni, nem az, aki meg akarja vásárolni a szerelmemet. Nem sérteget, nem ribancoz és nem szégyenít meg semmilyen körülmények között. Az én igazi férfim soha nem bántana, mert úgy érzi, az a feladata, hogy megvédjen. Úgyhogy köszönöm, hogy miattad ráébredhettem, hogy mit szeretnék egy kapcsolattól, és hogy sokkal értékesebb vagyok annál, mint hogy a hozzád hasonlókkal szóba álljak. Köszönöm, hogy soha többé nem sétálok egy bántalmazó csapdájába.”